Aki látta, hallotta Ambrus Lajost, vagy olvasta a könyveit, újságokban megjelent írásait, az tudja, hogy az író, szerkesztő, borász, gyümölcsész és szőlősgazda, a Lugas tárcaírója imád enni-inni, mesélni. Szereti a magyar nyelvet, az irodalmat, a históriát, a kultúrtörténetet, a természetet, és büszke szülőföldjére, Gyulára. A József Attila- és Berzsenyi-díjas író tizenkilencedik kötete tavaly jelent meg Várostérkép címmel, amelyben sajátos hangulatú esszéi ilyen-olyan szállal dél-alföldi szülővárosához kötődnek. Ambrus Lajos idén különleges művet, Régi magyar szőlők című naptárát mutatja be olvasóinak.
„Kuriózum ez a 2021-es falinaptár, mert a kiváló festő, Neogrády Antal (1861–1942) akvarelljeit tartalmazza, aki a millennium idején ampelográfiai pontossággal és tudományos hitellel festette meg a régi magyar szőlőfajtákat – olvasható az ajánlóban a piktorról. (Az ampelográfia a szőlőfajtákkal foglalkozó tudomány, nevét Dionüszosz kedvencéről, a fiatal szatírról, Ampeloszról kapta.) – Kuriózum, mert Neogrády 53 hazai szőlőfajta hiteles akvarelljét készítette el, melyek nagy része a filoxéravész előtti időkből származik, ám azóta kivesztek a hazai felhasználásból.”

Az 1900-as párizsi világkiállításon Neogrády Antal gyönyörűen kidolgozott festményei képviselték a magyar szőlészetet. Munkájával a „szőlőművelés osztályában” az ezüstérmet nyerte el. Azonban a győztes művek egy része ma már nem fellelhető. Ambrus Lajos derítette ki, hogy 1900 és 1914 között a Borászati Lapok az 53 színes nyomatból 29-et közreadott, de az író hiába kereste ezek eredetijét könyvtárakban, egyetemeken, múzeumokban – a megjelent 29-ből csak 18 ábra került elő.
Ambrus a kutatás során izgalmas történetekre, nyelvi emlékekre bukkant. Csak néhány példa nyelvünk utánozhatatlan gazdagságából, a szőlőfajták neveiből: apró függer, fehér kecskecsöcsű, tótika, hörcsök, csomorka és kobaklevelű. Időközben az is kiderült, hogy mit jelent az „Org Tokos” kifejezés. Érdemes elolvasni, Ambrus Lajos hogyan figyelt föl és lelt rá a szőlőrengetegben a megfejtésre, a magyar névre: Öreg Tökös, más néven fehér góhér vagy bajor szőlő.