Aki látta, hallotta Ambrus Lajost, vagy olvasta a könyveit, újságokban megjelent írásait, az tudja, hogy az író, szerkesztő, borász, gyümölcsész és szőlősgazda, a Lugas tárcaírója imád enni-inni, mesélni. Szereti a magyar nyelvet, az irodalmat, a históriát, a kultúrtörténetet, a természetet, és büszke szülőföldjére, Gyulára. A József Attila- és Berzsenyi-díjas író tizenkilencedik kötete tavaly jelent meg Várostérkép címmel, amelyben sajátos hangulatú esszéi ilyen-olyan szállal dél-alföldi szülővárosához kötődnek. Ambrus Lajos idén különleges művet, Régi magyar szőlők című naptárát mutatja be olvasóinak.

„Mintha varázsolnék” – mondja egy eltűnőben lévő mesterség utolsó mohikánja
Koronczay Imre órásmester 1977 óta gondoskodik róla, hogy ne tévesszük el az időt.