Múlt héten puccs zajlott le az Egyesült Államokban. Ráadásul sikeresnek minősíthető hatalomátvétel. Nem január 6-ra, a washingtoni Capitolium „ostromára”, hanem a rákövetkező napok eseményeire gondolok. Arra a történéssorozatra, amelynek végén a jelenleg még hivatalban lévő amerikai elnököt, Donald Trumpot megfosztották minden közösségi hálón a megszólalási lehetőségtől. Ezek szilícium-völgyi magánvállalatok, ők rendszabályozzák az elnököt. Az Amerikai Egyesült Államok a világ első számú hatalma. Az előző választáson megválasztott elnöke Donald Trump, bár elvesztette a tavaly novemberi voksolást, de még pár napig ő az államfő. Vajon miért érzik azt ezek a nyugati parti techguruk, hogy most aztán mindent megtehetnek vele?
Miként meri letiltani bármilyen internetes szolgáltató az amerikai elnököt? Azóta nemcsak politológusok, hanem jogászok is megszólaltak az ügyben: Trump személyes fiókot működtetett a Twitteren. Erre pedig vonatkozik az általános üzemeltetési feltételek elfogadása, amelyet mindenki aláírt, amikor fiókot nyitott. Ez pedig tartalmazza azt a kitételt, hogy a szolgáltató, ha valami olyan bejegyzést észlel, amely nem tetszik neki, azt moderálhatja, vagy akár el is távolíthatja az oldalról. Hát ezek az „apró betűs részek”, amelyeket a felhasználó csak akkor olvas el, amikor felmerül a probléma, a rövidebb-hosszabb letiltás. De valójában az egyszerű embernek más választása nincs is, mint hogy kövesse a szolgáltató feltételeit, ha rajta akar lenni a hálón, így követve barátait, ismerőseit.
Kaliforniában a balliberális eszmékhez vonzódnak a fiatal techguruk. Nagyvállalat-tulajdonosként szabadon rendelkeznek arról, mi jelenhet meg a közösségi oldalukon. A platformok a saját cenzúrájukkal így válnak a fél világ uraivá, mégpedig azzal, hogy milyen beszéd folyhat az oldalaikon, ki szólhat hozzá, hiszen a csatlakozók számát már több milliárdban mérik szerte a Földön.
Az amerikai elnököt megfosztják legfőbb fegyverétől, a mobiltelefonos rövid üzeneteitől, amelyekre 88 millió amerikai kíváncsi. Követői innen tájékozódtak arról, hogy különböző kérdésekről mit gondol az amerikai államfő. A Twitter pedig akár hálás is lehetne Trumpnak: 2009-es indulásakor az elsők közt csatlakozott a hálózathoz, már ekkor számosan követték bejegyzéseit. Aztán 2015-ben vette igazán hasznát az elnökválasztási kampányban, ez lett Trump titkos fegyvere, naponta több üzenetet küldött rajongóinak. Amikor megválasztották elnöknek, a politikája egyik fő eszközévé tette, itt jelentette meg a kormányzati híreket, a kinevezéseket, a diplomáciai törekvéseket. Ez vált a fő médiájává, mert gyors, rövid üzeneteket tudott küldeni követőinek.
