Enyém a vár – Háború és béke

Múlt héten puccs zajlott le az Egyesült Államokban. Ráadásul ­sikeresnek minősíthető hatalomátvétel.

Trump-ellenes tüntető a Twitter San Franciscó-i központjánál, 2020 Fotó: Justin Sullivan

Múlt héten puccs zajlott le az Egyesült Államokban. Ráadásul ­sikeresnek minősíthető hatalomátvétel. Nem január 6-ra, a washingtoni Capitolium „ostromára”, hanem a rákövetkező napok eseményeire gondolok. Arra a történéssorozatra, amelynek végén a jelenleg még hivatalban lévő amerikai elnököt, Donald Trumpot megfosztották minden közösségi hálón a megszólalási lehetőségtől. Ezek szilícium-völgyi magánvállalatok, ők rendszabályozzák az elnököt. Az Amerikai Egyesült Államok a világ első számú hatalma. Az előző választáson megválasztott elnöke Donald Trump, bár elvesztette a tavaly novemberi voksolást, de még pár napig ő az államfő. Vajon miért érzik azt ezek a nyugati parti techguruk, hogy most aztán mindent megtehetnek vele?

Miként meri letiltani bármilyen internetes szolgáltató az amerikai elnököt? Azóta nemcsak politológusok, hanem jogászok is megszólaltak az ügyben: Trump személyes fiókot működtetett a Twitteren. Erre pedig vonatkozik az általános üzemeltetési feltételek elfogadása, amelyet mindenki aláírt, amikor fiókot nyitott. Ez pedig tartalmazza azt a kitételt, hogy a szolgáltató, ha valami olyan bejegyzést észlel, amely nem tetszik neki, azt moderálhatja, vagy akár el is távolíthatja az oldalról. Hát ezek az „apró betűs részek”, amelyeket a felhasználó csak akkor olvas el, amikor felmerül a probléma, a rövidebb-hosszabb letiltás. De valójában az egyszerű embernek más választása nincs is, mint hogy kövesse a szolgáltató feltételeit, ha rajta akar lenni a hálón, így követve barátait, ismerőseit.

Trump-ellenes tüntető a Twitter San Franciscó-i központjánál, 2020. Fotó: Getty Images

Kaliforniában a balliberális eszmékhez vonzódnak a fiatal techguruk. Nagyvállalat-tulajdonosként szabadon rendelkeznek arról, mi jelenhet meg a közösségi oldalukon. A platformok a saját cenzúrájukkal így válnak a fél világ uraivá, mégpedig azzal, hogy milyen beszéd folyhat az oldalaikon, ki szólhat hozzá, hiszen a csatlakozók számát már több milliárdban mérik szerte a Földön.

Az amerikai elnököt megfosztják legfőbb fegyverétől, a mobiltelefonos rövid üzeneteitől, amelyekre 88 millió amerikai kíváncsi. Követői innen tájékozódtak arról, hogy különböző kérdésekről mit gondol az amerikai államfő. A Twitter pedig akár hálás is lehetne Trumpnak: 2009-es indulásakor az elsők közt csatlakozott a hálózathoz, már ekkor számosan követték bejegyzéseit. Aztán 2015-ben vette igazán hasznát az elnökválasztási kampányban, ez lett Trump titkos fegyvere, naponta több üzenetet küldött rajongói­nak. Amikor megválasztották elnöknek, a politikája egyik fő eszközévé tette, itt jelentette meg a kormányzati híreket, a kinevezéseket, a diplomáciai törekvéseket. Ez vált a fő médiájává, mert gyors, rövid üzeneteket tudott küldeni követőinek.

A Twitter szolgáltató most Trump örök időkre szóló eltiltását röhejes indokokkal próbálta magyarázni: az elnök „hazafiaknak” nevezte követőit, és bejelentette, hogy nem megy el az új elnök, Joe Biden január 20-i beiktatására. Ez Amerikában már erőszakra való felszólítás.

„Ezek az üzenetek alkalmasak arra, hogy buzdítsák az embereket a január 6-án látott bűncselekmények megismétlésére”

– állt a Twitter magyarázatában.

De Trumpot sem ejtették a fejére, a hét második felében elkezdte használni az amerikai elnöknek járó @POTUS fiókot. Ám ezt is meggátolta a Twitter, mégpedig azzal az indokkal, hogy letiltott személy más fiókkal nem léphet be a platformra. De jóemberek, azért mégiscsak az Egyesült Államok elnökéről beszélünk! Úgy látszik, arrafelé ez már nem számít.

Aztán előállt az összeesküvés minden szereplője. A Facebook, az Instagram, a Twitch, a Snapchat az elnök utolsó hivatalban töltött napjáig, január 20-ig tiltotta el az oldalai használatától. A YouTube a capitoliumi események után megváltoztatta a „moderációs politikáját”, és törölte Trump összes videóját. Csatlakozott ehhez a Google és az Apple is, amelyek megakadályozták a konzervatívok által előszeretettel használt, cenzúra nélküli Parler használatát. Teljes a csapat. Ők azok, akik elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy a közösségi média által elhallgattassák még az amerikai elnököt is. Az amerikai alkotmány első kiegészítése, amely a szabad véleménynyilvánítás biztosításáról és a szólásszabadságról szól, számukra lényegtelen. Ők azok, akik megmondják, ki kaphat szót felületükön. Ők már nem üzletemberek, hanem politikaformálók. Amerikában és az országtól távolabb is.

De a közösségi média puccsa nem sikerült volna a Demokrata Párt együttműködése nélkül. Valami olyan elemi erejű Trump-ellenes gyűlölet járja át Nancy Pelosit, a képviselőház elnökét, hogy Budapestig kell repülnünk, hogy hasonlóra bukkanjunk. Az idős hölgy vélhetően csak akkor nyugodna meg, ha Donald sírján táncolna, vagy legalábbis börtönben tudná. Mindent el kell törölni, amihez köze volt Trumpnak, és meg kell fosztani a négy év múlva esedékes elnökválasztáson való indulás lehetőségétől. Kész a terv a legfelsőbb bíróság feldúsítására is demokrata vonzalmú bírákkal. Nem négy évre, hanem negyvenre akarják bebiztosítani a hatalmukat. Két év múlva Kamala Harris alelnöknő átveszi az irányítást Bidentől. Akkor már nem marad más hátra, mint elkezdeni és végigvinni balliberális forradalmukat. A 11 millió bevándorló megkapja az amerikai állampolgárságot a választásokon, jó időre biztosítja a többséget. A médiaguruk nagyokat rúgtak a tehetetlen, védekezésre képtelen elnökbe. Feltehetőleg harsányan röhögtek azon, amint az államfő kapkod a lehetőségek után, aztán mindig lyukra fut. De ez figyelmeztetés is volt azok számára, akik most kerülnek a hatalomba. Vigyázzatok, mert ti is így járhattok, ha nem a kedvünkre tesztek. Ha azt akarjuk, egy pillanat alatt megsemmisítünk titeket is – ez a fiatal vezetők nézete.

Magyarországon is megtapasztalhattuk a közösségi oldalakon valahogy egyoldalúan működő cenzúrát: általában a konzervatív véleményre ugranak, a balliberálisra sose. Még el sem kezdődött Biden elnöksége, az amerikai Demokrata Pártból máris érkeznek olyan megállapítások, amelyek nem sugallnak sok jót számunkra. Kiegészülve az amerikai médiaágyúkkal jelentős szerepet fognak játszani a következő hazai választásokban.