Fekete tálibok

A múlt év végén sem tétlenkedett a Boko Haram: karácsonykor Nigéria északkeleti részén több falut megtámadtak, ahol keresztényeket mészároltak le. Korábban százával hurcolták magukkal a diákokat az ország több száz kilométerre eső másik pontján. A szilveszter előtti napokban ­római katolikus püspököt raboltak el.

Maiduguri, 2018. április 13. Egy kép Adam Ferguson ausztrál fotóriporter riportjából, amely elsõ díjat nyert az emberek sorozat kategóriában a World Press Photo nemzetközi sajtófotóversenyen 2018. április 12-én. A 2017. szeptember 21-én készült felvételen Aisha, egy 14 éves nigériai kislány látható, akit a Boko Haram nigériai iszlamista szervezet fegyveresei elraboltak, majd testére robbanóanyagot erõsítve öngyilkos merénylet elkövetésére jelöltek ki. A lány nem robbantotta fel magát és másokat, hanem segítséget kért. (MTI/EPA/World Press Photo/Adam Ferguson) Fotó: Adam Ferguson

Miután a Boko Haram 2009 nyarán szektából fegyverrel harcoló szervezetté vált, becslések szerint terrorcselekményei

36 ezer áldozatot követeltek, és közel két és fél millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét. Ehhez kellett az is, hogy a nigériai hadsereg katonái megöljék a szervezet vezetőjét, Mohammed Juszufot, mondván: „menekülni próbált”. A mester temetésén alig több mint háromszázan vettek részt. Majd megnyugszanak.

Nigéria tele van szektákkal, találnak maguknak helyet. De nem így lett.

Az iszlám pap helyére Abubakar Shekau lépett, ez az erőszakos férfi azonnal meghirdette a fegyveres dzsihádot a központi korrupt kormányzat ellen. A hatalmas ország északkeleti részén – főleg Borno tartományban – és a szomszédos országok őserdejébe vették be magukat, ahonnan rendszeresen támadták a környező falvakat, laktanyákat, kormányzati központokat. Fő tevékenységi területükről sem feledkeztek meg: a nyugati oktatás tilos, ezt jelenti a Boko Haram név is. Ugyanis ezzel kezdődik a gyarmatosítás, a fejek, a gondolatok meghódítása – állította még korábban Juszuf szektavezér. Az iszlámhívők rémtetteikkel folytatták a keresztények elűzését az általuk birtokba vett területekről. Egyre nagyobb térségeket tisztítottak meg a keresztényektől, ezzel azonos arányban nőtt a fegyveres csoportokhoz csatlakozó muzulmánok száma.

Ahol megjelentek, ott iskolákat, templomokat gyújtottak fel, utánuk hullahegyek maradtak. Akcióik bevezetéseként öngyilkos merénylőket alkalmaztak, főleg nőket és kislányokat, akiknek számukra nem volt értékük. A terroristák száma a legjobb pillanataikban sem haladta meg a nyolcezret. Természetesen nem egy nagy csoportban, hanem kisebb egységekkel, szétszórva támadták a célpontjaikat, azt az érzést keltve, hogy mindenhol ott vannak. De voltak összehangolt támadásaik is, például amikor Borno tartomány fővárosát, Maidugurit bevették.

De miért nem számolja fel Nigéria a maga kétszázmilliós lakosságával ezt a halált osztó iszlamista terrorcsoportot? Mert tehetetlenkednek. Az elnökök mindig azzal az ígérettel nyerik meg a választást, hogy majd ők végeznek a Boko Harammal. Nigériában 2015-ben a volt hadseregtábornok, Muhammadu Buhari is azt ígérte, hogy egy év múlva kifüstöli az országból a terroristákat. Az afrikai vezetők már korábban rájöttek arra, ha nagyobb erőket összpontosítanak a terroristák ellen, ideiglenesen másik országba teszik át a székhelyüket, így mentve ki csapataikat a csapdahelyzetből. Ezért Nigéria, Kamerun, Niger és Benin közös, többnemzetiségű egységeket állított fel a terroristák levadászására.

Bizonyos eredményeket elértek, de a Boko Haram-egységek felszámolására nem képesek. Felszereltségük is kívánnivalót hagy maga után, és a harci morál sem dühöng a katonáknál. Ezek az országok még Afrikában sem tartoznak a fejlettebbek közé, az államirányítás gyenge, ugyanilyen a hadseregé is. Egyedül Csádból sikerült kiverni a dzsihadistákat. Tavaly márciusban a dél-csádi Boma közelében merész akcióval megtámadtak egy katonai támaszpontot. Hétórás harc után 92 halottat számolt össze a csádi hadsereg, ilyen veszteséget még sohasem szenvedett el terrorcsoporttól. Idriss Déby, aki katonatisztből lett az ország elnöke, öltönyét egyenruhára cserélte, személyesen vette át a hadsereg irányítását, és a Bomai düh nevű akció élére állt. A csádi csapatok négy támadást vezettek a Boko Haram ellen, akciójuk közben több alkalommal átlépték a nigeri és nigériai határt, de ezért az érintettek nem nehezteltek rájuk. Április elején Idriss Déby tévébeszédben jelentette be, hogy nincs egyetlen terrorista sem az ország területén.

A csádi elnök jól hangzó mondatát azért többen megkérdőjelezték. Különösen most, hogy a Boko Haram két részre szakadt. 2015-ben a terrorszervezet az első afrikai csoportként csatlakozott az Iszlám Államhoz, amelyet kalifaként Irakban Abu Bakr al-Bagdadi kiáltott ki. A közel-keleti terroristák természetesen örültek, hogy más földrészről is csatlakoztak a kalifátushoz, de a vezetőjüket, Abubakar Shekaut különösebben nem szívelték. Nem irányítható, őrült fantazmagóriák világában él, végtelenül erőszakos – állapították meg róla iraki testvérei. Helyette Abu Muszab al-Barnavit nevezték ki az Iszlám Állam nyugat-afrikai tartományainak (ISWAP) vezetőjévé, aki hallgat a jó szóra, ráadásul a köztiszteletnek örvendő történelmi személyiség, a volt szektavezér, Juszuf fia. Shekau csapataival azonnal elhagyta az északkelet-nigériai táborhelyet, és Kamerunba távozott. Nem tudni, hogy az ekkor hozzávetőleg hatezer főt számláló Boko Haram-egységeken miként osztozott a két vezető. Az azonban látszik, hogy mindkettő kerüli a fegyveres összetűzést a másikkal.

A tavaly év végi akciók közül igazán meglepő az volt, hogy a Bornótól több száz kilométerre, az ország nyugati felén fekvő Katsina tartományban hajtottak végre tömeges gyermekrablást. A Kankarában lévő kollégium volt a célpontjuk, ahonnan több száz fiút hurcoltak el. Abubakar Shekau váltságdíjat követelt a kollégistákért. Az eset kapcsán felrémlik a 270 chiboki diáklány 2014-es elrablása, amely valóban nemzetközi érdeklődést keltett. Azóta is csak néhány kisebb csoport került elő, a többiek valószínűleg feleségül mentek a dzsihadistákhoz, vagy rabszolgaként szolgálják őket.

A keresztény falvak az ország északkeleti vidékén nem lehetnek biztonságban. Ezért a kormány önvédelmi milíciákat képzett ki a parasztokból, felfegyverezte őket, ha jön a támadás, képesek legyenek ellenállni. Tavaly szenteste Pemi falut érte támadás, teherautókkal, motorokkal jöttek a támadók. Válogatás nélkül mindenkire lőttek, a lakosok zöme sikerrel bújt el a környező bozótosban. A terroristák tíz házat felgyújtottak, felégették a templomot és a kórházat, főleg élelmiszert kerestek. Karácsony másnapján egy közeli faluban ugyanezt művelték, ám itt magukkal vitték a katolikus papot. A szilveszter előtti napokban az ország délkeleti felében elraboltak egy katolikus püspököt és sofőrjét. Ez már egy hónap alatt a második eset, hogy ilyen magas rangú egyházi személyiséget hurcolnak el.

A különböző nemzetközi erők közömbösen szemlélik az újabb kegyetlenségeket. Így újra számíthatunk arra, hogy borzalmas tettekről érkeznek híradások Nyugat-Afrikából.