A vinillemez két oldalán összesen tizenkét opus sorakozik, a Kisstadion-koncert teljes Beatrice-anyaga. Az említett Jerikó lendületes, dinamikus darabja az akkori csöves nemzedék himnusza lett, a Nem kell! egy generáció lázadását vetíti elénk; ha nem is kimondottan a társadalmi berendezkedés, de a konformizmus ellen mindenképp. Miként a már említett Nagyvárosi farkas. A punkos zakatolások között valamivel finomabban hat és mondogat oda a Meditáció, vagy épp a Beatrice-blues, a Térden állva. Amelynek hallatán felsejlik a kép: azon túl, hogy jól hallhatóan egy emberként fújja a stadion, a frontember utasítása nélkül is mindenki térdre veti magát. Vagy ha nem, hát szomszédja biztosan maga mellé rántja.
Ez alól csupán a tvisztpulóveres ügynök a kivétel, aki a bőrös-szegecses rockerek között állva marad… De nem maradhat ki a Sánta Mária (Santa Maria) diszkóparódia sem, vélhetően az akkor futó Neoton és persze Erdős doktor bosszantására. Hogy a Beatrice szellemisége nem csupán a hetvenes évek „kulcsos” gyerekeire, a csövesekre, lakótelepi csellengőkre hatott, hanem a zenei élet túlsó oldalának szereplőire is, bizonyítja, hogy a neves táncdalszerző páros, Fényes Szabolcs és Szenes Iván is felzárkózott a Miklóska–Nagy Feró duetthez – legalábbis egy punk (!) dal erejéig. A Minek él az olyan opusát, amellyel beneveztek a Magyar Rádió Tessék választani című 1980-as dalversenyére, sokáig műsoron tartotta a zenekar.
Négy évtized szükségeltetett ahhoz, hogy a Beatrice egyik legemlékezetesebb koncertje, ráadásul korabeli hanghordozón, feljavított hangzással napvilágot lásson. Korkép és kórkép a hetvenes évekről.
(Beatrice, Támadás! LP, Moiras Records, 2020)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!