Lábszárcsont és darált csirke

Zene – Negyven év után koncertlemezen a Beatrice.

Tusnádfürdõ, 2019. július 24. Nagy Feró és a Beatrice koncertje a 30. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) elsõ napján, 2019. július 24-én az erdélyi Tusnádfürdõn. MTI/Veres Nándor Fotó: Veres Nándor

Beatrice-koncert, 1980. szeptember, Kisstadion. Az Omega és az LGT előzenekaraként. De lehetne akár önálló Beatrice-buli is, mondjuk 1978-ban a Budai Ifjúsági Park színpadán, ahol Nagy Ferónak, a zenekar ideológusának, szellemi atyjának, frontemberének emlékei szerint „majd’ szétrobbant a banda”. A korabeli hangulatot illusztrálandó a történet ekként folytatódik:

„A színpadi akciók­hoz hozzátartozott egy hatalmas műanyag lábszárcsont,

azzal lehetett ökörködni a Csodálatos emberről szóló gúnydalunkban. Majd mikor belecsaptunk a Nagyvárosi farkasba, elszabadult az addig is zaklatott pokol. Egyszer csak felugrott a színpadra Tádé, S. nője… Kezébe kapta a lábszárcsontot, és megforgatta, mint egy falloszt… Hosszú szoknyáját megemelve a lába közé kapta, és kegyetlenül elkezdett »dolgozni« rajta”.

Beatrice, Támadás! LP, Moiras Records, 2020

Az ominózus lábszárcsont-„hadműveletből” nőtt ki aztán a hírhedt csirkedarálási botrány, amelyből persze egy szó sem volt igaz. Ám a kulturális hatalomnak kapóra jött az egyre nagyobb tömegeket, ráadásul épp a (le)szakadt fiatal társadalmi réteget megmozgató banda újságírók által kitalált és járványszerűen terjesztett performance-a a Beatrice ellehetetlenítéséhez.

Nagylemezről szó sem lehetett, a koncertezést adminisztratív úton, helyi kitiltásokkal igyekeztek meggátolni, a médiumok tudomást sem vettek létezésükről. Pedig Nagy Feró dalszövegei (némelyike alaposan kiverte a biztosítékot Erdős doktornál), gördülékeny, jópofa, provokatív felkonferálásai, szuggesztív előadásmódja az említett szubkultúrában hamar a közönség kedvencévé emelte a zenekart. Ha még hozzávesszük Miklóska Lajos jól megkomponált dallamait, markáns basszusjátékát, a néhány éve elhunyt Lugosi László invenciózus gitárszólóit, valamint Donászy Tibor ízes, pregnáns dobolását (a Támadás-lemezen sajnos eléggé háttérből szól), nincs is min csodálkozni.

A négy zenész szerencsésen egymásra talált. Ilyen előzmények után a csodának vagy inkább az omegás Benkő László segítőkészségének köszönhető, hogy az Országos Rendező Iroda nyári turnéján egy ország ismerhette és kedvelte meg a Beatrice elementáris erejű, friss punk-rock muzsikáját. A koncertsorozat kisstadionbeli záró előadását eredetileg dupla nagylemez formájában szándékoztak megörökíteni, végül a monstre buli legemlékezetesebb pillanatait egyetlen korongba préselve bocsátották útjára. A karcsúsítás vesztese persze a Ricse, amelynek valamivel több, mint hét perc jutott.

Támadás! 1, 2, 3! Minden Beatrice-koncert ezzel a Jerikó falai­nak bevételére buzdító csatakiáltással indult, persze szigorúan a Jaj, cica… operettparódia szignál után, amelyet hangulatindítóként szerencsére a Moiras Records kiadó zenei szerkesztője is megtartott.

A vinillemez két oldalán összesen tizenkét opus sorakozik, a Kisstadion-koncert teljes Beatrice-anyaga. Az említett Jerikó lendületes, dinamikus darabja az akkori csöves nemzedék himnusza lett, a Nem kell! egy generáció lázadását vetíti elénk; ha nem is kimondottan a társadalmi berendezkedés, de a konformizmus ellen mindenképp. Miként a már említett Nagyvárosi farkas. A punkos zakatolások között valamivel finomabban hat és mondogat oda a Meditáció, vagy épp a Beatrice-blues, a Térden állva. Amelynek hallatán felsejlik a kép: azon túl, hogy jól hallhatóan egy emberként fújja a stadion, a frontember utasítása nélkül is mindenki térdre veti magát. Vagy ha nem, hát szomszédja biztosan maga mellé rántja.

Ez alól csupán a tvisztpulóveres ügynök a kivétel, aki a bőrös-szegecses rockerek között állva marad… De nem maradhat ki a Sánta Mária (Santa Maria) diszkóparódia sem, vélhetően az akkor futó Neoton és persze Erdős doktor bosszantására. Hogy a Beatrice szellemisége nem csupán a hetvenes évek „kulcsos” gyerekeire, a csövesekre, lakótelepi csellengőkre hatott, hanem a zenei élet túlsó oldalának szereplőire is, bizonyítja, hogy a neves táncdalszerző páros, Fényes Szabolcs és Szenes Iván is felzárkózott a Miklóska–Nagy Feró duetthez – legalábbis egy punk (!) dal erejéig. A Minek él az olyan opusát, amellyel beneveztek a Magyar Rádió Tessék választani című 1980-as dalversenyére, sokáig műsoron tartotta a zenekar.

Négy évtized szükségeltetett ahhoz, hogy a Beatrice egyik legemlékezetesebb koncertje, ráadásul korabeli hanghordozón, feljavított hangzással napvilágot lásson. Korkép és kórkép a hetvenes évekről.

(Beatrice, Támadás! LP, Moiras Records, 2020)