[…] A magyar történetírásra az a feladat várakozik, hogy Rákosi elvtárs útmutatásai alapján a dualista korszak jellegét és történetét anyagszerűen feltárja és a tények világánál leleplezze a hazafias frázisokkal kendőzött sovinizmust, a liberális jelszavakba burkolt népelnyomást és a nemzetiségek elnyomását, továbbá a hitvány, nemzetietlen külpolitikát.
Nemzeti történelmünk e sötét, reakciós korszakából az ekkor megszülető munkásosztály mozgalma mutatja a kivezető utat. E téren is számos fontos kérdés megvilágítását köszönhetjük Rákosi elvtársnak.
(Századok, 1952)
*
A gyűjtőfogház földszintjén sorakoztatják valamennyi cellából a rabokat. Az igazgató harsányan kihirdeti:
– Ide hallgassanak! Ma délután közénk jön Rákosi Mátyás miniszterelnök elvtárs…
A hátsó sorból egy öblös hang megszólal:
– Na végre! És ki lesz az új miniszterelnök?
– Hogy hívják az ún. „békepapok” intézményét Magyarországon?
– Rákosi Mátyás Fohászati Művek.
Pártiskola a faluban. János bácsit megkérdezik:
– Milyen ember Rákosi elvtárs?
– Lehetne rosszabb is…
– Hogy beszélhet így a Forint Atyjáról! Azonnal vonja vissza!
– Visszavonom, kérem. Nem lehetett volna rosszabb…
(Magyar Szó, 1970. április 22.)
*
Amint az MTI jelenti, a gorkiji kórházban, hosszas szenvedés után elhunyt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének volt első titkára. Rákosi Mátyás orvosi kezelés céljából tartózkodott a Szovjetunióban.
