Zaklatott gyerekkorából Maurice Leblanc regényeibe menekült, amelyek főhőse egyfajta modern Robin Hood, aki kizárólag olyanoktól rabol, akik rászolgáltak. Erős a kontraszt: Arsène Lupin karakterét mindig is sovány, sétabotos-monoklis francia fehér férfi jelentette (John Barrymore 1932-ben, Robert Lamoureux az 50-es években, Georges Descrières a 70-es években, majd François Dunoyer 1989 és 1996 között), most nagydarab fekete fickó személyesíti meg alteregóját. Assane Diop persze nem regényhős, mégis mindig két lépéssel üldözői előtt jár.
Hiába akad az első évad öt részében néhány logikátlan és bugyután elnagyolt esemény, mégis meg tudjuk ezt bocsátani. A színtiszta szórakoztatás mögött ugyanis a Lupin jó arányérzékkel foglalkozik olyan ma is releváns kérdésekkel, mint például a korrupció vagy a rasszizmus. Assane sosem felejtette el, milyen volt kívülállóként, a könyvek világába menekülve felnőni. Azáltal, hogy az alkotók őt tették meg főhősnek, be tudtak emelni egy hiteles, ám a színészi játéknak köszönhetően mégsem erőltetett társadalomkritikai szálat a történetbe. A francia Netflix-produkciók jó érzékkel dolgoznak fel aktuális problémákat, mint a Lupin rasszizmusa vagy A jótékonysági vásár (Le Bazar de la Charité) családon belüli erőszaka, kérdés, hogy a közönség miért reagál az egyikre pozitívabban, a másikra pedig negatívabban: mitől lesz az egyik sikeresebb, mint a másik? A franciák mindenesetre stílusosan vették be a streamingnagyhatalmat, csak remélni tudjuk, hogy a Lupin sikerén felbuzdulva egyre több európai produkciónak szavaznak bizalmat.
(Lupin – francia krimisorozat. Rendező: Louis Leterrier, Marcela Said, Ludovic Bernard. Forgalmazó: Netflix)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!