
Fotó: MTI/Kiss Gábor
Elképzelhetjük, milyen örömmel készülődhetett hazafelé Szövérdi Gáspár János Konstantinápolyból, a szultán udvarából 1626-ban a templomszentelés ünnepére. Ám a sors nem volt kegyes a nagy jótevőhöz: Munténiába érve pestises lett, és mint erről a szentély falán lévő sírfelirat tudósít, „in campo Bokorestino”, vagyis a bukaresti mezőn el is hunyt. Onnan szállították holttestét Gyulakutára. Gyönyörű faragású sírkövén kívül továbbiak is találhatók a falba építve. Lázár Jánosné Sáphán Krisztina homokkő címerében koronán álló emberalak málladozik. A szószék melletti kőtábla Lázár Jánosné Teleki Katának állít emléket, akinek aranyszállal hímzett 1740-es úrasztalterítője az anyaszentegyház textíliagyűjteményének legbecsesebb darabja. Ugyanitt található Lázár György sírköve is. Ő ítélőmesterként írta alá 1653-ban az alkotmányt, az ország követeként érkezett II. Rákóczi Györgyhöz Szatmárra, később Barcsay Ákos híve, egy időben helytartója. Kemény János elől ezért Szentdemeterre menekült, ahol 1660. november 29-én felkoncolták.
A falu leghírhedtebb halottja mégis az a Lázár János, aki a bécsi érdekeket szolgáló határőrség felállításakor a madéfalvi vérengzés egyik kitervelője, végrehajtója volt. Különben érdekes egyéniség, amolyan korabeli széplélek. A Konstantinápolyban töltött évei alatt megtanulta a keleti nyelveket, török hadtudományt franciára, Hafiz perzsa költő műveit latinra fordította, kiadta Varsóban.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!