Ráduly János tucatnál is több népmesegyűjteményt írt, melyek különböző erdélyi és romániai kiadóknál láttak napvilágot. Egyes kötetek alcíme: Kis-Küküllő menti népmesék. A néprajzkutató mesegyűjtőt élete és tevékenysége e tájra, Székelyföldre köti. A kerámiáiról elhíresült Korondon született, majd nem messze, Kibéden kapott tanári állást. Letelepedett, magyartanári munkája mellett folytatta és folytatja máig, már nyolcvanadik évén túl hagyományőrző kutatómunkájának egyik fő ágaként a népmesegyűjtést és -megőrzést. Nemcsak gyűjtötte, hanem át is írta a meséket, irodalmibbá és jól olvashatóvá téve szövegüket, mondhatni Benedek Elek nyomában.
Kibédi népmesék címmel 2020-ban megjelent egy kötetnyi válogatás a korábbi gyűjteményekből magyarországi kiadásban. Dala Sára néprajzkutató válogatásában, egy új könyvsorozat debütáló darabjaként a Hagyományok Háza gondozásában látott napvilágot a szép küllemű, olvasóbarát mesekönyv.
A Hallgasd – Olvasd – Mondd! sorozat mesemondásra biztat, ahogyan a Hagyományok Háza tanfolyamokon képzi az előadókat ebben a műfajban.
Bátran tanuljuk meg, adjuk elő, ahol erre fogékony közönséget találunk: kisgyerekeknek családi körben, felnőtteknek baráti eseményeken, nagyobb összejöveteleken, intézményi keretek között, és így tovább tágítható a kör. A hangzó melléklet tanúsága szerint az sem baj, ha kicsit eltérünk az eredetitől, ahogyan a mesemondók nem teljesen az írott szöveget követik mindig ízes, egyéni előadásukkal. Olyan néphagyomány ez, amely kicsiktől nagyokig élvezhető előadásokkal szórakoztat, egyúttal átörökít és nevel.
A Tréfás mese már címében is jelzi műfaját, de találunk tündérmesét, rászedettördög-mesét, hazugságmesét, állatmesét is. Fehér ló, Hamus Pipejke, Aranyhajú Nemtudomka, gyémántkirályfi, vízitündér, és persze az ördög, akit jó, ha elkerül az emberfia – sok ismerős vagy eddig még nem hallott szereplővel találkozunk a történetekben. Ugyanígy bevett fordulatokkal, szavakkal, de mindezen túl olyanokkal, melyek már régiesnek hatnak, vagy akár tájszólások. Szójegyzék ad segítséget, benne megtaláljuk például a „kehes” szót, ami falusi gyerekkoromból ismerős, de már a „murok” szóval magam is Erdélyben találkoztam. Lehet, van, aki nem ismeri a „fészer” vagy a „csűr” kifejezéseket? Mindkettőt nemcsak beszédben használta, de építette is nagyapám, a gazdaságához tartozó épületrészként – talán az újra gazdálkodók szótárába, így bevett szókincsünkbe is visszaépül.
A vörös és fekete színekkel kiemelt, enyhén stilizált meseillusztrációk szépen illeszkednek a könyv stílusához, egyszerre letisztultak és motívumgazdagok, akár a kalotaszegi népviselet
– Streicher András grafikusművész munkái.
