Két, egymással összefüggő fontos hír érkezett Gyuláról a napokban. Az első, hogy elkészült az öt éve átadott Wenckheim–Almásy-kastély Stefánia-szárnya (uradalmi tiszti szárnya vagy cselédszárnya), amelyben a régió legnagyobb báltermét alakították ki. Ezt a jövőben rendezvénytérként fogja hasznosítani működtetője, az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft., valamint fenntartója, a város önkormányzata. Amint a járványhelyzet engedi, itt fogják megnyitni a Gyulai Csemegetárat, valamint az Ételtörténeti Bemutatótér és Foglalkoztatóközpontot is. A látványkonyhában szakács irányításával főzhetnek majd a vendégek, főként olyan különlegességeket, amelyek az arisztokrácia asztalára kerültek a XVII–XIX. században. Az újfent felújított épületrész 1807-ben készült el Czigler Antal tervei alapján, és lakhelyéül szolgált a nagy gazdasági világválság idején elszegényedett főúri családnak.
Az elsőt kiegészítő másik hír Erkel Ferenchez, a Himnusz gyulai születésű megzenésítőjéhez, a nemzeti opera megteremtőjéhez kötődik. A zeneszerző egyik ükunokája, Szőnyi Zoltán zongoraművész özvegye, Szőnyi Márta arról értesítette március 15-én Somogyváry Ákost, Erkel Budapesten élő szépunokáját, hogy szívesen odaajándékozná híres felmenője néhány személyes tárgyát a gyulai Erkel Ferenc Emlékháznak. Ezek között van a zeneszerző karmesteri pálcájának elefántcsontból készült faragott díszfogantyúja, egy 1874-es fényképalbum, amelyet a zeneköltő Hunyadi László című operája bemutatójának harmincadik évfordulóján kapott a Nemzeti Színháztól, egy fénykép Liszt Ferencről és egy névjegykártya szintén tőle, hiszen ismerték egymást, intézményalapító pályatársak voltak. A relikviákat június 15-én, Erkel Ferenc halála és a Himnusz születése évfordulóján adnák át hivatalosan Erkel gyulai szülőházában, amely ma múzeum.
Az Erkel család sorsa 1806-ban kapcsolódott Gyula városához és a kastélyhoz, amikor idősebb Erkel József a Wenckheim grófok hívására Pozsonyból ideköltözött, hogy ellássa a főúri rezidencia gondnoki teendőit. Fia, ifjabb Erkel József, Erkel Ferenc édesapja 1807-ben kezdte meg tanítói működését a település német iskolájában, amelyhez szolgálati lakás is tartozott. Itt látta meg a napvilágot a zeneköltő 1810-ben, és ugyanitt töltötte gyermekkorát gimnáziumi tanulmányai megkezdéséig. Felnőttként is gyakran visszajárt szülővárosába, komponált is a kastélyparkban. Erkelék 1841-ig laktak a tanítói lakásban. Ekkor ifjabb Erkel József – követve apja példáját – a Wenckheim-uradalom szolgálatába állt, és beköltözött az Almásy-rezidenciába.
