A sziporkák és szellemes fordulatok ellenére A János vitéz-kód izgalmas kísérlet marad, amely bátran és szabadon kérdez rá az irodalmi kánonra. Teljes joggal feszegeti a határokat, mutat rá arra, hogyan befolyásolja a műértést a modern kor számos vívmánya, egy iPhone vagy egy pizzafutár váratlan megjelenése felolvasás közben. Nem fél rákérdezni: hogyan állunk a szavakkal? Bemerészkedhetünk-e a nyelv sűrűjébe, vagy biztonságosabb kívül maradni a kultúrán? Mi értelme a kánonnak, ha alapértékeinket épp a nagyokos felnőttek teszik láthatatlanná? Ami pedig a regény kvalitását illeti, egyszerre vigasztaló és megnyugtató Szerb Antal értő megállapítása:
„a János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma. Ilyesmi, mint a János vitéz, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül.” Van hova fejlődni.
(Szabó Borbála: A János vitéz-kód – A négy Einstein és az irodalom. Pozsonyi Pagony Kft., Budapest, 2020, 320 oldal. Ára: 3490 forint)
(A borítókép illusztráció. Jelenet Bakonyi Károly – Heltai Jenő – Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának próbáján a Pécsi Nemzeti Színházban. Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!