A hatvanas években egyértelmű volt, hogy a szocialista világ „szolidarizált” a vietnami néppel, amely hősi harcát vívta a kapitalizmus szekértolóival. Veled vagyunk, Vietnam! – hangzott a jelszó. A nagyhatalmak közti hidegháború felforrósodott, azaz élesben, életre-halálra folyt. Észak-vietnami csapatok és déli társaik 1975-ben elfoglalták Saigont, a déliek fővárosát, ezzel megfutamították az amerikaiakat és helyi kiszolgálóikat is. Ez a nép Dávidként képes volt legyőzni Góliátot – ezt kürtölte világgá a szocialista progadanda, miközben Hanoinak nem elhanyagolható segítséget nyújtott a Szovjetunió.
Negyvenöt évvel később, idén februárban a vietnamiak legnagyobb ünnepén, a holdújéven, a Teten, az amerikai nagykövet arról rappelt, hogy megbonthatatlan az amerikai és a vietnami nép barátsága: „Az Egyesült Államok és Vietnam – most és mindörökre – bizalmi partnerek maradnak, így fejlődünk együtt.” Az idősebb nemzedéknek a Tetről az 1968-as offenzíva jut az eszébe, amikor a vietkongok a háborúban fordulatot hozó csapást mértek az amerikaiakra. Most meg a zeneszámból készült videóklip hetekig szerepelt a vietnami slágerlistákon. Az amerikai karrierdiplomata jól tudta, hogy mivel lophatja be magát az ázsiai szívekbe. A szöveget, amely akár lehetne egy párthatározat lekántálása is, kedves gesztusként értékelték Vietnamban. A kétoldalú kapcsolatok valóban jók: 2016-ban Barack Obama elnök látogatást tett a délkelet-ázsiai országban, ami sokat lendített a két egykoron évtizedig harcban álló állam viszonyán. Az amerikai befektetők kedvelik Vietnamot, főleg mert kiszámítható partnernek tartják. Igaz, a közelmúltban egyes hangok azzal vádolták meg Hanoit, hogy manipulálja a dong árfolyamát.
Vietnam gazdasága továbbra is dinamikus, bár a koronavírus-járvány hatással volt rá. Ám Vietnam volt az egyik állam, amely nem zárta negatív mutatókkal az évet. Tavaly az ország nemzeti jövedelme majd három százalékkal növekedett, e téren még Kínát is maga mögé utasította. Mi volt ennek az oka? Egyrészt az, hogy a járvány első szakaszát példamutató módon kezelték. A majd százmilliós állam komolyan vette a pandémiát. Egy éve három hónapra bezárták Vietnamot. A határokon nem volt ki- és bejövetel, beszüntették a belső utazást is, három hónapra szigorú kijárási tilalmat rendeltek el, ha megbetegedéssel találkoztak, visszakövették, hogy kitől indult el. Így egy negyedév alatt 1500 konoravírus-fertőzöttet azonosítottak, ez mostanra felfutott több mint négyezerre. A halottak száma harminchat. A világon ezekkel a mutatókkal Vietnam a második helyen áll abban a versenyben – csak Új-Zéland előzi meg –, hogy mely ország tudott a legeredményesebben fellépni a járvánnyal szemben.
