Harcosok és magamutogatók

Mindennaposak az internettel kapcsolatos botrányok. Ha nem adataink szivárognak ki, a gyerekek kapnak pornográf felvételeket. Soha ennyi depressziós nem volt a közösségi média hatására, Zuckerberg szerint mégsem bizonyított az összefüggés. Thierry Henry futballista a mérgező környezet miatt hagyta ott a közösségi platformokat, a magyar tinik viszont többnyire boldogok a használatuktól. Ki megy és ki marad a közösségi térben?

A man with VR glasses tests a Hoover vacuum cleaner at the IFA consumer electronics fair in Berlin, Germany, September 4, 2019. REUTERS/Hannibal Hanschke - RC1B0A62E950 Fotó: Hannibal Hanschke Forrás: Reuters

Márciusban Chrissy Teigen sokkolta 14 millió követőjét: megszüntette Twitter-fiókját. A modellből lett sikeres életmódszerzőt a közösségi csatorna a „Twitter polgármesterének” hívta kimagasló rajongószáma miatt. Teigen utolsó tweetjében közölte, hogy a Twitter pozitív hatása már nem ellensúlyozza a negatívumokat, így ideje továbblépnie. Thierry Henry futballista szintén tavasszal döntött úgy, hogy ideje fellépni a közösségi médiában elhatalmasodó zaklató és megfélemlítő hangulattal szemben. Korábban hozzászokott a kegyetlen megjegyzésekhez a stadionokban, de úgy vélte, a közösségi médiában ezt nem lenne szabad tűrni, ezért ő is törölte magát a különféle platformokról.

Pszichológusok világszerte osztják meg tapasztalataikat arról, hogy a pandémiának köszönhetően egyre többen választják a digitális detoxot. Kate Rosenblatt amerikai terapeuta szerint ahogy nő az oltások száma, úgy nyílik ki a való, offline világ, és ezért határozottan csökken az online részvétel, hiszen az emberek örülnek, hogy végre máshol is élhetik az életüket. Ezt látszik alátámasztani a brit marketingkutató cég, a Reboot májusi kutatása is, amely szerint az amerikaiak jóval több mint egymillió alkalommal keresnek rá minden hónapban arra, hogyan törölhetnék magukat végleg a közösségi térből.

Az indiaiak közül nagyjából ötszázezren, a britek közül több mint háromszázezren és a kanadaiak is százezres nagyságrendben keresnek rá ugyanerre. Ázsiában a Fülöp-szigeteken, Afrikában pedig Dél-Afrikában szeretnék a legtöbben otthagyni a közösségi médiát. A nyugat-európai országok közül hét került be az első harmincba, érdekes módon azonban Közép-Európából csak Romániában gondolkodnak sokan a közösségi felületek felmondásán.

Virtuális szemüvegben porszívózó férfi berlini elektronikai bemutatón. Kiterjesztett valóságok
Fotó: Reuters

Teher vagy bevétel?

Ennek oka lehet, hogy a különféle netes divatok általában két-három éves csúszással jelennek meg Magyarországon, és számos irányzat el is tűnik ennyi idő alatt. Forgács Mariann, a Be Social digitális ügynökség társalapítója és társügyvezetője szerint az elhagyás fellángolásai leginkább a közösségi felületek adatvédelmi botrányaihoz köthetők, ám mivel a hírességek számára a közösségi tér „nemcsak teher, de bevételi forrás is”, így valószínűleg egy idő után visszatérnek. Így tett Chrissy Teigen is, aki mind­össze 23 napot töltött Twitter nélkül.

Januárban a Bottega Veneta divatház törölte a 2,5 millió rajongóval rendelkező Instagram-fiókját, amivel felhívta a figyelmet a közösségi csatornák időrabló voltára, a depresszió vagy az önértékelési zavarok okozására. Luxusmárkaként jó marketinget jelentett, hogy egyfajta XXI. századi viktoriánusszalon-életérzést szeretne csempészni a vevőkkel való kapcsolatába, ahol kisebb közösségek csendesebben és a fizikai kapcsolattartást előtérbe helyezve kerülnek fókuszba. Az igazság azonban az, hogy a cég nem mondott le a közösségi média biztosította követőtáborról, mindössze az influenszerek kezébe adta kiszervezésként a munkát. Innentől kezdve nekik kell a közösségi média mérgező oldalával megbirkózniuk – cserébe néhány Bottega Veneta darabért.

Az igazán sikeres véleményvezérek ezt többnyire tudják kezelni, illetve azok, akik nap mint nap a munkájukhoz használják a közösségi felületeket, szintén semlegesen tekintenek erre a térre. A probléma a hétköznapi fiatalokkal van, akik a New York-i Egyetem professzora, Jonathan­ ­Haidt szerint akár használói a közösségi médiának, akár nem, minden korábbinál többször szenvednek depresszióban. A tinédzserek közösségimédia-használata 2009 és 2011 között nőtt a leg­gyorsabban Amerikában, és egy évvel később bizonyíthatóan megnőttek a depressziós, szorongásos és önkárosító tünetek. Mivel a technológia az egész nemzedékre hatást gyakorol, így hiába tiltja el a szülők a közösségi média használatától a gyerekeket, azok éppen amiatt mutatnak depressziós tüneteket, hogy kimaradnak a digitális közösségből. Nem véletlenül kérte márciusban negyven államügyész Mark Zuckerbergtől, hogy a Facebook tulajdonában álló Instagram ne hozza létre a tizenhárom éven aluliaknak szánt verzióját (a közösségi platformra ez a regisztrációs korhatár). Zuckerberg azonban a kongresszus előtt azt nyilatkozta, hogy a tudományos eredmények alapján nem lát összefüggést a depresszió és a közösségimédia-használat között.

Magyarországon a Be Social kutatása szerint eltérnek a számok a nemzetközi trendektől. Az ügynökség 2019-ben már készített felmérést, ám a pandémia és a digitális oktatás bevezetése okán ismét szükségessé vált a 14–25 évesek nethasználati szokásainak megismerése. Látszik, hogy a magyar fiatalok aktív online közösségi életet folytatnak, például több mint felük (53 százalék) hetente többször is készít magáról szelfit, és közülük minden negyedik osztja ezeket rendszeresen. A fiatalok 36 százaléka kifejezetten boldog az online világtól, és csak hét százalék szomorodik el tőle. A többség (57 százalék) közömbös, tehát bár használják a felületeket, azok nem váltanak ki különösebb érzelmi reakciókat bennük.

Üzenet ismeretlenektől

Bernschütz Mária, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem generációkutatója szerint a számokból látható, hogy a magyar fiatalok négy csoportra bonthatók. A legkisebb csoportot (17 százalék) az offline élménykeresők alkotják, akik ritkán írnak bejegyzést, kevésbé szerkesztik tartalmaikat, inkább fogyasztják a klasszikus médiumok műsorait vagy a könyveket és újságokat.

A digitálisan tudatosak, illetve a digitális exhibicionisták együtt körülbelül a tinédzserek és fiatal felnőttek felét adják. Mindkét csoport főként lányokból áll, de míg az előbbiek a korcsoporton belül a legidősebbek, az exhibicionisták a legfiatalabbak közül kerülnek ki. A digitálisan tudatosak szigorúak a tartalmi korlátozok és a tiltások esetén, közömbösek a közösségi médiával szemben, és legkevésbé szeretnének influenszerek lenni. A digitális exhibicionisták ezzel szemben nagyon szívesen lennének véleményvezérek. A közösségi média kifejezetten boldoggá teszi őket, aktívan használják főként az Instagramot, a TikTokot és a Snapchatet. Fontos dolgaikról inkább chaten kommunikálnak, mint élőszóban.

A fiatalok harmadát (33 százalék) az online harcosok teszik ki, akik szinte mind fiúk. Adataik védelmére ők figyelnek a leginkább, gyakran alkalmazzák a kétlépcsős azonosítást. Az ő mentális egészségükre főként a függőség jelent veszélyt, mivel naponta rendszeresen több órát videójátékoznak, ám a két-három órás időtöltést nem tartják függőségnek. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a videójáték nyomán kialakuló érzet nagyon hasonlít a közösségi média által kiváltott dopaminfüggéshez, ráadásul olyan stressz-szintet generál, amelyet csak órákon át tartó fárasztó sporttal lehet ledolgozni. Mivel azonban a számítógép vagy a telefon képernyője előtt telnek az órák, sportra ritkán marad idő, így a stressz feldolgozatlansága előbb-utóbb pszichés vagy pszichoszomatikus betegségekhez, problémás tanulási eredményekhez vezethet.

Az erőszakos videójátékok népszerűségével csak a szexuális tartalmak tudnak versenyezni. A Be Social kutatása is alátámasztja, hogy a válaszolók több mint fele hallott már olyan esetről, hogy erotikus fotót kértek egy ismerősüktől. 12 százalékuk vallotta be, hogy teljesített ilyen kérést. Érdekes módon azonban jóval többen, a tinédzserek 56 százaléka kapott már erotikus képet, sőt a megkérdezettek több mint egyharmada többször is. Ezek önmagukban aggasztó számok, de ha összehasonlítjuk a két évvel ezelőtti eredményekkel, akkor még inkább úgy tűnik, a szülőknek van mitől tartaniuk. 2019-hez képest 12 százalékkal több fiataltól kértek erotikus képet, és négy százalékkal több küldött magáról. Mindeközben a válaszolók 89 százaléka kapott már ismeretlen személytől üzenetet, és közel felükkel ez gyakran megesik, a szülők félelme tehát valós, hogy a gyermeküket idegenek környékezik meg a világhálón. A gyerekek pedig ritkán figyelnek igazán arra, kivel tartják a kapcsolatot, és kivel osztják meg adataikat.

Csevegni Bill Gatesszel

Éppen ezért számíthat figyelemfelhívónak a Thierry Henryhoz vagy Chrissy Teigenhez hasonló hírességek közösségi médiát érintő lépése. Forgács Mariann szerint összességében egyre tudatosabbá válunk, illetve a cégeknek sem érdekük, hogy a felhasználók elforduljanak a közösségi csatornáktól, így egyre jobban rá vannak kényszerítve arra, hogy átláthatóbban működjenek, megfelelő adatvédelmi szabályokat alkalmazzanak. Míg például tíz évvel ezelőtt a felhasználó által kezelt bármely alkalmazás hozzáférhetett a felhasználó ismerőseihez, ma ez már aligha fordulhat elő. Biztató az is, hogy a legtöbb klasszikus közösségi médiumban a hazai tinédzserek egyre inkább megfigyelők, a megosztott tartalmakat viszont jobban átgondolják. Ha megunnak egy platformot, akkor újdonságot keresnek. Így válhatott például izgalmassá a Clubhouse, amelyben a résztvevők bizonyos témákban, adott chatszobákba rendezve élőben beszélgethetnek Elon Muskkal vagy Bill Gates­szel, így még közelebbivé válik a hírességek és a hétköznapi ember közti kapcsolat. A cégek tehát mindig meg fogják találni azt a marketingfogást, amely megragadja az újdonságra vágyó fiatalok figyelmét, éppen ezért fontos a szülők felelőssége, hogy meg tudják-e tanítani a gyerekeket a szórakozási idő értelmes eltöltésére. Sajnos a pszichológusok szerint ezzel komoly gond van, mivel az internet hatását a szülők sem tudják levetkőzni, így sok esetben ők örökítik át rossz szokásaikat a fiatalokra, akiknek a szülői nemzedék internetes világánál sokkal veszélyesebb környezetben kell helytállniuk.