A XX. századi két világégés olyan mértékű kataklizmát okozott, hogy a megelőző két évszázad híres katonáinak emlékét teljesen elhomályosította. Nem véletlen, hogy a neves hadtörténész, Markó Árpád már 1944-ben Elfelejtett magyar hadvezérek címen jelentette meg kis könyvét a XVIII–XIX. század kiemelkedő katonaalakjairól. A második világháborút követő nemzetrontó politika ezt a helyzetet fokozta, hiszen a kommunista rezsim alatt a második világháborúban szolgáló magyar katonák kollektíven bűnös jelzőt kaptak, de az első világháború magyar hősei sem voltak elfogadhatóak, mivel „imperialista háború” résztvevőiként tekintettek rájuk. Tulajdonképpen csak az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, valamint a Rákóczi-szabadságharc katonái feleltek meg elvárásaiknak, de ők is félremagyarázva, mintegy előfutáraként a proletárok nagy forradalmának. Rajtuk kívül az utóbbi kétszáz év katonahőseinek emlékét – egy-egy ritka kivételtől eltekintve – felejtésre ítélték.
Jókai Mór és a világbéke
A XIX. században már volt magyar kezdeményezés a nemzetközi fegyvernyugvás céljából.