– Jean Renaud, a kanadai Égards főszerkesztője, januárban írta róla: „E jelentős politikai gondolkodó Amerikával kapcsolatos szigorú látlelete az egészségügyi válság és Joe Biden megválasztása óta különös jelentőségre tett szert. Két könyvére gondolok: az Amerikanológia, illetve A liberális hegemónia címűekre. Ezek a harmincéves kötetei aktuálisabbak a ma reggel posztolt »tweet«-ek százmillióinál.” Idehaza ön Molnár jobboldaliságát hangsúlyozza. Miért?
– Azért, hogy egyértelműen helyén kezeljük jelentőségét. Őt nem szabad pusztán tudományos kritériumokkal mérni, azt is nézni kell, hogy milyen perspektívát és muníciót adott a jobboldalnak, amikor szembeszállt a baloldal által kisajátított modernséggel. Molnár életműve szuverén állítások sorozata, és gyakori a jelenre vonatkozó gyökeres tagadás, melyek gyakorlati megméretésre alkalmasak. Élesen bírálta a baloldalt, a kapitalizmus materialista érték- és világrendjét, az „emberi jogok” eszmekörét abszolutizáló világi humanizmust, a tömegdemokrácia pszeudovallását. Rokoneredetűnek látta a késő kapitalizmus szélsőséges individualizmusát és új keletű kollektivizmusát. Meghúzta a harangot az egyén anyagi jólétén túlmutató, szakrális és metafizikai jelentőséggel bíró világkép megtagadása és a természetes közösségek pusztítása miatt. Ezért érdekelte őt a hit, a filozófia és a politikum, amelyek nála nem vetélytársak, hanem társutasok az égető kérdések megválaszolásában. Az ő gondolkodása végig szerves volt. Politikai filozófiája nem értéksemleges, mert – hívő katolikusként – jól körülhatárolt értékeket vall; hagyomány, szentség, hierarchia, autoritás, rend, intézmények társadalmi fontossága.
– Molnár Tamás politikai filozófiáját taglaló könyvében, a 2019-ben megjelent A rend bástyája címűben ön a mestere vallásosságára is kitér, hiszen az határozta meg a filozófiáját.
– Felnőtt fejjel, Amerikában lett mélyen katolikus, egy apácának, Casey nővérnek köszönhetően. Vallásfilozófiája kategorikus és harcias kijelentései ellenére védekező a modern anyagelvűség, szekularizáció uralmával szemben. Írásainak fő témája a visszatalálás a transzcendens forráshoz, apologetikus kardja lesújt minden jelenségre és gondolatra, amely eltorlaszolja az Istentől az egyén vagy a vallásos közösség horizontját. Álláspontja értékkonfliktusos volt, ezért kedvelte a kisebb publikációk műfaját és kereste a baráti vagy a nyílt közéleti viták fórumait. Az értékrelativizmust és metafizikaellenességet a modernitás zsarnokságához vezető útjelzőknek tartotta.