Sirokai Mátyás könyvét olvasva három dolog azonnal világossá válik. Először is: mondanivalójához a legközelebb úgy juthatunk, ha magunk is természetközelben vagyunk olvasása közben. Másodszor: nem szükséges több száz oldalon át értekezni ahhoz, hogy húsba vágó gondolatok szülessenek a körforgásról, amelynek rövid életünk is része. A harmadik tanulság pedig éppen az utóbbiból következik: ami a betondzsungelen túl van, az nem holmi makett vagy díszlet, amely megszínezi a városképet. A növények, a fák és minden felbukkanó fűszál együtt él és lélegzik velünk, akkor is, ha erről mi időről időre elfelejtünk tudomást venni. „Nemcsak én mászom a fákon, a maguk lassú és türelmes módján ők is kapaszkodnak belém.”

Fotó: Jelenkor Kiadó