Hamburger és pityókatokány

Zene – Egy erdélyi rock-metal csapat, a marosvásárhelyi Reflex együttes hitvallása.

2021. 06. 10. 14:45
A kép illusztráció. Forrás: Pexels
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Betonvilág digitális korong három és fél évtizedes késéssel tehát immár Magyarországon született. A dalok jórészt 1982 és 87 között készültek (a tizenharmadik, záró nóta az egyetlen, amelyik új szerzemény), amelyeket a romániai kultúr- (és politikai) hatalom soha nem engedett lemezre rögzíteni. Így a kiadvány akár válogatásalbumnak is felfogható. Méghozzá töltelék nélkül, amelynek minden egyes tétele odavág. A szerkesztők tényleg beleadtak apait-anyait, a Betonvilág a Reflex munkásságának legjavát fogja csokorba. Zömében zúzós, tempós, mozgalmas, szólókkal tűzdelt, veretes nóták, amelyek egy pillanatra sem engedik lanyhulni a figyelmet. A kétgitáros felállás eleve tágítja a hangszeres lehetőségeket, amelyeket a már említett, refrénekben kiteljesedő vokális hangzás tesz teljessé, dinamikussá.

A változatosságról az olyan, sajnos mára szinte elfeledett színesítő elemek beépítése gondoskodik, mint az adott dalon belüli tempóváltás, vagy a jókor, jó helyen alkalmazott gitárkiállások. Garantált kedvenc – hogy csak néhányat emeljünk ki az egyébként egyenletes színvonalú darabokból – a címadó Betonvilág, a Kiáltás, a Mondd mindig az igazat, de lenyűgöző a két rocklíra, az akusztikus gitárnak jelentős szerepet adó Halleluja, valamint a balladisztikus A szív opusza is.

Mindemellett ne hagyjuk ki a Vásárhely (nem felejtünk el) tempóváltásos tételét sem, amely a tágabb és szűkebb értelemben vett hazaszeretet szép és megható példája. Amelyben nem csupán Trianon fájdalma sejlik fel kimondatlanul, de egy szerelmespár szemszögéből láttatva szívszorító vallomás is egyben a szülővárosuk, Marosvásárhely iránt érzett mélységes szeretetről. Kissé egyszerűbb gondolatokat fejez ki a Lányoknak szól darabja, ám akár a gender­ideológia ­térnyerése elleni üzenetként is értelmezhető… Ami viszont a Hallelujában megfogalmazott egyértelmű ars poetica: „A harcot nem adom fel / végül csak győznöm kell / soha, de soha nem adom fel.”

(Reflex – Betonvilág, CD, Nortyx Records, 2020)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.