Három pápa kertésze

A Vatikán kertészeként 27 évig dolgozott a római egyházfők nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban. Ma Baranya megyében parkok, kertek ­tervezésével, ­kiépítésével és gondozásával foglalkozik. Pécsi házukban ­Alessandro ­Realival és feleségével, Zengő Ágnessel beszélgettünk.

Alessandro Reali ötvenhat évesen hazát váltott, és követte családját Magyarországra. Fotó: Kurucz Árpád

Miután befordulunk az utcájukba, rögtön tudjuk, hol kell megállnunk. Nagy autó áll a kapu előtt, rajta a felirat, hogy milyen kertészeti munkákat vállalnak.

– Jöjjenek, jöjjenek! – invitál beljebb Zengő Ágnes. – Ne nézzenek körül, tavaly költöztünk a házba, és még mindig pakolunk. Rengeteg feladat fölhalmozódott, mert sokat esett az eső, előtte pedig elkaptuk a vírust. Addig nem is tudunk más munkát elvállalni, amíg ezeket be nem fejezzük. Épp egy magánkertet raktunk rendbe, sövényt nyírtunk, kitisztogattuk. Amikor tavaly Sandro megérkezett Olaszországból, tombolt a Covid, viszont kertészkedni, kinti munkát végezni akkor is lehetett. Persze több dolgon is törjük a fejünket. Kérnek egy jó kis olasz kávét?

Levél viaszpecséttel

– Mindig próbálok, beszélek magyarul, de az igék nem tudom – mondja Alessandro.

– És akkor az igekötőkről még nem is esett szó – fűzi hozzá Ágnes, majd amikor szükséges, tolmácsolja a férje szavait.

A házaspár romantikus története húsz évvel ezelőtt az Isztrián kezdődött, ahova Ágnes a barátnőjével utazott vakációra, Alessandro pedig a barátaival nyaralt. Ágneséknek elfogyott a pénzük, ezért stoppolni kezdtek. Délidőben várakoztak az út szélén a hátizsákjaikkal. Alessandro egyedül autózott, amikor meglátta a lányokat a tűző napon. Megállt, és elvitte őket a belvárosba. Útközben angolul váltottak néhány szót, majd megkérdezte őket, lenne-e kedvük a következő nap elmenni motorcsónakázni. Másnap gyönyörűen sütött a nap. Miután beszálltak a motorcsónakba, Ágnes mindenféle finomságot pakolt ki a táskájából.

– És Ági mondta, most csinálunk reggeli – meséli Alessandro. – Szalámit vett elő, bicska, sajt és bor. Rögtön gondoltam, hogy én feleségem lesz.

Alessandrónak nagyon tetszett Ágnes bőséges reggelije, mert Olaszországban a lányok folyton diétáznak, zsírszegény joghurtokat reggeliznek.

– Nekem pedig az tetszett – emlékszik vissza Ágnes –, hogy utána elvitt minket a kempingbe, és az autójával olyan pici helyre parkolt be, miközben lazán társalgott velünk, hogy azonnal odasúgtam a barátnőmnek: egy félisten!

Aztán mindenki hazatért az otthonába. Novemberben Ágnes küldött egy levelet, amelyben megköszönte a szép emlékeket. Alessandro nagyon elcsodálkozott, mert levendulaillatú, merített papírból készült kis csomagot kapott, rajta viaszpecséttel. Válaszlevelében megkérdezte, hogy karácsonykor meglátogathatja-e Ágnest Pécsett. Alessandrónak nagyon tetszett a város, az évben hatalmas hó esett, és Ágnes pici lakásának ablakából a Pécsi Sörgyárra látott rá. Még az illatát is érezte, mutatja Alessandro. Ágnes 12 évig volt a Bóbita Bábszínház tagja, majd két évig szabadúszóként dolgozott. Miután beleszeretett Alessandróba, döntenie kellett: karrier vagy szerelem. A döntés nem volt egyszerű, mert imádta a munkáját. Két év után költözött ki Olaszországba, ahol öt évig albérletben laktak, majd Castel Gandolfóban kaptak szolgálati lakást.

Alessandro Reali ötvenhat évesen hazát váltott, és követte családját Magyarországra. Fotó: Kurucz Árpád

Nem könnyű a Vatikánban munkához jutni, évente több százezer ember jelentkezik, hogy ott dolgozhasson. Alessandro Reali 24 éves korában a barátjával faiskolát vezetett Albanóban. Egy apáca tanácsolta az egyik bíborosnak, hogy az ő kertészetükben vásároljon. A kardinális telefonon rendelte meg tőlük a növényt, amelyet Alessandro személyesen vitt el Rómába, a Vatikánba. Elmondta a bíborosnak, hogyan kell gondozni, és jelezte, hogy tíz nap múlva visszajön, és megnézi, hogy minden rendben van-e. A kardinális nagyon meglepődött, amikor visszatért, nem gondolta, hogy ennyire a szívén viseli a növény sorsát. Megkérdezte tőle, hogy szeretne-e a Vatikánban dolgozni. Alessandro nem akart, mert fiatal volt, és jól menő vállalkozást vezetett. De az Olaszországban kialakult gazdasági helyzet miatt fél év múlva mégiscsak jelentkezett, és részt vett Rómában a háromnapos felvételin, amelyen több százan indultak. Gépekkel kellett dolgozniuk, a növényekről, a betegségeikről, a növényvédő szerekről beszélniük. Az utolsó nap a katolikus vallásról, a Bibliáról, imádságokról tettek fel kérdéseket. Alessandrót két év próbaidőre fölvették Castel Gandolfóba. Az 55 hektáros területen 24 kertésszel dolgozott együtt a legelőn, a zöldségeskertben, az olívaültetvényen, az olívasajtoló üzemben, a díszparkban. Locsolt, metszett, permetezett, traktorozott, a pápák ajándékba kapott különleges növényeit, a nyolcszáz éves olajfákat, a pázsitot, a gyönyörű virágokat gondozta.

Hatvanezer ág

Amikor a vezetők több száz éves beteg fákat akartak kivágatni, úgy döntött, megpróbálja megmenteni őket. Kipucolta a sebeket, és biokészítményekkel gyógyítgatta őket. Mindenki azt gondolta, hogy megőrült. Egy évig Alessandro is aggódott, hogy mi lesz. Mindennap izgatottan leste, hogy nőnek-e új hajtások. Hónapokig nem történt semmi, aztán egyszer csak berobbantak a növények. Alessandro azonkívül, hogy boldogan nézte őket, nagyon megkönnyebbült. Virágvasárnapra hatvanezer olívaágacskát díszítettek fel, ezeket elszállították a Szent Péter-bazilikába, és szétosztották a hívek között. Az ünnepekre különböző díszítésű zöldség- és gyümölcstálakat állítottak össze. Alessandro fotókat is mutat a gyönyörű kosarakról. A húsvéti díszeket Ágnes festett tojásaival is gazdagították.

Fehér ruhás férfi

A Rómától 28 kilométerre található nyári szálláshelyre a pápák 1600 óta járnak, és a nyarakat ott töltik. Általában helikopterrel érkeznek, ilyenkor a kertészeket tűzoltóknak osztják be, hogy ha bármi gond lenne, készenlétben álljanak. II. János Pál teremtette meg azt a hagyományt, hogy mielőtt visszautazott Rómába, köszönetet mondott a dolgozóknak és családtagjaiknak. Egy nagy asztalra mindenféle ajándékot tettek ki, és a pápa a kezében tartott kosárból húzta ki a neveket és az ajándékok számát. Alessandro legelső alkalommal egy fényképezőgépet kapott. Ha a pápa a kertben sétált, akkor lezárták az utakat, és arra nem mehettek, de audienciákon többször beszélhetett a szentatyával. Amikor II. János Pál pápa már nagyon beteg volt, még egyszer utoljára ellátogatott Castel Gandolfóba. Már nem tudott járni, kerekes­székben ült. Alessandro, a kollégája és az igazgató kísérték el a helikopterhez. A gépben II. János Pál pápa lassan felemelte a fejét, rájuk nézett, és utoljára még integetett nekik. Erre a pillanatra Alessandro örökre emlékezni fog. II. János Pál nyitott, közvetlen volt, az őt követő XVI. Benedek pápa inkább befelé forduló, zárkózott ember. Miután lehetőséget kapott, hogy közelebbről is megismerje, csodálatos személyiséget fedezett fel benne. Nemegyszer szöktek el együtt a hegyekbe. Ezekről a kirándulásokról senki nem tudott, mert a pápa egyedül akart lenni.

Egy alkalommal olyan úton sétáltak, ahol mások is voltak. Az arra járók hosszan nézték a fehér ruhás férfit, majd megkérdezték: Csak nem a pápa? – Nem, nem, csak filmet forgatnak – válaszolták nekik. – Hogy hasonlít! – ámultak az emberek. Ezeken a kirándulásokon Alessandrónak alkalma nyílt hosszabban is beszélgetni a pápával. Egy nap megtörtént, hogy a rezidenciára két egyházfő érkezett egyszerre: Benedek és Ferenc pápa. Benedek pápa szimbolikusan át akarta adni a kulcsot az utódjának. Emiatt még a légifolyosókat is leállították Castel Gandolfo fölött, de egy repülő mégis arra járt, és készített egy fotót, amelyen Alessandro, a kollégája és a két pápa látható. Ferenc pápának, a harmadik egyházfőnek, akit szolgált, egyszer argentin steaket sütött. Alessandro izgult előtte, mert nem egyszerű elkészíteni, de a pápa megdicsérte, ízlett neki a hús.

Ágnesnek és Alessandrónak két gyermeke született, akik Olaszországban jártak iskolába, itthon pedig magántanulóként tettek vizsgát. Sokszor utaztak Magyarországra, ahol a gyerekek nagyon jól érezték magukat, ezért újabb nehéz döntést kellett hozniuk: menni vagy maradni? Végül Ágnes a gyerekekkel Pécsre költözött, Alessandro pedig Olaszországban maradt. A család ünnepekkor találkozott. A gyerekek itthon zenélnek és sportolnak. A Pécsi Nemzeti Színházban az Oliver! című darabban Bonifacio a főszerepet, húga, Prisca az egyik mellékszerepet játszotta el.

Alessandro 2014-ben lett Castel Gandolfo gazdasági vezetője. Nehéz időszak volt, mert a család ekkor már több éve Magyarországon élt. Ferenc pápa, aki szereti az egyszerűséget, luxusnak gondolta, hogy a gyönyörű parkot egyedül ő csodálja, ezért kinyittatta a kapukat a turisták előtt. A kertészeknek hatalmas területet kellett rendben tartaniuk, ráadásul boltot és éttermet is nyitottak. Alessandro négy évig vezette a gazdaságot, majd tavaly úgy döntött, elég volt. Ötvenhat évesen hazát váltott, és követte a családját Magyarországra. Jól érzi magát Pécsett, szeret itt élni. A házaspárnak rengeteg barátja van, de azért hiányoznak a testvérei és az olasz ismerősei. És a tenger. Az nagyon.

Hogy milyen lesz a Reali család pécsi kertje?

– Itt már megvan – mutat Alessandro a homlokára.