15°C Evelin, Fülöp 2022. május 26. 
Gyöngyössy Imre Pécsett született, Pannonhalmán tanult meg olaszul, és Vácott ült börtönben. Válogatott versei 1983-ban Rómában jelentek meg olasz nyelven. Költeményeit életében soha nem publikálták magyarul.
Kabay Barnával közösen rendezett, Jób lázadása című filmjét Oscar-díjra jelölték, San Remóban nagydíjjal, Cannes-ban az Ökumenikus Zsűri Díjával jutalmazták. Gyöngyössy Imre költészete egyenrangú filmjeivel. David Robinson esztéta így írt róla: „Mindent egy költő szemével, szívével és lelkével látott és láttatott. Ebből a költői látásmódból született meg filmjeinek egyedülálló, jellegzetes képi világa.”
A filmrendező-író-költő 91 évvel ezelőtt született. Az európai keresztény kultúrát a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban ismerte meg, Dantét és Petrarcát olvasva nőtt fel. Olasz szakos egyetemista volt, amikor 1951-ben letartóztatták. Államellenes összeesküvéssel vádolták, és koncepciós perben három év börtönbüntetésre ítélték. Cellájában papír és ceruza nélkül, fejben írta verseit olaszul. Közel hetven évnek kellett eltelnie, hogy ezek a költemények a Stigma című kötetben magyarul is megjelenhessenek. „Ha megkérditek egyszer, / miért írtam olaszul ezeket a verseket: / mert elűztek anyanyelvemből / mert nem akarok csalódni / az édes magyar nyelv visszhangjában / mert ezek a szavak már / az utolsó bölcsődalok szarkofágunkon.”
Gyöngyössy Imrét egyik börtönből a másikba vitték, a családja két évig semmit nem tudott róla. Évekkel később így emlékezett vissza azokra az időkre: „Megtanultam, mit jelent az emberi egymásrautaltság, barátság, áldozatvállalás, a következő napba vetett hit ereje…”
A börtönből 1954-ben szabadult súlyos betegen. A bölcsészkarra nem vették vissza, viszont felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára. Műveltségben és tudásban kimagaslott a jelentkezők közül. Írt forgatókönyveket Makk Károlynak, Fábri Zoltánnak, Kósa Ferencnek, alapító és vezetőségi tagja lett a Balázs Béla Stúdiónak. 1968-ban készíthette el első játékfilmjét, a Virágvasárnapot. Míg külföldön sikerrel vetítették alkotásait, itthon titkos ügynökök figyelték és akadályozták munkáját.
Alkotótársaival – Kabay Barna filmrendezővel, producerrel és feleségével, Petényi Katalin művészettörténésszel – közösen alapították meg München mellett a Starnbergi Műhelyt, s legalább harminc filmet készítettek együtt. Forgattak erdélyi falvakban, latin-amerikai nyomornegyedekben, távoli országok menekülttáboraiban. Gyöngyössy kötelességének tartotta, hogy hírt adjon a száműzöttekről, az áldozatokról, a jogtalanságokról. Mindeközben folyamatosan írta verseit. Itáliai filmkritikus barátai nem akarták elhinni, hogy kívülről tudja Dantét olaszul. 1975-ben, Pier Paolo Pasolini halálakor épp Rómában tartózkodott. Megrendülten búcsúzott tőle Másnap reggel, hogy meggyilkoltak című versében.
A filmrendező-költő hányatott életében soha nem vesztette el a hitét az emberekben és Istenben.
„Hátrál / hátrál / hátrál az ember. / Mi elől? / Mindnyájan / hátrálva bukunk át / a megűzöttek / tövig elkoptatott küszöbén. / De lépésnyire mindig / ott áll mögöttünk / teremtőnk / ha elesnénk.” Gyöngyössy Imre soha nem panaszkodott.
A börtönt emberi és művészi kincsestárának nevezte. A most megjelent kötet negyven év életművéből ad ízelítőt. Az olasz nyelven írt verseket Petényi Katalin, a magyar nyelvű költeményeket Roberto Ruspanti fordította.
(Gyöngyössy Imre: Stigma – Válogatott versek magyar és olasz nyelven. Nap Kiadó, Budapest, 2021, 208 oldal. Ára: 3000 forint)
