Jul. 15 és 16-dikán semmiféle Cholerai gyanús eset nem adta többé magát elő Pestvárosában. Ebből a’ lett, hogy az a’ vélekedés, mintha az ottani hirtelen lett megbetegedéseket és halálozásokat nem a’ napkeleti Cholerának kellene tulajdonítani óráról órára mind inkább közönségessé lett. A’ fő Oskolabeli tanuló Ifjak, éppen ekkor elbotsáttatván, midőn látnák, hogy a’hídon állal nem mehetnek, 17-dikben reggel nagyszámmal öszvegyülekeztek, hogy a’ városi Tisztviselöségtől jó egésségbeli állapotjok felől a’ haza utazásra megkívántató úti bizonyság leveleket nyerhessenek, ’s midőn ezeket meg nem nyerhetnék, ezek az elámíttattak, – kikhez (éppen vasárnap lévén) nagy számú újságon kapó ’s henyélő emberek tsatolták magokat, – a’ Duna hídjához mentek, hogy az általmenést megpróbálják. Minthogy
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.