Nemrég láttam egy nagyszerű karikatúrát, amelyen a pálcikaember belép a nappaliba kezében a telefonjával, és közli a feleségével: drágám, találtam egy olyan információt, amely eddig minden kutató figyelmét elkerülte! Ebben a viccben minden benne van: a tudatlanság arroganciája, a félművelt vagy még annyira sem tájékozott ember kezében érzi a hatalmat, amelyet a világ összes elérhető tartalma és hamis konteója okoz. Mármint nem gonoszságból, a világért sem.
Tiborok mindenütt vannak, és míg a fiatalabbak egy része szabadidejét mindenféle értelmetlen vagy akár veszélyes netes kihívásra és a közösségi oldalak pörgetésére áldozza ahelyett, hogy kezdene magával valamit, mások megingathatatlan következtetésekre jutnak félinformációk nyomán, majd sarkos véleményeket fogalmaznak meg. Akár érzékeny kérdésekben, akár másokra is elementáris hatással azáltal, hogy tényként kezelnek bármit, amit olvasnak. Gyerekkorunkban volt egy olyan játék – vagy ha úgy tetszik, kihívás –, hogy csendkirály. Az nyert, aki a legtovább csendben tudott maradni. Nyilvánvalóan elcsigázott szüleink találták ki, amikor már megunták a folyamatos viháncolásunkat és őrjöngésünket, de meggyőződésem, hogy 2021-ben hatalmas dobás lenne egy ilyen kihívást indítani. Na jó, talán nem is dobás, de áldás. El lehetne kezdeni a leggyorsabban trendteremtő platformon, a TikTokon: az illető „tiktoker”, azaz felhasználó megnéz egy hírt, véleményt, esetleg megosztó videót, majd csendben marad, és közben alaposan belegondol, netán utána is olvas. Mások pedig követnék a példáját, mígnem az egész akkora jelenséggé nőné ki magát, hogy az emberiség megtanulna csak akkor (megalapozott) véleményt nyilvánítani, miután elszámolt tízig.
Borítókép: Pixabay
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!