Pandúrból rabló

Brazíliában jó tizenöt évvel ezelőtt lelkesen üdvözölték azokat a félkatonai szervezeteket, amelyek azért jelentek meg a favellákban, az engedély nélkül összetákolt településeken, hogy biztosítsák a rendet. Mára szerepük az ellenkezőjére fordult. Kik ők, akik felhasználják a még meglévő állami kapcsolataikat és a bűnözői világban szerzett jártasságukat?

1234052133 Fotó: Getty Images

És mindezt az egész társadalom örömmel fogadta. Akkoriban az újságok tele voltak a milíciákat dicsőítő cikkekkel, a lakosság is nagy megelégedéssel fogadta a tevékenységüket: ha nem is állt helyre a tökéletes nyugalom, de az életminőségben előremutató változást senki sem tudta megkérdőjelezni. A többnyire baloldali hatalom is kedvezően viszonyult a milíciákhoz, hiszen tőle vette át a közbiztonság helyreállítását a favellákban. Sőt bizalmi kapcsolat alakult ki egyes politikusok és a milíciavezetők közt, szívesen látott vendégek lettek a különböző fogadásokon, nem egy esetben baráti szálak szövődtek. A 2014-es futball-világbajnokság és a rá két évre megrendezett Rio de Janeiró-i olimpia jelentősebb zavargások nélkül végződött. Javarészt ez is a milíciáknak volt köszönhető: ők érték el, hogy a nagy brazil maffiák elfogadták azt az elvet, hogy a világraszóló sportesemények idején visszafogják tevékenységüket, a területszerzésért vívott könyörtelen harcukat.

A megváltónak tekintett félkatonai szervezetekből miként váltak mára üldözendő bűnbandák? Csak a „csodák városában”, a hatmilliós Rio de Janeiróban mintegy kétmillió ember él olyan kerületekben, ahol valamelyik milícia az úr. A különböző favellák lakossága egyenként több mint százezer fő felett van. Az ország gazdasági fővárosának majd hatvan százalékban ők diktálnak. A Rio de Janeiró-i maffia, a Comando Vermelho, a Vörös Kommandó által ellenőrzött területen 1,2 millió ember él. A milíciák nem tudnak fennmaradni kizárólag adományokból, rendszeres bevételre van szükségük. A kezdetekben a favellákban felkeresték a lakosokat, és rendkívül jutányos árért mindenre kiterjedő védelmet kínáltak, ami magyar pénzben alig haladta meg a havi háromezer forintot. Ha egy városrészben többen megtagadták a díjfizetést, hát mit tesz isten, pont ezeken a helyeken vált gyakorlattá a rendőrség állandó zaklatása, a lakások feldúlása drogkeresés ürügyén. Végül ők is beadták a derekukat.

Aztán a milíciavezéreknek leesett: miért nem ők biztosítják a különböző szolgáltatásokat az általuk ellenőrzött területen?

 A kisebb gázpalackok, az ivóvizes tartályok cseréjére hihetetlen nagy az igény. Könnyen elérték, hogy csak náluk legyen kapható. A kábeltelevízió-, az internet-előfizetést is a milíciák kaparintották meg. Külön tömegközlekedést hoztak létre, amely megbízhatóbb az államinál. Ezekhez a többé-kevésbé legális módszerekhez egy idő után csatlakoztak a törvénytelen megbízások. Ha valakinek valakivel gondja volt, megrendelhette megkínzását, gyermeke elrablását, sőt bérgyilkosságot is. Különösen nagy pénzt hoz a milíciáknak az engedély nélküli építkezések lebonyolítása. De belefolynak az ingatlanbizniszbe is, náluk lehetséges az illegális lakások eladása és vétele. „Bankként” is működnek, ha valakinek pénzre van szüksége, hozzájuk fordulhat kölcsönért, amelynek jelzáloga a hitelfelvevő élete. Amitől a kezdetekben tartózkodtak, az a narkókereskedelem, hiszen épp ez ellen jöttek létre. De ez túl jövedelmező üzletág, úgyhogy a különböző bűnszervezetek közötti megállapodások révén az utóbbi időkben ebből is hasznot húznak.

Tavaly év elején, a rendőrséggel összetűzve halt meg a magát csak Bűnügyi Irodának nevező Rio de Janeiró-i milícia vezetője, Adriano de Nóbrega. Az elitkommandós századosból lett bandavezér legfőbb bűnének azt rótták fel, hogy köze lehetett egy baloldali politikusnő meggyilkolásához. Marielle Francóról azt tartották, hogyha valaki, akkor ő tudhatott a bűnözői körök és a politikusok összefonódásáról. Még Bolsonaro elnök is megszólalt a volt katonai rendőr ügyében, akit parlamenti beszédében „ragyogó tisztnek” és „igaz­ságtalan játszma áldozatának” nevezett. Az ellenzéki sajtó azzal vádolja az államfő legidősebb fiát, Flaviót, aki szenátori tisztséget tölt be a brazil nemzetgyűlésben, hogy különösen elmélyült kapcsolatokat ápolt az elhunyttal. Talán az sem véletlen, hogy a Nóbrega elleni végzetes akciót egy baloldali vezetésű államban, Bahiában rendelték el. 

A milíciák politikai kapcsolatai most visszaütnek: 2016-ot követően úgy érezték, hogy nyeregben vannak, szinte semmi sem szab határt a terjeszkedésüknek. A brazil sajtó szerint azonban nemcsak szavakban, hanem ma már élesben folyik a két politikai tábor közti leszámolás, amely erőteljesen érinti a milíciák helyzetét is. Minek kellett belefolyni a politikába? – ez a kérdés gyötörheti a fegyveres félkatonai erők vezetőit.

Borítókép műanyaghulladékot gyűjtő férfi egy Rio de Janeiró-i nyomornegyedben. Csodák városa  Fotó: Getty Images