Temetőbe járni nem túl vidám esemény. Az elmúlás és az arról való megemlékezés lehet szép, megnyugtató, de ritkán vicces. Ám a hazai temetőgondnokok jócskán hozzájárulhatnak a hozzátartozók „jókedvéhez”. Történt, hogy egy budapesti idős úr szerette volna meglátogatni elhunyt sógora és sógornője sírját. Mivel a pandémia miatt nem mozdult ki otthonából, ezért nem is tudott részt venni a rokonság búcsúztatóján. A korlátozások megszűnésével azonban vidékre utazott. Előtte megkérdezte unokaöccsétől, hogy Margit nénit és férjét mely parcella mely sorában találja, majd ezzel az információval felvértezve sétált be a vidéki nagyváros temetőjébe. Ott először az a meglepetés érte, hogy nem látott táblákat. Ment hát a gondoksághoz, hogy a négyes parcella vajon hol található.
– Melyik temetőben? – kérdezte a gondnok.
– Hogyhogy melyikben, hát amelyikben most állunk – válaszolt értetlenül az idős úr.
– Nem úgy van az, kérem – világosította fel a gondnok –, mert van a régi, az új meg a legújabb temető. És mindegyikben van négyes csoport.
Úgy látszik, itt nem használják a parcella kifejezést, annyi baj legyen, telefon az unokaöcsnek, hogy Margit néni vajon a régi, az új vagy a még újabb temetőben nyugszik-e.
Az újban. Kiváló. Akkor az ötödik fánál balra, majd a második kútnál jobbra fordulva lehet bemenni az új temetőbe – világosította fel a gondnok.
Remek. Van viszont egy probléma: az új temetőben az első, a második és a harmadik csoport után az ötödik következik. Hol a négyes? Vissza a gondnokságra. Hja kérem, hát azt ő honnan tudná, tessék odamenni, „oszt csak ott lesz”.
– Nem lenne egyszerűbb térképen megnézni, hol lehet a sír? – kérdezte az idős úr nem kevés naivitással.
– Olyanunk nekünk aztán nincs – vont vállat a gondnok, de felajánlotta, hogy a temetői nyilvántartásból azért kikeresi, hogy a temetés napja alapján valóban a sírkertben van-e eltemetve Margit néni. Tényleg ott volt. Már csak az új temető négyes csoportját kell megtalálni, amely szerencsére az idős úr vejének időközben sikerült. Igaz, hogy az új temető négyes csoportja a régi temetőben volt, valahol a hetes és a kilences csoport között.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (a korábbi Szent István Egyetem) felmérése szerint a magyarországi temetők helyzete tarthatatlan, mivel országos gond, hogy nincs pontos geometriai felmérés, megfelelő számítógépes térkép. A papíralapú nyilvántartás pedig sokszor teljesen átláthatatlan. Egy adat kikereséséhez akár több kartotékhoz is hozzá kell nyúlni. Előfordul, hogy a régi nyilvántartások elvesznek, a temető bővítésekor és új sírkert létesítésekor a valóságnak nem megfelelő információk kerülnek az új adatok közé. Ráadásul nehezen követhető a huszonöt, illetve ötvenéves sírhelymegváltás is, így az egymásra temetések újabb adminisztrációs nehézséget okoznak.
Az egyetem újszerű adatmodell felépítését javasolta, amely az orvosok és a történészek munkáját is segítené, de a folyamat még hosszú. A cél az lenne, hogy modern temetőkhöz hasonlóan az ország minden sírkertjében a bejáratnál számítógépen lehessen kikeresni a hozzátartozó vagy egy híres ember sírját. Ennek felépüléséig azonban marad rokonaink nyughelyének pontos megjegyzése vagy még inkább saját nyilvántartás vezetése, hogy mikor kinek milyen sírhelyét kell majd megváltani. Így elkerülhető lenne a temetői bolyongás. Kivéve persze, ha ez a cél. Például halloween éjszakáján.
Borítókép: a temető a Nógrád megyei Sóshartyánban a Magyar falu program forrásainak köszönhetően elkészült és folyamatban lévő projektek megtekintésén 2021. március 5-én (MTI/Komka Péter)
