A Tisza menti gepidák életéről és haláláról szóló vándorkiállítás két múzeum által feltárt temetők leletanyagából áll össze. Tiszapüspökin a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei Kovács Péter vezetésével 2015-ben végeztek feltárásokat, és 95 sírra bukkantak.
Három évvel később a Kecskeméti Katona József Múzeum szakemberei Tiszaugon Wilhelm Gábor régész irányításával 194 sírt tártak fel. A sírok az V. század második felétől a VI. század közepéig mutatják be a gepida királyság népességét, a korszak etnikai sokszínűségét. Az előkerült anyagok segítenek megérteni a korszak életmódját, temetkezési szokásait, társadalmainak működését.
A gepidák a germán nyelvcsalád keleti ágát beszélő népe, akik közeli rokonságban álltak a gótokkal, és a Kr. u. II-III. században jelentek meg a Kárpát-medencében. A szakemberek úgy vélik, őshazájuk a mai Lengyelország területén lehetett.
A hunok egyik legfőbb szövetségesei voltak, Attila elit csapatának számítottak, ütőképes nehézgyalogságot jelentettek a haderőben. A nagy Hun Birodalom az eurázsiai sztyeppéktől Nyugat-Európáig tartott, majd szétesése után jó néhány utódkirályság jött létre.
Attila halálát követően, 454-ben a Nedao folyó melletti csatában a gepidák legyőzték a hunok maradékait, Attila fiainak a hadseregét. A felszínrajzokon jól látható, hogy néztek ki a temetkezések.
A fejek egy irányba mutattak, a halottakat gepida szokás szerint nyugat–keleti tájolású sírgödörbe fektették. Képeken és a paravánokban kialakított kis üregekben megvilágított sírfotókon követhetjük a feltárások folyamatát. Tiszaugon a sírok egyharmadában tíz év alatti gyerekeket találtak. A csecsemőket és a fiatalokat ugyanolyan gondossággal, díszesen felöltöztetve tették a koporsóba, mint a felnőtteket. Melléjük is elhelyezték kedves tárgyaikat.
A kiállításon válogatást látunk a gepidák pénzeiből, nyakdíszekből, aranygyűrűkből, ezüstből tűzaranyozással készült övcsatokból, szép kidolgozású hegyikristályokból, gránátberakásos aranycsüngőkből, ruhakapcsoló tűkből. Jellegzetes lelet az egyedi díszítésű, agancsból készült csontfésű, amelyet szinte minden sírban találtak. Az egyik legszebb tárgy az úgynevezett tokos vagy kacsás fésű.