Két, nagyjából azonos időben született naplót jelentetett meg a Magyar családtörténetek: Források sorozatban a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat. A 18. századi arisztokrácia mindennapjai – Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759) című kötetet a Lendület és a Károlyi kutatócsoport munkatársai, Arany Krisztina, Bara Júlia, Laczlavik György és Lengyel Nóra állították össze, szerkesztették.
A családfával, képmelléklettel, személy- és földrajzinév-mutatóval ellátott 357 oldalas kiadvány különös eszköz is, hiszen két szerzője egymástól eltérő látószögből meséli el a történteket. Az egyik szempont férfié, a másik nőé. Az egyik egyházi ember, ferences szerzetes, a másik társalkodónő és zongoratanár. Más a társadalmi állásuk is. A szerzetes budai sütőmester gyermeke, a hölgy arisztokrata, felmenői a spanyol örökösödési háború után kerültek Bécsbe. A két személy bizonyos időpontokban érintkezik is, hiszen előbb a Harruckern bárók, majd a Károlyi grófok szolgálatában állnak. Mivel más stílusban rögzítik az eseményeket, kiegészítik egymást. Az atyát elkápráztatják a főúri életmód velejárói, a társalkodónő elsiklik fölöttük, észrevételei őszintébbek, csípősek.
Bár Hueber Antalról születtek már tanulmányok, a most megjelent kötetből minden eddiginél többet megtudhat róla az olvasó. Therese Corzan naplóját is ismerték korábban, de aztán elfeledték, így máig nem aknázták ki a visszaemlékezéseiben rejlő lehetőségeket.
A két forrás kiadásának gondolata a Károlyi család történetére összpontosító kutatások során merült fel. A főnemesi família levéltárát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Központi Könyvtárában őrzik, amely az ország második legnagyobb családi levéltára. Ugyanebben a nemzetségi archívumban kutatható a Harruckernek hagyatéka is. Hueber Antal német nyelvű írásának egy része annak köszönhetően őrződött meg, hogy a Károlyiak levéltárosa, Éble Gábor kimásolta belőle a grófi famíliát érintő passzusokat. Az önmagát német nőnek tartó katalán Therese Corzan olasz nyelvű naplója az Országos Széchényi Könyvtárba került, ma is ott van, digitalizált változatban is elérhető. Ennek szövege végtelenül modern és dinamikus, jóllehet inkább memoár. Hueber páter feljegyzései nem napi szintűek, részletesebbek, kacagtatók is, hiszen az atya feladata az volt, hogy szórakoztassa a Harruckerneket.
Különös színt kölcsönöz a párosításnak, hogy ugyanazt az eseményt a két szerző néha másként örökíti meg. Arról a színházi előadásról például, amelyet a szerzetes Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házasságkötésére ír és rendez meg a gyulai kastélyban, és amelynek előkészítésére ácsok, asztalosok, festők, szabók, varrónők, zenészek és színészek sokaságát mozgósítja, így számol be: „Látni kellett volna, micsoda tömeg gyűlt össze, hogy lássák a színdarabot, micsoda rimánkodás és kiabálás alakult ki az emberek között, hogy beengedjék őket, és mivel túl nagy volt a tömeg, minden ajtó és ablak előtt meg kellett kettőzni az őrséget, amíg az uraságok a színházban voltak!” A produkció szerinte annyira jól sikerült, hogy meg kellett ismételni. Ezen alkalmakról Therese is beszámol, de tömeget nem említ, sőt azt emeli ki, hogy az esték egyikén Szapáry grófnő csalódottan elmenekült, a közönség szétszéledt.
A tudósítások pikantériája, hogy a külföldi látogató szemével láttatják a korabeli társadalmi, egészségügyi, gazdasági viszonyokat. A leírások olvasmányosak, és fontos adatokat szolgáltatnak arról a hatalmas fejlődésről, amelyet ezekben az évtizedekben megélt az ország.
(A 18. századi arisztokrácia mindennapjai – Therese Corzan és Hueber Antal naplói [1757–1759]. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2021, 358 oldal. Ára: 3490 forint)
Borítókép: A 18. századi arisztokrácia mindennapjai című könyv borítója
