Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország, / Halljátok? Erdély harangoz a mélyben – Reményik Sándor majd száz éve írt megrendítő verse jutott eszembe Jankovics Marcell és Méry Gábor páratlan (noha páros számú) albumsorozatát először kézbe véve, meglepetten-döbbenten lapozgatva, festményszerű fotóit ámulva-bámulva. Igaz, e kötetekben nem Erdély, hanem a hajdani Felső-Magyarország keleti része harangoz a mélyben. Vagy inkább a magasban.
„A Jelenések könyve szerint az Istentől alászálló szent város ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. A mi tizenkét kötetünk tizenkét templom képes kapuja, amelyeken az érdeklődő belépve közelről megismerheti a gótikus Magyarország csodáit. Rejtőzködő csodák ezek… Feledhetetlen élmény végigjárni ezeket a templomokat, a vallástalan turistának is. Azt, akinek erre nincsen módja, csodaszép képeivel, hasznos információival bőségesen kárpótolja az albumsorozat.” E gondolatokkal ajánlja a szerzőpáros közös, monumentális remekművét az idén májusban elhunyt Jankovics Marcell.
Az elmúlt évtized talán legszebb és legkülönlegesebb – egyszerre fotóművészeti, művészet- és művelődéstörténeti – alkotása ez a könyvsorozat. Tizenkét felvidéki (zömmel szepességi) gótikus templomot kerestek fel és mutatnak be képben és szövegben a szerzők, szívhez és észhez szólóan, gyönyörködtetve, mesélve és tanítva. A templomok közös jellemzője, hogy legfőbb kincsük a szárnyas oltár, amely a hordozható, összecsukható házi oltárból vált a XV–XVI. század templomainak lenyűgöző díszévé. Az oltárok fő ékességei a táblaképek és a szobrok, amelyeknek festői, faragói – a szerzők szerint – megállják a helyüket minden nemzetközi megmérettetésben.
E szobrok, oltárképek és sok esetben a falfestmények is eddig rejtőzködő kincsek voltak, de méltán tarthatnak számot a magyar és a magyarországi német (szász) kultúra, művészet- és vallástörténet iránt érdeklődők figyelmére, azért is, mert az e korban született alkotások zöme megsemmisült. Részben a történelem viharai – török hódítás, reformáció, háborúság –, részben természeti csapások – tűzvészek, földrengések –, továbbá az átépítések, felújítások következtében.