Kölcsey csonka oszlopa

Budapest, 2013. január 22. A Himnusz új zenei és képi megjelenítését tartalmazó CD-k és DVD-k az Országház Kupolacsarnokában 2013. január 22-én. A közmédia a magyar kultúra napján, a Himnusz születésének 190. évfordulója alkalmából adta át a magyarországi és a külhoni magyar általános iskolák képviselõinek a Himnusz, a Szózat és a Székely Himnusz új változatait tartalmazó kép- és hanghordozókat, amelyeket a közmédia zenei együttesei - szimfonikus zenekara, énekkara és gyermekkórusa - részvételével készített a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap (MTVA). MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Csekén azt mondják, hogy a költő gyilkosság áldozata lett. Bizonyságként megmutatják azt az oszlopot, amely eredetileg sírja fölött állt. Csonka oszlop. Klasszikus római mintára annak állították, akinek élete fiatalon, erőszakos halállal szakadt meg.

A csekei temetőben található egy másik, hasonló csonka oszlop is, Kölcsey Istváné, kiről bizonyosan tudják, hogy főbelőtte magát. Kölcsey Ferencnek 1854-ben Szatmár megye csináltatta a csonkaoszlopos síremléket, de a Bach-rendszer nem engedte felállítani. Csak 1856-ban került a temetőbe. 

Ebből is gondolják, hogy Bécs keze lehetett a vélt gyilkosságban. Kölcsey betegsége előtt néhány nappal állítólag idegen férfi érkezett a faluba. A kocsmába hívatta Obernyik Károlyt, aki a költő unokaöccsének, Kálmánnak a nevelője volt. 

Obernyikkal az ismeretlen férfi sokáig beszélgetett, majd átadott neki egy Kölcseynek címzett lepecsételt levelet. Mikor Kölcsey, feltörve a pecsétet, kibontotta, hirtelen rosszul lett. Egyik cselédje a szomszédba rohant segítséget kérni: „Jöjjenek azonnal – mondta –, mert a tekintetes urat megmérgezték!” Később orvost hívtak hozzá, aki a magas láz ellen piócákat rendelt.

Mindezt a 92 éves Kelemen József mesélte, aki a történetet nagyapjától hallotta.

[…] Az 1840-es évek valamelyikében 24 osztrák katona jött a faluba. Kölcsey sírját kihantolták, koporsóját feltörték, benne Kossuthra és az országgyűlési fiatalokra vonatkozó titkos iratokat kerestek. Nem sokkal ezután újra felbontották a sírt: végrendelet után kutatott a család.

Sírja fölé – mint már említettem – 1856-ban állították fel a megye által adományozott csonkaoszlopot. Azt tartják a faluban, hogy akkor hangzott fel először hazánkban a Himnusz, a sárospataki kántus előadásában. A síremlék avatására hatalmas tömeg gyűlt össze. „Vasasnémetek” oszlatták szét.

Kölcsey végső nyugodalmat 1938-ban nyert. Ekkor exhumálták őt öccsével és sógornőjével, és temették abba a közös sírba, mely fölött most a mauzóleum emelkedik.

A csonkaoszlop a művelődési ház kertjébe került.

És a legenda?

Az irodalomtörténetben nem találni utalást az erőszakos halálra. Kölcsey Antónia, a költő unokahúga, aki a csekei házban élt, szemtanúként emlékezik vissza naplójában Kölcsey betegségére és halálára. 

A költő fehérgyarmati hivatalos útjáról hazatérőben viharba került, eső verte hazáig, erősen átázott, és már betegen érkezett meg. Néhány napig küzdött a magas lázzal, de szervezete nem bírta legyőzni a betegséget.

[…] Az amúgy is gyenge Kölcseyt nyilván kimerítette a túlfeszített munka, és fáradt, beteges szervezete nem bírta leküzdeni a tüdőgyulladást. Életét és korai halálát így is híven szimbolizálja a csonkaoszlop.

Negyvennyolc évet élt.

(Erőss Ágota: Kölcsey falujában, Szatmárcsekén. A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma, 1983. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

A magyar kultúra napját minden évben január 22-én ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon zárta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.

Borítókép: A Himnusz új zenei és képi megjelenítését tartalmazó CD-k és DVD-k az Országház Kupolacsarnokában 2013. január 22-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)