Andrew Roberts megfogalmazta azt a paradoxont, hogy a történelem egyik legfőbb tanulsága: az emberek nem tanulnak a történelemből. Pedig a jó stratégának, hadvezetőnek ismernie kell a történelmet, a hadtörténetet, hiszen minden döntő ütközet, csata egy-egy tanulságos példa a tábornokok következő nemzedékeinek. Ezenfelül természetesen szüksége van hadtudományi, vezetői ismeretekre; fontos a kiváló memória, de nem árt a humorérzék, a hidegvér, a fegyelmezettség, a retorikai képesség sem, és az, hogy a hadvezér beszéljen az egyszerű katona nyelvén, képes legyen azonosulni gondolkodásával. És végül jó, ha van politikai érzéke, hiszen Clausewitz óta tudjuk, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel.
A belletrisztikus portrésor azzal a gondolattal zárul, hogy minden háborúba bocsátkozó történelmi személyiség erősen hitt abban, hogy a saját népe sokkal különb, mint az ellenfele.
A csevegő stílusú, helyenként anekdotikus szövegezésű könyv nem csupán kilenc portré gyűjteménye, hiszen egy-egy hadvezéri karrier történetébe természetes módon beépülnek a nagy csaták, sorsdöntő ütközetek leírásai is. Ugyanakkor az epikusan megrajzolt portrék mindegyike szuggesztív személyiségrajz – ilyenformán Andrew Roberts könyve a vonzó formájú ismeretterjesztés, a szórakoztatva tanítás remek példája.
(Andrew Roberts: A háborúvezetés művészete. 9 lecke a modern kori történelem alakítóitól. Alexandra Kiadó, Pécs, 2021, 256 oldal. Ára: 4699 forint)
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!