Az 1978-as Jégvárakban a főszereplő triplát ugrik. A néző nem látja a sikert, mert a kamera az edzőre vált, aki szigorúan leszidja tanítványát, hogy a tripla ugrások csak magamutogató akrobatikák, és „hasonló szeméttel nem lehet versenyt nyerni”. A forgatókönyvírók tévedtek, mert Dorothy Hamill 1976-os olimpiai aranyérme volt az utolsó, amelyet tripla ugrások nélkül nyert versenyző.
Csúcs a négy fordulat?
Nem volt ez mindig így. A műkorcsolya első éveiben azon volt a hangsúly, mennyire tisztán korcsolyázza a versenyző az éleket. A norvég Axel Paulsen már az 1880-as években bemutatta a róla elnevezett ugrás szimpla változatát, de az első versenyző, aki olimpiát is nyert ugrással, a svéd Ulrich Salchow lett harminc évvel később. (Ő a később salchownak nevezett ugrással nyert.)
A nők még hosszú évekig nem próbálkoztak ugrásokkal, mivel térd alá érő szoknyájuk akadályozta őket. A norvég Sonja Henie azonban 11 évesen versenyzett az 1924-es olimpián, így kislányként jóval rövidebb szoknyát hordhatott.
A negyvenes évekre mind a férfi-, mind a női műkorcsolyázásban elterjedtek a dupla ugrások, 1952-ben az első tripla is megjelent a férfiaknál. A női versenyzők a hatvanas években kezdtek el triplákat ugrani a juniorok között. A hetvenes években már felmerült a kérdés, jó-e a korcsolyasport ilyen fejlődése, mivel több versenyző hiába volt ügyes ugró, valójában nem számított igazán jó korcsolyázónak. A vita ma odáig terjed, hogy szakértők állítják, a jégtáncosok – ahol nincsenek ugrások – jobb minőségű korcsolyatudással rendelkeznek, mint a többi szakág versenyzői.
Az első négyfordulatos kísérlet a kanadai Kurt Browninghoz kötődik Calgaryban, de aranyat kvadra (négyfordulatos) ugrással csak tíz évvel később nyert az orosz Ilja Kulik. Torinó volt az utolsó olimpia, ahol négyfordulatos nélkül nyerhetett férfi versenyző. Mikor az amerikai Evan Lysacek aranyérmes lett, az oroszok sztárja, Jevgenyij Pljuscsenko felháborodott, botrány, hogy csak úgy „táncolgatva lehet nyerni, ahelyett, hogy úgy korcsolyázna, mint egy férfi”. A nőknél a kilencvenes években a francia Surya Bonaly próbálkozott többször négyfordulatos ugrással, de elesett a versenyeken. A juniorok között a japán Miki Ando megugrotta 2002-ben a kvad salchowot, de később felnőttversenyen nem használta.
Az igazán nagy váltás a bírói korrupciós botrányok után 2006-ban bevezetett új pontozási rendszerhez köthető, amelyben minden ugrásnak, forgásnak, lépéssornak meghatározott pontértéke van. Bár a művészi megvalósítás, a korcsolyázótudás is ér pontot, a legtöbb pontot mégis a minél nehezebb ugrások hozzák, így a versenyzőknek nem marad más lehetőségük, mint egyre több és nehezebb figurát bemutatni.
Pekingben a nők között ezt Kamila Valijeva tette meg, aki a csapatverseny során először ugrott kvadrát (kétszer is). Az oroszok azonban nem kapták meg aranyérmüket, mert kiderült, Valijeva még tavaly megbukott a doppingvizsgálaton: vérében trimetazidin szívgyógyszert találtak, ami növeli a véráramlás hatékonyságát és javítja az állóképességet. Mivel Valijeva 16 év alatti, ezért védett korban van, így a Nemzetközi Sportdöntőbíróság hagyta versenyezni az olimpián. Valijeva a három orosz tinédzserként emlegetett versenyzők egyike, aki tudják a kvadrát.
A kvadraforradalom azért függ össze a dopping kérdésével, mivel az ugrás rendkívül megterhelő. A versenyző 0,65-0,7 másodpercet tölt a levegőben, mialatt négyszer forog a tengelye körül, és testsúlya hétszerese is nehezedhet érkező lábára. Tara Lipinski, Nagano olimpiai bajnoka szerint a négyfordulatosból való esés semmi máshoz nem fogható. Orvosok már figyelmeztetnek, hogy mivel a versenyzők gyakorlás közben több ezerszer próbálkoznak ugyanazokkal a mozdulatokkal, az ilyen ugrások mikrotöréseket okoznak a szervezetben, így a versenyzőknek új térdre vagy új csípőre lesz szükségük negyvenéves korukra.
Különleges testfelépítés
A XXI. századi versenysportra általában igaz a specializálódás. David Epstein sportújságíró szerint a hatalmas pénzügyi lehetőségek és a sporthoz köthető hírnév a különleges testfelépítésűek kiválasztását hozta magával. „A nagyobbak még nagyobbak, a kisebbek még kisebbek, a furcsábbak még furcsábbak lettek” – nyilatkozta. 2018-ban óriási visszhangot keltett az a fotó, amelyen az amerikai tornász áll a kosárlabdázó LeBron James mellett, és mindössze a derekáig ér. A kenyai kalendzsin törzs tagjai pedig extrém hosszú és vékony lábakkal rendelkeznek, ami a maratoni futáshoz kell. A műkorcsolyázók esetében az ugrások pörgethetősége miatt az ideális az amerikai bajnokéhoz, Nathan Chenéhez hasonló vékony testalkat, keskeny derék és csípő. Ez a fajta testfelépítés az ázsiaiakra jellemző. Nem véletlen, hogy az amerikai szaksajtó már kijelentette, Peking tapasztalatai megmutatták, a férfikorcsolyázást az ázsiai gének uralják.
Orosz fölény
A nők esetében az orosz fölény egyértelmű. Az orosz balerinák hagyományosan törékenyek, de Eteri Tutberidze orosz edző programja kifejezetten kistinédzser lányokra koncentrál, akik könnyűségük és hajlékonyságuk okán már a földről emelkedés előtt meg tudják csavarni felsőtestüket, így gyakorlatilag előforogják az ugrásokat. Az ilyen versenyzők 18 éves korukra kénytelenek hátsérülés miatt visszavonulni. A Nemzetközi Korcsolyaszövetség nem véletlenül fogja nyári kongresszusán megtárgyalni, hogy minimum 17 évre növeljék a felnőtt versenyzési korhatárt.
Deborah King, az Ithaca College sportprofesszora szerint a 2030-as évekre már az ötfordulatos ugrások fognak elterjedni, azonban fizikusok kiszámolták, hogy ennél többet az emberi test nem bír el. Jesse Owens Berlinben 10,3 másodperc alatt futotta a százat, míg Usain Bolt eredménye 2009-ben 9,58 volt. Ha Owens ugyanazon a talajon, ugyanazzal az indítószerkezettel és cipővel futott volna, mint Bolt, akkor Bolt 2013-as világbajnoki eredményét (9,77 másodperc) érte volna el. A technológia és különféle tudományágak sportfelhasználása támogatja az eredményeket, ám kérdés, mennyire jó irány csak bizonyos típusú embereket engedni a versenysportok közelébe, miközben kimondott célja az olimpiának a minél szélesebb körű befogadás.
Borítókép: Valijeva, a kvadra mestere. Új térdre vagy csípőre lesz szükség? (Fotó: Europress/AFP)
