A konstrukció egyszerű: jellemzően a lakóközösség keresi meg a vállalkozót azzal az ajánlattal, hogy beépítheti a padlásteret, a lakások értékesítéséből származó bevétel az övé, cserébe a haszon egy részéből elvégzi mindazt a felújítási munkát, amelyben megegyeznek. Egy belvárosi tetőtéri lakás négyzetméterára legújabban a nyolcszázezer–egymillió forint közötti tartományban mozog, tehát van miről alkudozni.
A Ferenc körútba torkolló Nap utca 3. szám alatt egy 1880–1890 között épült romhalmazt találunk. A kétemeletes épület reprezentatív példája annak, hogy néz ki egy neoklasszicista körfolyosós bérház, amelynek felújítására a háború óta nem költöttek.
Az utcai homlokzatán a megfeketedett vakolat már csak nyomokban létezik, az ablakok feletti szemöldökpárkányok zöme már hiányzik, és csak remélhetjük, hogy nem ütöttek agyon senkit a járdán, amikor lepotyogtak. Nehéz elképzelni, de ez a szanálásra érett épület még menthető.
Egy fiatal vállalkozó, a Red Loft Invest Kft. alapító ügyvezetője, Vörös Szabolcs, aki másfél évtizede foglalkozik belvárosi tetőtér-beépítések menedzselésével, legalábbis ezt állítja, miután sikerült megállapodnia a tulajdonosok képviselőjével. Eddigi vállalásai közül a Rákóczi tér 2. szám alatti saroktornyos épületre a legbüszkébb, ahol egy loftlakást sikerült csapatával belevarázsolnia a tetőtérbe, illetve a sarki mandzárdtoronyba úgy, hogy csak az utcát használhatta felvonulási területként.
Csak a lakók egyetértésével!
A ház kétszárnyú, felül boltívben záródó kapujának kazettái a homlokzat egykori klasszicista ablakdíszeit idézik némi kovácsoltvas díszráccsal feldobva. Rajta keresztül rémisztően sötét folyosóra jutunk, ahol bűzlő kukasor mellett haladunk el. Stukkó már csak nyomokban látható a falon, melyről tévékábelek lógnak. A hajdani cselédlépcsőn próbálunk feljutni a padlástérbe.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!