Rokon lelkek

Lázár Imre könyve sokrétűen bemutatja, hogy a csodálatos Brunner-életmű nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúra fontos és megkerülhetetlen részévé vált.

Nagykanizsa, 2013. október 20. Cseresnyés Péter polgármester és Kőfalvi Csilla, a Képzőművészetek Házának igazgatója kicsomagolja a Sass Brunner-hagyaték Indiából hazaérkezett, utolsó részét Nagykanizsán 2013. október. 20-án. MTI Fotó: Varga György Fotó: Varga György Forrás: MTI

Utazni, látni, megismerni, ábrázolni – ez volt vezérfonala életüknek. Szorgalmuk, tehetségük, leleményességük révén lettek híresek és sikeresek, akik megtalálták a hangot a dúsgazdag barodai maharadzsával és a szegény tamil földművessel, a tibeti buddhista szerzetessel és a hindu szent emberrel, a szádhuval egyaránt. Páratlan kapcsolatteremtő képességük az USA-ban és Londonban is kamatozott. A Brunner-festmények számos neves galériában keltették fel az érdeklődést India iránt.

Brunner Erzsébet 1956-ban sajtónyilatkozataiban, interjúiban állást foglalt a magyar forradalom mellett. A népfelkelésben a magyarok szabadságtörekvéseit látta, s ezt személyesen mondta el Nehrunak, India miniszterelnökének, akinek családjában magyar nő is volt unokaöccse felesége, Fory Nehru személyében. Ezekért a nyilatkozatokért Brunner Erzsébet Magyarországon sokáig nemkívánatos személynek számított. A közöny és az elutasítás jegét Indira Gandhi 1972-es budapesti látogatása törte meg. Az indiai miniszterelnök Brunner-képeket hozott ajándékba a Magyar Nemzeti Galériának.

Lázár Imre: Szerelmem, India – Brunner Erzsébet festőművész csodálatos élete (Medicina Kiadó, Budapest, 2022, 664 oldal. Ára: 10 800 forint)

Brunner Erzsébetet szülővárosa, Nagykanizsa – ötven év távollét után – 1988-ban szívesen fogadta. Számos rangos állami kitüntetés és kiállítás jelezte: művei lassan-lassan, de részeivé váltak a magyar kultúrának. Az indiai és nemzetközi elismertség hozta meg a hazai sikert.

Nagy szerencse, hogy alkotásainak jelentős része Kapila Vatszjajan, Annemieke Sharma, Bethlenfalvy Géza és Lázár Imre kitartó, állhatatos munkájának köszönhetően Magyarországra kerülhetett. A Brunner-képek Nagykanizsán a Thury György Múzeum féltett kincsei közé tartoznak.

A Szerelmem, India című kötet több mint páratlan, eseménydús életút megörökítése és felelevenítése. A kötet életrajzi, napra pontos kronológiája példaértékű. Lázár Imre olyan részletes és alapos munkával tárta fel az izgalmas életút olykor kalandregénybe illő, beazonosítható eseményeit, amely szinte egyedülálló. 

A kötet meggyőző tanúbizonyság arra, hogy a „két Böske” haláláig ragaszkodott magyarságához, hazájához, a Balaton-felvidékhez, Gyenesdiáshoz, Tihanyhoz, Sümeghez – amiről festményeik tanúskodnak –, valamint anyanyelvéhez. Brunner Erzsébet a szülőföldjét, családját, rokonságát a távoli Indiában is mindig szeretettel emlegette.

Életem emlékezetes élménye, hogy megadatott számomra is néhány beszélgetés a művésznővel, akinek ízületi gyulladása miatt már a toll is kiesett a kezéből, de a „lelkével” még festett… Első személyes találkozásunkkor Újdelhiben, a festői Rabindranagar negyedben található otthonában 1987-ben Erzsi néniként szólítottam meg. 

Mosolyogva, hibátlan magyarsággal kiigazított: „Mondja csak azt, hogy Erzsike, néni nélkül, mert én a lelkemben ma is egy fiatal csitri vagyok.” Örökifjúként őrizte szívében régi szerelmeit, magyarországi emlékeit, amelyeket szívesen elevenített fel kutyái, macskái, madárkái és vékony láncra kötött, rakoncátlanul ugrándozó kis majma körében. 

Nepáli segítője, Bahadur paradicsommal és fahéjas maszala teával kínált. Csak Erzsike jelenlétében merte megmutatni a művésznő nagy gondossággal, bádogládákban féltve őrzött, monszun­esőket túlélő festményeit. 

A rovarok, az egerek, a patkányok is nagy számban fordultak elő a házban, mert tudták, Erzsike minden élőlényt tisztel, és nem bántja őket. Ezért kellett a gyönyörű képeket bádogládákban őrizni, hogy az állatok ne férjenek hozzá.

Lázár Imre könyve sokrétűen bemutatja, hogy a csodálatos Brunner-életmű nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúra fontos és megkerülhetetlen részévé vált. S ha Indiában és Japánban ma is nagyra értékelik, mi sem feledkezhetünk meg róla.

Kubassek János a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója

Borítókép: A Sass Brunner-hagyaték Indiából hazaérkezett utolsó elemeinek kicsomagolása Nagykanizsán, 2013 (Fotó: MTI/Varga György)