Versenyfutás

Kincset érő közösség címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az őskortól a XVIII. századig olyan tárgyakat mutatnak be, amelyeket­ ­korábban még sosem láthatott a közönség. Közös bennük, hogy mindegyiket amatőrök segítségével találták meg. Vida István régésszel, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Vida István Régész A kincset érő közösség kiállítás 20220317 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Hogyan választják ki a bejárásra kiszemelt területet?

– Önkénteseink jó része kiválóan ismeri szűkebb lakóhelyét. Van, hogy ők javasolnak, de általában a hozzánk befutó jelzések alapján keressük fel a helyeket. Legutóbb az M100-as autóút nyomvonalának előzetes feltárását velük jártuk végig.

– Mit tart a közelmúlt legérdekesebb közösségi találatának?

– Bronzkori lelőhelyet akartunk megnézni a Gerecse peremén, de nem jutottunk el oda. Az erdőbe érve bekapcsoltuk a fémkeresőket – az egyik fa mellett az 1920-as évekből származó amerikai zsebórát találtunk. Összeszedjük az ilyeneket, mint ahogy nem hagytuk ott a szovjet lövészárokban talált ezüst női karórát – amely a második világháborús zabrálás ékes bizonyítéka volt. Úgy gondoltuk, hogy jobban megnézzük, hátha más is előkerül. Szerencsénk volt. Hun kori arany függesztőkarikát találtunk, amelynek értelemszerűen nem volt köze a zsebórához. Az aranylelet miatt alaposabban szétnéztünk. Aranyveret, majd az aranyozott pikkelymintás lemez láttán tudtuk, kivételes a helyszín. A keresést leállítottam, és szóltam a kollégáknak, hogy fel kell tárni a területet.

– Győzik a versenyfutást az illegális kincskeresőkkel?

– Szeretném azt mondani, hogy mi állunk nyerésre, de ez nem igaz. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek nappal is megjelennek – korábban csak sötétedés után merészkedtek elő fémkeresőikkel. Sokáig csak a nyomaikat láttuk, az utóbbi időben többször a terepen is találkoztunk velük. Biztató, hogy amikor meglátnak bennünket, még elszaladnak. Sokszor azonban megelőznek. Látjuk a rablóárkot, a túrásnyomokat. Állandó a versenyfutás, de attól tartok, a leletek töredéke kerül múzeumba.

– Ha a lehetségesnél nagyobb sikerdíjat kapna a megtaláló, javulna a helyzet?

– Alapvetően a szemléletváltás segítene. Ha valaki rábukkan egy fazék aranyra, ne az jusson az eszébe, hogy az az övé, hanem az, hogy be kell szolgáltatnia az államnak. Amiért sikerdíj jár. Szakmában jól ismert az 1995-ben Komáromban gázcsőfektetés közben előkerült éremkincs. A munkások negyvenezer forintért adták el a félezer darabból álló római pénzleletet, amelyben legalább ötven olyan érme volt, mely egyenként ötvenezer forintot ért akkor. Ha beszolgáltatják, sokkal-sokkal több pénzt kaptak volna az államtól a kincsért.

Borítókép: Vida István (Fotó: Bach Máté)