Korábban érkezünk a megbeszéltnél, van időnk megcsodálni Esztergom főterét, amelyet déli irányban a Bottyán János esztergomi lakóháza helyén épült városháza zár le. Az Esztergom vármegyei születésű Bottyán János 1683-ban részt vett Esztergom török alóli felszabadításában, Buda 1686-os visszafoglalásakor is vitézkedett. A huszárezredesi rangot elérő Bottyán 1704-ben csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc vezette felkeléshez. A Vak Bottyánként közismertté vált kuruc generális házát, ingatlanjait Kuckländer Ferenc császári tábornok, esztergomi várparancsnok kapta meg. Kuckländer 1719-es halála után a házat Esztergom 1728-ban vásárolhatta meg városháza céljára. Az árkádos palota dísztermében 1773. április 24-én tartották az első közgyűlést.
A barokk-rokokó stílusú – felújításra bőven megérett – városháza oldalán emléktábla hirdeti, meddig ért az árvíz 1838-ban. Legalább másfél méter magas lehetett ott az az áradat, amely a város több mint hatszáz házát pusztította el. A Jókai utca 7. szám alatti, Harcsa-kocsmaként is ismert, kőből emelt épület túlélte a vízözönt. Kuckländer tábornokot egyébként a ferencesek Szent Anna-templomában helyezték örök nyugalomra. Abba a templomba, amelynek a helyén vélhetően az a templom állt, ahol IV. Béla király és családja nyugszik.
Az esztergomi ferences kolostor Magyarország első ferences rendháza volt. A királyi várost 1242-ben a mongolok elpusztították, a kolostor és a mellett lévő Segítő Szűz Mária-templom is megsérülhetett. A tatárjárás után IV. Béla újjáépíttette őket. A király fia, Béla herceg 1269-ben hunyt el. Esztergomban, a ferencesek templomában temették el. 1270 januárjában újabb veszteség érte a királyi párt, hiszen elhunyt apáca lányuk, Margit. Május 3-án meghalt IV. Béla király, júniusban vagy júliusban az özvegye, Mária királyné is. Kettejüket fiuk mellett helyezték nyugalomba a ferences templomban. Ami mégsem a végső nyugalom helye lett, hiszen temetése után Fülöp esztergomi érsek kihantoltatta és átvitette a király tetemét a Szent Adalbert-katedrálisba – a történetet Buzás Gergely és Kovács Olivér írta meg az archeológia.hu szakportálon. A ferencesek pert indítottak Rómában, amelyet 1272-ben megnyertek, így az érsek halála után, 1272 decemberében a király földi maradványai visszakerültek a templomukba. A vörösmárványból faragott királyi síremlék a templom szentélyében, a főoltár előtt állt a Képes Krónikában írtak alapján.
Az 1543-ban török kézre került Esztergomot az 1595-ös keresztény ostrom szinte teljesen elpusztította. A város templomainak csak a romjai érték meg a törökök 1685-ös végleges kiűzését. A ferencesek hamar visszatértek a városba, de kolostoruk helyét nem tudták azonosítani, így 1697-ben a város közepén álló egyik romos templom helyét kapták meg. A ma Szent Annaként ismert templomot 1717-ben szentelték fel, ekkor vették birtokba ünnepélyesen a ferencesek.
Másik közeli templomrom helyén 1699-ben épült fel a Szent Péternek és Pálnak szentelt plébániatemplom. Bél Mátyás a XVIII. század első felében azt a hagyományt jegyezte fel, hogy a középkori ferences templom a plébániatemplom helyén állt, és a helytörténeti kutatás a XX. század második feléig ezt a véleményt követte. Ezzel szemben a város múltjának kiváló régészkutatója, Horváth István a barokk kori és ma is működő ferences kolostor helyére teszi a középkori ferences rendházat és templomot. (Mindkét barokk kori templom helyén kerültek elő középkori épületmaradványok és sírok, de döntő bizonyíték a keresett templom azonosítására máig nincs.)
Elveszett korona
– Először mi is a plébániatemplomnál kerestük, de az ott talált rom – méretei alapján – nem lehetett a forrásokban emlegetett két esztergomi nagy templom egyike. A bizonytalanság oka, hogy az 1594–95-ös ostrom során olyan súlyos károk érték az épületeket, hogy újjáépítés helyett szétbontották őket, köveiket várfalakba és épületekbe építették. Ezzel magyarázható, hogy Esztergom városában bárhol találhatunk középkori köveket – ismerteti a város múltját Horváth István.
A középkori Európában nagyvárosnak számító településen igen sok egyházi épület létezett: 38 templom mellett tíz szerzetesház (kolostor) is állott. Ezek a város polgári épületeivel együtt a százötven éves török uralom idején rommá lettek, elpusztultak. Valahol ott van a város alatt a 38 templom, a korabeli városháza és pénzverde, de hogy pontosan hol, nem lehet tudni, hiszen azóta beépült a település. A régi városra, egykori épületeire, díszes templomaira csupán a földmunkák során előbukkanó erős falak, használati tárgyak emlékeztetnek.
Ismeretlen esztergomi lelőhelyről származik az a vörös márványból faragott gótikus tumbafedlap-töredék, melyet Horváth István és kollégája, Takács Imre tett közzé 1994-ben. A városi Vármúzeum kőtárában található faragvány két oroszlánfigurán nyugvó férfifejet ábrázol. Bár a lelet alapján nem egyértelmű, de valószínű, hogy a fejet egykor korona díszítette. Horváth István úgy véli, a sírkőtöredék egykor IV. Béla síremlékének része lehetett. A rajta látható arc valamikor megsérült, újrafaragott arccal pótolták. E sérülés feltehetően az esztergomi vár 1526-os török ostroma idején keletkezhetett, javítását minden bizonnyal még az 1543-as török hódítás előtt elvégezték.
A múlt rendszerben a IV. Béla utcát Kun Bélára nevezték át. A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium udvarát Gagarin parknak hívták. Az udvar 2020-as régészeti kutatása sokak számára azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy az előkerülő maradványok közelebb visznek a középkori ferences kolostor titkaihoz, amely mellett a Szűz Mária-templom állt. Ha a vörösmárvány királysír újabb darabjai nem kerültek is elő, a 2020-as ásatás fontos leleteket adott – erről magazinunkban tavaly januárban beszámoltunk.
– A megtalált több mint hétszáz éves falmaradvány méretei alapján akár a kolostor ispotálya is lehetett egykoron. A legnagyobb szenzációnak a XII–XIII. századi középkori kövezett út számít. A közel nyolcvan négyzetméteren feltárt útszakasz valószínűleg a királyi székhelyt Óbudával összekötő négy út egyike lehetett.
A felszíntől számított több mint két méter mélyen fekvő, szabálytalan alakú kövekből kirakott út jó állapotban maradt meg, noha egy része megsüllyedt, illetve a későbbiekben több falat is ráépítettek – mondja el Kocsis Anita régész, a helyi Balassa Bálint Múzeum intézményvezetője. A nagyjából 1500 négyzetméteres lelőhelyen értékes tárgyak, köztük egy gyűrű, illetve Árpád-kori érmék is előkerültek. Az ispotály romjai fölé hamarosan tornacsarnok épül úgy, hogy a középkori út fölé üvegpadló kerül, hogy maradjon látható nyoma a feltárt múltnak.
Ez a munka tehát nem vitt közelebb ahhoz a kérdéshez, hogy pontosan hol lehetett egykoron a király nyughelyéül szolgáló Segítő Szűz Mária-templom. Mint Varga Kapisztrán történész, az esztergomi ferences kolostor házfőnöke kiemeli, 2025–26-ban ünnepeljük a ferencesek magyarországi megtelepedését. Ennek emlékére látogatóközpontot terveznek a Szent Anna-templom déli oldalánál. A fejlesztés részeként feltárják a Kuckländer-kápolna környezetét, ahol akár előkerülhet az egykori épület déli fala is. Ez újabb esély a Segítő Szent Szűz-templom pontos helyének meghatározására.
– Nem mondhatjuk ki százszázalékos bizonyossággal, hogy hol volt az eredeti ferences templom, mert nem került elő egyértelmű maradványa – ismeri el a ferences házfőnök. – Valahol ott volt, ahol most a Szent Anna ferences templom áll. Vagy mégsem?
– A városban legendák keringenek a Harcsa-kocsma pincéjében talált vörösmárvány lapról, amely alatt mély üregre bukkantak tele csontokkal. Egyesek fejében ez a királyi sírként jelent meg, de szerintem a valaha itt lévő temető osszáriumát, csontházát lelhették meg. Ma már ott tartunk, hogy három szarkofágot is láttak odalent – említi az utóbbi időben felerősödött vélekedést Horváth István.
Mit rejt a Harcsa-kocsma?
Egyes elképzelések szerint a régészeti kutatásokat az esztergomi Jókai utca 7.-ben, az egykori Harcsa-kocsma helyén kellene végezni, és a hajdani Segítő Szűz Mária-templom szentélye, amelynek főoltára előtt volt IV. Béla vörösmárvány síremléke, ennek a háznak az udvarán keresendő. Ebből következik, hogy az elveszett templom nem a jelenlegi Szent Anna ferences templom alatt helyezkedhet el. E templom alatt vélelmezhetően az egykori Szent Jakab-templom lehet. A Segítő Szűz Mária-templom hollétére vonatkozó minden bizonyíték az új helyszín hívei szerint Kuckländer és felesége sírjában keresendő. Ezért kezdeményezték a kripta megnyitását.
Feketére festett kovácsoltvas ajtón keresztül jutunk be a Kuckländer-kápolnába. Néhány széket odébb tolunk, hogy a futószőnyeget félrehúzva előkerüljön a várparancsnok síremléke. Kopott vörösbarna színű fedőlap, rajta a család díszes címere. Alatta sejtenek egyértelmű jeleket a királyi sírokkal kapcsolatban. A kápolna hangulata nem azt sugallja, hogy középkori lenne.
Bokáig érő árvíz
– Nem is az. A barokk korban rengeteg helyen építettek úgynevezett lorettói kápolnát. Ugyanolyan freskótöredékek, falnyílások, bemélyedések, gerendafészkek láthatók mindenütt. Archaizálva épült, de nem a középkorban. Elképzelhető, hogy valami előkerül a sír feltárásakor, vélhetően XVIII. századi sírok, de a király maradványait itt biztosan nem találják meg. Történészként azt vallom, hogy a régi ferences templom megsemmisült – tájékoztat Varga Kapisztrán. A rendház ebédlőjében a házfőnök megmutatja, hogy 1838-ban ott meddig ért az árvíz. Mindössze bokáig. A kolostorban több százan vészelték át az áradatot. A katasztrófa miatt azonban repedezni kezdett a boltozat, ezért hatalmas támfalakkal erősítették meg a templomot. Az akkori munkák sem hoztak elő semmit. A pincében középkori falmaradványokat látni, komoly munka lenne annak kiderítése, hogy azok pontosan hol kezdődnek és hol érnek véget. És hogy milyen épület részei lehettek.
A szakemberek egyetértenek, hogy IV. Béla király sírját feltörték, kirabolták. A márványkő lapokat a törökök biztosan nem hagyták épségben, hiszen az iszlám tiltja az emberábrázolást.
IV. Béla és családja 1276 körül elkészült síremlékén latin nyelvű epigramma volt olvasható, amelyet Geréb László ekként fordított magyarra: „Mária oltáron, nézd, nyugszik sírban a három, Béla, neje s herceg – örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.”
– Mi, ferencesek örülnénk a legjobban, ha előkerülne a három királyi sír. IV. Bélát a rendben boldogként tiszteljük. Húga, Árpád-házi Szent Erzsébet a ferences világi rend egyik védőszentje. Mi nem ellene vagyunk az igazság feltárásának, hanem amellett, hogy próbáljuk minél pontosabban behatárolni az egykori ferences templom helyét. És esetleg megtalálni a királyi család sírját, bár erre minimális esélyt látok – búcsúzik Varga Kapisztrán.
Mi lehet a megoldás? Roncsolásmentes kutatásokat kellene végezni, hiszen lakott épületeken belül nem lehet ásni, de a földradarral hasznos információk szerezhetők. Hogy előkerülhet-e a három szarkofág? Egyben vagy töredékesen? Erre ma még senki sem tudja a választ.
Királyi halottakTavaly novemberben jelentették be, hogy a bencés monostort alapító I. András király szűkebb családjához – talán magához az uralkodóhoz és fiához – Másfél évszázaddal ezelőtt, 1861-ben Simor János győri püspök volt az utolsó, aki felnyittatta Szent László hermáját. A Győri Egyházmegye 2011-ben engedélyezte a relikvia felmérését. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, valóban koponyaereklye van-e benne, a teljes koponya vagy csak töredék, és arra leginkább, hogy I. László király maradványait őrzik-e ott. 2011 szeptemberében négy napot kaptak az orvosok, antropológusok, bölcsészek arra, hogy minél alaposabban feltérképezzék a relikviát. A megmaradt három fogból egy kisőrlőfogat távolítottak el, valamint a koponyaalapból kiemeltek egy-egy centiméter átmérőjű csonthengert. Az antropológiai vizsgálat sok szempontból megerősítette, hogy Szent László koponyáját őrzi a herma. A székesfehérvári bazilika területén 1848-ban bukkantak III. Béla és felesége temetkezésére. 1862-ben Zichy Miklósné költségén a budavári Mátyás-templom főoltára alá épített kriptában helyezték el a maradványokat, innen került a királyi pár 1898. október 21-én mai helyére, a kápolnába. Az Országos Onkológiai Intézet munkacsoportja a 2014 márciusában vett minták alapján 2018-ban jelentette be, hogy sikerült azonosítani az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t. |
Borítókép: A Szent Anna-templom kriptájába nem csak szerzeteseket temettek (Fotó: Havran Zoltán)
