Nem növünk óriássá

Nemzetközi kutatócsoport annak nézett utána, hogy a gyűjtögető életmódról az élelemtermelésre való áttérés milyen hatással volt az emberek testmagasságára, egészségi állapotára, és miképpen alakult a „szekuláris trend”. A magyar közreműködéssel született tanulmány meglepő eredménnyel szolgált.

One of the important settlements of the Neolithic period, Karaha Fotó: ESBER AYAYDIN Forrás: Europress/AFP

Az eddigi feltételezések szerint az élelemtermelés megindulását követően (mintegy 12 ezer éve) a népesség nagymértékben növekedett, ugyanakkor eddig nem volt pontosan ismert, hogy ennek milyen hatása volt az emberekre.Az európai őskori közösségek egészségi állapotát elemző tanulmány szerzői – a közlemény az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának rangos folyóiratában, a PNAS-ban jelent meg – a felső paleolitikumtól (időszámításunk előtt 36 ezer) a középső vaskorig (időszámításunk előtt 400) terjedő időszakban Európában élt 167 ember csonttani és archeogenetikai vizsgálatát végezték el.Mivel a felnőttkori termet létrejöttében a genetikai faktorok mellett a környezeti tényezők (táplálkozás, éhezés, hosszú ideig fennálló gyakori betegségek) befolyásoló szerepe is meghatározó, ezért az általános egészségi állapot rekonstrukciója során a genetikailag meghatározott, tehát potenciálisan elérhető testmagasság és a ténylegesen elért testmagasság összevetése értékes információt nyújt. A kutatás során ezért összevetették a csontok hossza alapján becsült, tehát a ténylegesen elért testmagasságot a genetikai háttér alapján potenciálisan elérhető testmagasságértékekkel. A tárgyalt korszakokból származó maradványok vizsgálata kiterjedt az úgynevezett fizikai stresszjelzőkre (az alultápláltság, a vérszegénység csonttani tüneteire) is.

Az ELTE honlapján is közölt eredmények arra utalnak, hogy a testmagasság a genetikai adatok alapján elérhető magassághoz képest az újkőkorban egyértelműen csökkent (átlagosan 3,82 centiméterrel), majd növekedésnek indult a rézkorban (az újkőkori átlagos magassághoz képest plusz 1,95 centiméterrel), és tovább nőtt a bronzkorban (plusz 2,7 centiméterrel), illetve a vaskorban (plusz 3,27 centiméterrel). Miért csökkent a testmagasság az újkőkorban, azaz a földművelés megjelenése idején?
– A középső kőkorban (mezolitikum) az emberi közösségek a vadászattal megszerzett hús mellett növényi eredetű táplálékot (gyümölcsöket, magvakat) is gyűjtöttek és fogyasztottak.
A földművelésre való áttérés (neolitizáció) következtében a korábbi mobilisabb életmód megváltozott, hosszabb ideig használt települések jöttek létre.Az eddigi feltételezések szerint az élelemtermelés megindulását követően (hozzávetőleg 12 ezer éve) a népesség száma nagymértékben növekedett, ezzel párhuzamosan ugyanakkor az általános egészségi állapot jelentősen romlott. Ez valószínűleg részben az újkőkori népesség nagyobb létszámú településeinek létrejöttével magyarázható, ami kedvezett a járványok terjedésének. Másrészt pedig a táplálékváltással függhetett össze, melynek során a korábbi állati fehérjékben gazdag táplálék helyett jóval nagyobb mértékben fogyasztottak szénhidrátban dús ételeket – magyarázta az eredményeket Hajdu Tamás. Az ELTE TTK Embertani Tanszék egyetemi docense koordinálta a hazai régészeti és embertani kutatást, valamint a genetikai minták kivételét.
Csak az élelemváltással magyarázható a magasságcsökkenés, vagy más környezeti tényezők is szerepet játszottak ebben?Hajdu Tamás szerint az élelemváltás, az életmódváltás, a fertőzések, a gyakoribbá váló betegségek együtt alakították ki ezt a jelenséget. A réz- és bronzkorban valószínűleg kedvezőbb életkörülmények (szocioökonómiai háttér) voltak jellemzőek – legalábbis a tanulmány adatai erre utalnak. Ennek megértéséhez ugyanakkor a jelenleginél jóval több genetikai és csonttani adatra van szükség.
Az emberek testmagasságának növekedésére több mint kétszáz éve figyeltek fel először.Louis René Villermé, a franciaországi közegészségügy megalapítója – erről a Természet Világa lapban Gyenis Gyula és Joubert Kálmán írt – észlelte a Napóleon utáni időkben azt a jelenséget, hogy az egymást követő generációk testmagasságátlaga egyre nagyobb lesz. Ugyancsak ő írta le először 1829-ben, hogy a növekedésre a társadalmi-gazdasági tényezőknek jelentős hatásuk van:

Az emberi testmagasság nagyobb, a növekedés üteme pedig gyorsabb lesz, abban az arányban, ahogy egy ország gazdagodik, a ruházkodás, a táplálkozás és a lakáskörülmények javulnak, a munkaerő kizsákmányolása és a nyomor pedig csökken a gyermek- és ifjúkorban. Másképpen szólva, a szegénység által teremtett körülmények késleltetik a végleges testmagasság elérésének időpontját és egyúttal csökkentik is azt.

Villermé ezeket a megfigyeléseit az 1800 és 1810 között besorozottak testmagasságadataira alapozta, amelyeket a francia megyék prefektusai gyűjtöttek számára össze 1812-ben és 1813-ban.

Az iskolás gyermekek testi fejlettségét az 1870-es évektől vizsgálták rendszeresen a fejlett országokban, de a növekedés gyorsulását csak 1920 után írták le, és akcelerációnak nevezték el.Ötven év múlva vált általánossá az a nézet, hogy komplex jelenségről van szó, amely a testméretek többségénél jelentkezik, és a korai érés is fontos jellemzője.A jelenség a „szekuláris trend” nevet kapta, amelyről az is kiderült, hogy a testméretek egy népességben adott időszakban nemcsak növekedhetnek, hanem csökkenhetnek is, ilyenkor az érés időpontja is későbbre tolódik. A szekuláris trend komplex jelenség, amely a különböző testméretek és testi jellegek méretbeli és fejlődési ütembeli egyirányú változásaiban jelentkezik egy adott földrajzi és társadalmi egységben élő népesség egymást követő nemzedékeiben.
A rövid időn belüli jelentős testmagasság-növekedés jelensége napjainkban is kimutatható. Az utóbbi évtizedekben a hollandok, korábban a svédek körében mértek jelentős növekedést.A szekuláris trend azonban nem folytatódik a „végtelenségig”. Egyes emberek ugyan lehetnek óriások (aminek általában a növekedési hormon túltermelése az oka), de Gyenis Gyula és Joubert Kálmán szerint az emberiség soha nem lesz egységesen óriás méretű. Az életszínvonal növekedése egyre inkább lehetővé teszi, hogy a gyermekek elérjék az örökölt gének által megszabott testmagasságot, amit korábban csak kevesen értek el a nagyszámú retardáló hatást kifejtő tényező miatt.A fejlett országokban már a közeli jövőben a népesség nagy része elérheti a genetikusan meghatározott testmagasságát, de erre az emberiség nagy többségét kitevő, szegény társadalmak népességeinek még hosszú ideig kell várniuk.

Borítókép: A délkelet-törökországi Karahantepe neolitikus településének romjai. Veszélyes városiasodás (Fotó: Europress/AFP)