Higgyünk-e az amerikai elnöknek? A múlt hónap második felében napokig ez a kérdés foglalkoztatta a világsajtót. A Fehér Ház urának a száját Tajvan ügyében még nem hagyta el az elmúlt évtizedekben ilyen egyértelmű állásfoglalás. De azonnal felmerült, hogy talán mégsem kell ezt a nyilatkozatot annyira komolyan venni, ugyanis Biden elnök egészségi állapota bármire okot adhat. Talán mégsem úgy gondolta, amikor kijelentette, hogy az Egyesült Államok katonailag is kész megvédeni Tajvant, ha a kínai invázió megindulna a sziget ellen. Talán a fejében megint összekeverte az országokat, és másra gondolt. Mindenesetre most sutba dobta a washingtoni „kétértelmű stratégiát”, amely csupán lebegtette, de sohasem foglalt állást egyértelműen, hogy kész-e Amerika fegyverrel megvédeni Tajvant.
A Tokióban rendezett sajtóértekezleten Ukrajna és Tajvan közt párhuzamot vonva kapta Biden a kérdést: „Ha szükséges lenne, akkor Washington készen állna-e, hogy katonailag megvédje Tajvant?” Az elnök kapásból válaszolt: „Igen.” Elsőre az újságíró sem hitte el, hogy mit hall, és visszakérdezett: „Valóban?” Biden ugyanolyan nyugalommal felelt, mint előtte: „Igen. Ezt a kötelezettséget vállaltuk.” A teremben lévő amerikai külpolitikai tanácsadók igen nagyot nyeltek. Szemmel láthatóan meglepődtek ők is. Egy pillanat alatt átlátták, hogy az elnöki kijelentésnek milyen következményei lesznek.
Mint azt láttuk, ez tovább bonyolítja a kínai kapcsolatokat, amelyek eddig sem tekinthetőek rózsásnak. Peking szinte azonnal reagált is Biden nyilatkozatára, az Egyesült Államokat a belügyekbe való beavatkozással vádolta. Hogy miről beszél, jelezte is: kínai vadászgépek azóta is rendszeresen megsértik a „szakadár sziget” légterét.
Oroszország ukrajnai támadása amúgy is ad elég gondot az amerikai diplomáciának, a háta közepére se kellett még a tovább romló helyzet Kínával. A Fehér Ház ki is adott egy csitító nyilatkozatot: „Mint azt elnökünk közölte, a politikánk nem változott. Megerősítette, hogy politikánk az »egy Kína« elven nyugszik. Elkötelezettek vagyunk a béke és stabilitás megőrzésére a Tajvani-szorosban. Megismételte azt az elkötelezettségünket is, hogy katonai védelmi eszközökkel látjuk el Tajvant.” Ha ezt az állásfoglalást nézzük, akkor máris visszatértünk a régi szép időkbe, a kétértelműség korszakába. Az Egyesült Államok nem akarja nyíltan elkötelezni magát Tajvan mellett, hiszen gazdaságilag szüksége van az óriásra, a szárazföldi Kínára, és ezt csak ilyen mutatványokkal tudja fenntartani.
Az Egyesült Államok eddig ennek formailag meg is felelt: a Pekinggel kötött egyezmény kimondja, hogy 1978-tól Kínát csak Kína képviselheti, nincs két ország. Washington – mint ahogy a nyugati államok is – nem létesít diplomáciai kapcsolatokat a szigettel, de természetesen megmaradtak a tajvani kapcsolatai, sőt a gazdaság terén virágoznak, csak épp ezt nem nevezik nagyköveti szintnek. Szerte a világban a sziget kereskedelmi irodáival képviselteti magát. Washingtonban fel sem merült, hogy valamiféle katonai szövetséget kössön Tajvannal, sőt még a közös hadgyakorlattól is tartózkodik, ugyanis akkor igencsak felbőszítené Pekinget, átlépné a vörös vonalat. Amerika még annak a látszatát sem engedheti meg, amely azzal járna, mintha Tajvan önálló ország lenne. Viszont a sziget védelméhez szükséges fegyverekkel busásan ellátja. Igaz, ha a tajvaniak magukra maradnak, akkor esélyük nincs a rájuk zúduló kínai néphadsereggel szemben.
Tehát az utólagos korrekció azt bizonyítja, hogy Joe Biden már megint többet fecsegett, mint a megengedett. Az is megeshet, hogy Tajvan katonai megvédéséről igazat mondott, de pont ezt nem kellett volna. Lehet, hogy létezik az amerikai kötelezettségvállalás, ha támadás éri Tajvant, akkor Amerika mellé áll. Csak nem vésték elég jól a fejébe, hogy erről nem szabad nagy nyilvánosság előtt beszélni. Elszólta magát, öregember ilyenre nem ad, ami a szívén, az a száján. De ilyenről máskor is tanúbizonyságot tett, például a tavaszi lengyelországi igazságrohamakor, amikor kijelentette, hogy „Putyin nem maradhat hatalmon”.
A látogatásának egy átgondolt és jól előkészített ázsiai gazdasági együttműködés beindításáról kellett volna szólnia, ám a show súlypontja máshova került, a tajvani kérdésre. Tizenhárom ország – Egyesült Államok, Ausztrália, India, Malajzia, Fülöp-szigetek, Brunei, Indonézia, Japán, Dél-Korea, Új-Zéland, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam – létrehozta az IFEP-et, a térség gazdasági együttműködésének keretmegállapodását. Amerika szándéka egyértelmű: gazdasági és politikai téren csökkenteni, fékezni akarja Kína benyomulását a térség országaiba. A világ nemzeti jövedelmének negyven százaléka ezekben az államokban jön létre. Ez a kezdeményezés nem valamiféle szabadkereskedelmi övezetről szól, hanem a gazdaságok együttműködését tűzi a zászlajára.
A jövő dönti el, hogy ez a kooperáció beváltja-e a célját: valóban sikerrel ellenáll a csendes kínai befolyásnak, esetleg ázsiai gazdasági unió magja lehet. A térség tele van ilyen próbálkozásokkal, QUAD, TPP, APEC, RCEP, IFEP – ember legyen a talpán, aki elboldogul ezen betűszók közt. Az egyik legrégebbi közülük az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC). Aztán Donald Trump elnöksége idején jött létre a TPP, a Csendes-óceáni Partnerség szervezete, amely szabadkereskedelmi megállapodásokat hozott létre a részt vevő államok közt. Ezt Kína villámgyorsan a maga javára fordította. A pekingi diplomácia sem volt tétlen, két éve megalapították a világ legnagyobb kereskedelmi szövetségét, az RCEP-t, amelyből – mit ad isten – kifelejtették az Egyesült Államokat.
India szinte mindegyik együttműködésnek tagja, nem is lehet kihagyni, hiszen mindenki úgy tekint az országra, mint az elkövetkező évtizedek egyik gazdasági nagyhatalmára. A nacionalista miniszterelnök, Narendra Modi meglepő nyilatkozatot tett a tokiói csúcson: kemény szavakkal ítélte el Oroszországot az ukrajnai háború miatt. Közben India – Kína mellett – az egyik vásárlója az orosz kőolajnak és gáznak, amely kiszorul Európából. Ha nem sikerül gazdasági érdekeiben megingatni a hatalmas országot, akkor igen kétséges, hogy az orosz gazdaság megroppanna. A szakértőknek is feltűnt, hogy Újdelhi másként viszonyul az Egyesült Államokhoz, mint korábban. Például a QUAD-ban, amely egyértelműen Kína-ellenes biztonságpolitikai szervezkedés – Washingtonnal, Tokióval és Canberrával a tagjai közt – India nagyon aktív szerepet visz. Ám még a szovjet korszakban gyökerező oroszbarátság is él. Vajon melyik lesz az erősebb?
Borítókép: A hazafias nevelést és a toborzást szolgáló katonai bemutató Tajpejben (Fotó: Reuters)
