Higgyünk-e az amerikai elnöknek? A múlt hónap második felében napokig ez a kérdés foglalkoztatta a világsajtót. A Fehér Ház urának a száját Tajvan ügyében még nem hagyta el az elmúlt évtizedekben ilyen egyértelmű állásfoglalás. De azonnal felmerült, hogy talán mégsem kell ezt a nyilatkozatot annyira komolyan venni, ugyanis Biden elnök egészségi állapota bármire okot adhat. Talán mégsem úgy gondolta, amikor kijelentette, hogy az Egyesült Államok katonailag is kész megvédeni Tajvant, ha a kínai invázió megindulna a sziget ellen. Talán a fejében megint összekeverte az országokat, és másra gondolt. Mindenesetre most sutba dobta a washingtoni „kétértelmű stratégiát”, amely csupán lebegtette, de sohasem foglalt állást egyértelműen, hogy kész-e Amerika fegyverrel megvédeni Tajvant.
A Tokióban rendezett sajtóértekezleten Ukrajna és Tajvan közt párhuzamot vonva kapta Biden a kérdést: „Ha szükséges lenne, akkor Washington készen állna-e, hogy katonailag megvédje Tajvant?” Az elnök kapásból válaszolt: „Igen.” Elsőre az újságíró sem hitte el, hogy mit hall, és visszakérdezett: „Valóban?” Biden ugyanolyan nyugalommal felelt, mint előtte: „Igen. Ezt a kötelezettséget vállaltuk.” A teremben lévő amerikai külpolitikai tanácsadók igen nagyot nyeltek. Szemmel láthatóan meglepődtek ők is. Egy pillanat alatt átlátták, hogy az elnöki kijelentésnek milyen következményei lesznek.
Mint azt láttuk, ez tovább bonyolítja a kínai kapcsolatokat, amelyek eddig sem tekinthetőek rózsásnak. Peking szinte azonnal reagált is Biden nyilatkozatára, az Egyesült Államokat a belügyekbe való beavatkozással vádolta. Hogy miről beszél, jelezte is: kínai vadászgépek azóta is rendszeresen megsértik a „szakadár sziget” légterét.
Oroszország ukrajnai támadása amúgy is ad elég gondot az amerikai diplomáciának, a háta közepére se kellett még a tovább romló helyzet Kínával. A Fehér Ház ki is adott egy csitító nyilatkozatot: „Mint azt elnökünk közölte, a politikánk nem változott. Megerősítette, hogy politikánk az »egy Kína« elven nyugszik. Elkötelezettek vagyunk a béke és stabilitás megőrzésére a Tajvani-szorosban. Megismételte azt az elkötelezettségünket is, hogy katonai védelmi eszközökkel látjuk el Tajvant.” Ha ezt az állásfoglalást nézzük, akkor máris visszatértünk a régi szép időkbe, a kétértelműség korszakába. Az Egyesült Államok nem akarja nyíltan elkötelezni magát Tajvan mellett, hiszen gazdaságilag szüksége van az óriásra, a szárazföldi Kínára, és ezt csak ilyen mutatványokkal tudja fenntartani.