A Zugligeti út felől, az általános iskolától két irányban is meg lehet közelíteni a néhai Disznófő-forrást és éttermet, amely még ma is vadregényes helyen található, bármennyire terjeszkedik is a város. A részben Disznófő útnak, részben Szilassy útnak nevezett keskeny, kanyargós ösvény a maga jelzésértékű aszfaltmaradványaival azt az időt idézi, amikor még itt sétáltak fel a hegyre a kirándulók, akiknek jólesett odafönn tehetősség szerint forrásvízzel vagy jóféle fröccsel oltani a szomjukat.
Az étterem és a hozzá vezető út pusztulása úgy látszik, szomorú együttható. Odafent néhol hiányos drótkerítés övezi a Disznófő-forrásházat és a mellette álló étterem maradványait, illetve az Istenszeme fogadó emeletes épületét egy jókora elhanyagolt kertben.
A forrás legendájához hozzátartozik, hogy állítólag az errefelé vadászó Mátyás király is oltotta szomját a vizével. Ebből mennyi igaz, nem tudjuk, mindenesetre 1844-ben Corvinus-forrásnak, majd 1847-ben Mátyás-csurgónak nevezték át a forrást, és érdekes módon máig ez a hivatalos neve. Közhasználatban mégis a Disznófő maradt, sőt a térképeken is így tüntetik fel. Az étterem múltját illetően két helytörténész, Földváry Gergely és Saly Noémi sietett a segítségünkre. Tőlük tudjuk, hogy a csurgóhoz először 1820-ban építettek forrásházat. Akkor még egyszerű kőfejből folyt a víz, majd az 1880-as években történt felújításkor ezt cserélték le arra az életnagyságú vas vadkanfejre, amely máig vízköpőként működik.
A vendéglő 1837-ben nyitotta meg kapuit, a virágkorát a XIX–XX. század fordulójának boldog békeéveiben élte, amikor időről időre nagyszabású majálisok helyszíne is volt. A házat eredetileg klasszicizáló stílusban építették, homlokzatára Vörösmarty Mihály verssora került: „Jókedvében teremté az Isten Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül.” Az éttermet többször bővítették az évtizedek során, 1857 után már hatszáz vendég fogadására volt alkalmas, ami jelzi a népszerűségét. Az 1890-es évekből ránk maradt fényképfelvételeken látszik, hogy a Disznófő vendéglő stílusa ekkor már követte a hegyvidéki villaépítkezés során gyakran alkalmazott, úgynevezett „svájci stílust”, amelynek fő jellemzői az áttört fafaragásokkal ellátott homlokzat és erkély.
A hely népszerűsége a háborút követő államosítás után is megmaradt, bár a fotók tanúsága szerint az összkép, a szolgáltatási színvonal sokat esett ekkoriban. A hanyatlás az 1980-as években már a látogatottság csökkenésében is fokozottan megnyilvánult, de a forrás még mindig szabadon állt a turisták rendelkezésére.
A kerületi tanács 1988-ban éttermestül, forrásostul „spontán privatizálta” a területet, holott a forrás mint elidegeníthetetlen közvagyon eladását az akkori törvények is tiltották. Azóta drótkerítés fogadja az idelátogatókat. Egy időben megpróbálták étteremként működtetni, de a helytörténészek beszámolója szerint az új tulajdonos olyan árakat szabott, amelyeket leginkább csak a külföldiek tudtak megfizetni, a hazai közönség elmaradása viszont pótolhatatlan volt, így hamar bezárt a hely. Később egy család lakott itt.
A mára szétszedett, szétlopott, szétgraffitizett romok, a felgazosodott ingatlan felett azonban felderengett a remény, amikor új tulajdonosa akadt Pomázi Csaba nagyvállalkozó személyében. Közben a nagyvállalkozónak a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat eladta a Disznófőhöz közeli, szintén műemlék és ugyancsak lepusztult egykori Haggenmacher-villát is. A területileg illetékes XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat részéről Mayer-Makaró Boglárka megkeresésünkre a következőkről tájékoztatott: „Még 2021 előtt kereste meg önkormányzatunkat az ingatlan új tulajdonosa, és jelezte a műemléki épületre vonatkozó megújítási szándékát. Az azóta eltelt időben újabb információ a fejlesztéssel kapcsolatban nem jutott el hozzánk, az épület konkrét műemléki helyreállításáról nincs tudomásunk.
Reméljük, hogy a tulajdonos korábbi kedvező hozzáállása nem változott, és a műemlék épület fejlesztése az eredeti funkciónak megfelelő vagy ahhoz hasonló – szállás és vendéglátás – célú hasznosítással valósul meg.
Az ingatlanon található forrás és az abból feltörő víz állami, míg a forráskút épülete magántulajdonban van. Legutolsó információnk szerint a telken lévő forrásház felújítása a tulajdonos fejlesztési tervének része.
Az egykori Disznófő étterem új tulajdonosának korábban szándékában állt a hajdani Istenszeme fogadó épületét is megvásárolni, a kormány azonban élt elővásárlási jogával, így a műemléki épület közösségi tulajdonban maradt.”
