A hely népszerűsége a háborút követő államosítás után is megmaradt, bár a fotók tanúsága szerint az összkép, a szolgáltatási színvonal sokat esett ekkoriban. A hanyatlás az 1980-as években már a látogatottság csökkenésében is fokozottan megnyilvánult, de a forrás még mindig szabadon állt a turisták rendelkezésére.
A kerületi tanács 1988-ban éttermestül, forrásostul „spontán privatizálta” a területet, holott a forrás mint elidegeníthetetlen közvagyon eladását az akkori törvények is tiltották. Azóta drótkerítés fogadja az idelátogatókat. Egy időben megpróbálták étteremként működtetni, de a helytörténészek beszámolója szerint az új tulajdonos olyan árakat szabott, amelyeket leginkább csak a külföldiek tudtak megfizetni, a hazai közönség elmaradása viszont pótolhatatlan volt, így hamar bezárt a hely. Később egy család lakott itt.
A mára szétszedett, szétlopott, szétgraffitizett romok, a felgazosodott ingatlan felett azonban felderengett a remény, amikor új tulajdonosa akadt Pomázi Csaba nagyvállalkozó személyében. Közben a nagyvállalkozónak a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat eladta a Disznófőhöz közeli, szintén műemlék és ugyancsak lepusztult egykori Haggenmacher-villát is. A területileg illetékes XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat részéről Mayer-Makaró Boglárka megkeresésünkre a következőkről tájékoztatott: „Még 2021 előtt kereste meg önkormányzatunkat az ingatlan új tulajdonosa, és jelezte a műemléki épületre vonatkozó megújítási szándékát. Az azóta eltelt időben újabb információ a fejlesztéssel kapcsolatban nem jutott el hozzánk, az épület konkrét műemléki helyreállításáról nincs tudomásunk.
Reméljük, hogy a tulajdonos korábbi kedvező hozzáállása nem változott, és a műemlék épület fejlesztése az eredeti funkciónak megfelelő vagy ahhoz hasonló – szállás és vendéglátás – célú hasznosítással valósul meg.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!