Július 30-án volt a balatoni halak napja

Tihany halászélete még pár évvel ezelőtt teljesen érintetlen volt.

A Balaton fölséges partvidékének egyik része sem járul annyira ahhoz, hogy a remek víz tengerszerűségét megnöveszsze, mint Tihany félszigete. Keskenyen, messze benyúlik a nagy víz síkjába, halásznyelven szólva, épen a derekán, a hegyes Zala oldala felől és csak alacsony, lapos nyereg köti össze a parttal; holott foka, Szántódnak szökve, hegyekből alakúl, a melyeknek alakzatai tűzhányó eredetre vallanak.
A félsziget a halásznépnek habválasztója. Kenesse s egyáltalában a Balatonfő halásza azt mondja, hogy a legjobb halászat „Tihahabbal”, azaz Tihany felől jövő habbal, tehát alsó széllel esik; Keszthely halásza ugyanezt vallja, tehát a felső széltől várja a jó szerencsét; Tihany halászának a Zalaszél kedvez.

Tihany félszigete még e század első felében is erdővel volt borítva; verőfényes oldalain mindig tüzes bor termett; szántóföldnek való része is mindig volt; legelőben sem szűkölködött; síkvizében a garda, a keszeg ezernyi ezreket számláló seregekben villogtatta ezüstös oldalát; a ragyogó küszhal sokasága, megriadva, mint hirtelenül kerekedett szél, úgy borzongatta meg a síma tükröt s e haltömegek nyomát követte a prédából élő vízi rabló, a „fogas”. A félsziget hónaljaiban nádasok sűrűje, czimérje, rigyása terjedezett, bőviben adva a pontynak az édes gyökeret, a csukának, harcsának a megfekvés helyét. Különösképen pedig termett és terem a félszigeten merész, tiszta magyar emberfajta, mely ért a fejszéhez, az ekevashoz, a szőlőkapához, a pásztorbothoz, legjobban pedig az egy darabból, tűzzel vassal kivájt bödönhajóhoz és az öreghálóhoz, a melylyel csöndes időben, de szélben-viharban is kiszáll a vízre; ért végre a jéghez, a mely alatt mesterileg űzte és űzi a téli halászatot.
A félsziget természete mindent adott az embernek s az nem is vágyakozott más partvidék felé; elzárkozásában pedig megőrizte az ősi szokás nagy részét.Tihany halászélete még pár évvel ezelőtt teljesen érintetlen volt. Csak most hagyta el az ősi bödönhajót s költözött tíz emberre való lapos fenekű hajókra; de bödönhajó azért még akad.
Bizonyosra vehető, hogy a halászat szerszám, fogás, rend és szokás szerint legalább is a tihanyi apátság alapításának idejébe esik. És az idők folyása, változtató hatalma végig járt Balatonfőtől Balaton-fenékig, Veszprém, Somogy, Zala partvidékein végesvégig; de kihagyta Tihany halászait; elhaladt mellettük, mintha félt volna a betéréstől. És a kutató, bármilyen híve legyen is a haladásnak, a multak körül puhatolódzva, hálát mond az időnek, hogy itt felejtett egy darab ősrégi népéletet, a melynek hasznát veszi a haladás is. – Hiszen ez a legbiztosabb kalauz a multak földerítésében.
A régi bödönhajó százados tölgy korában ott állott a félszigeten; fáját a Balaton szele edzette kőkeményre; az öregháló apacsfája tihanyi husángból telt; a háló teste tihanyi kenderből való, melyet halászmenyecske, halászleány, vénséges anyóka fonogatott hosszú téli estéken, meseszó mellett léhésfonallá; a tihanyi halász viszalója sodrotta vastagra, kötötte hálónak, dugásnak, szakgatónak; a háló fölét tartó gyékény-pálha tihanyi mocsárból került; a háló inát súlyozó kő csak olyan, a milyen Tihany körül „terem”; a szigonyt, de sőt az őn-, fogas-, csuka- és harcsahorgot is tihanyi kovács pőrölye formálta ki vásott kerékabroncsból, patkóból, no meg a kasza fokából; s az a körmös keresővas is tőle való, a jegellő fejszéjével vagyis szakóczával együtt.

Szóval, a tihanyi halász nem szorúlt senkire sem, azért maradt meg a kezén minden a legszebb ősi rendben.[…] a tihanyi halászok miatt megeshetett a franczia forradalom, a nagy elnyomatás; megeshetett a magyar nemzet szabadságharcza, következhetett reá a „beczirker” világ, azután az ébredés kora; az ember méltóságáért síkraszállhattak a szabadelvűség, jogegyenlőség legnemesebb bajnokai, hogy sötét korszakok leggyalázatosabb intézményét, a botbüntetést eltöröljék: mindez a tihanyi halászartikuluson nem változtatott semmit sem. Ha vétség történik tisztesség vagy kötelesség ellen, összeáll a bokor parton, gyepen, akárhol, törvényt ül, itél; lehúzza a bűnöst az édes anyaföld kebelére s az igaz, hogy nem bottal, hanem a czibék ágasfájával, a melyet nagy szükség esetében kisebb szekér rúdjának is lehetne használni: „eligazítja, a mint illik”. És a mi még mindezen is túltesz, ez az, hogy a bokor lefogja az előljárót is s ugyanazért, a miért a közönséges társ csak három czibékvágással igazíttatik el, ugyanazért jár az előljárónak hat vágás.
(Herman Ottó: A magyar halászat könyve, 1887)

Minden évben július utolsó szombatján, idén 30-án tartjuk a balatoni halak napját.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)