Ma a világ minden hatodik lakosa indiai. 1947-ben, India függetlenné válásakor még csak 350 millióan éltek az országban; ma már az 1,4 milliárdhoz közelítenek, ráadásul a lakosság ötven százaléka 25 év alatti. Nem csoda tehát, hogy az ENSZ azzal számol, India már jövőre megelőzi az egykepolitika következményeit a hétköznapokban is megtapasztaló Kínát, és átveszi az első helyet a Föld legnépesebb országai között. A túlnépesedés ugyanis már messze túlmutat egy társadalmi problémán: az ország nagy részén lehetetlen egyetlen négyzetmétert is kisajátítani saját életterünknek. Még ezek tudatában is arcon csapja az utazót a felismerés, hogy az indiaiak jórészt az utcán élnek: minden a nyilvánosság előtt zajlik.
Delhi nemzetközi repülőterének kijáratától háromszáz méterre már főznek és mosogatnak vagy épp alszanak az út szélén, de az is teljesen természetes, ha valaki a reptérről kivezető út szélére guggolva végzi a dolgát.
De leginkább csak főznek és esznek, a fűszeres ételek illata émelyítő egyveleget alkot a mindent beterítő szemét- és dögszaggal, amelyet a levegőben szálló por és a város fölé beragadt szmog csak még fojtogatóbbá tesz. Az orrfacsaró bűz azonban azonnal feledésbe merül, amint belecsöppenünk az európai szemmel szürreális közlekedéskultúrába: az indiai forgalomban ugyanis teljesen egyenrangú szereplő a kutya, a tehén, a bicikli, a háromkerekű bicikli, a tuktuk, a majom, a gyalogos, a – sokszor három-négy tagú családokat szállító – robogó, a törött karosszériájú személyautó, a horpadásokkal teli kisbusz vagy épp az állatketrecekkel megrakott teherautó és kamion. Felfoghatatlanul zsúfolt és kaotikus utak, ahol nincsenek sávok – és látszólag szabályok sem. A pár órás dugók, egy helyben állások mindennaposak; nem véletlen, hogy az utolsó négyzetcentimétert is kihasználják. Tolakodnak, furakodnak, sajátosan összehangolt ritmusban.
India legalább olyan sokszínű, mint az Európai Unió: az ország 28 államot és hét szövetségi területet foglal magába, a Lok Sabha, azaz a szövetségi parlament alsóháza 543 képviselőjével nem sokkal marad le az Európai Parlament mögött.
Annak ellenére, hogy az ezredforduló óta az ország gazdasága rohamos fejlődésnek indult, és már százmillióknak sikerült kitörniük a mélyszegénységből, a munkanélküliek száma még mindig meglehetősen magas, 6,1 százalékos. A népesség csaknem felének munkát adó mezőgazdaságból egyre nehezebb megélni a termények alacsony felvásárlási ára miatt, de magát a termelést is számos tényező nehezíti az infrastruktúra hiányosságaitól a természeti katasztrófákig – a koronavírus-világjárványról nem is beszélve. Gyakran a rendkívül gazdag és kiváltságos közösségek csak néhány méterre vannak a nyomorúságos körülményektől, a kunyhóktól és a bádogházaktól. Mégis van úgy, hogy nehéz a földről látni, valójában mekkora a szakadék az egyes csoportok életkörülményei között. India lakosságának háromnegyede egyébként falvakban él, a férfiak 76 százaléka, a nőknek csak 54 százaléka írástudó. A népsűrűség messze Delhi régiójában a legnagyobb, 19 millió, a lélekszám rohamosan növekszik egyrészt a migráció, másrészt a várható élettartam növekedése miatt.
