Royal Yacht Britannia
A világ egykor legnagyobb tengeri flottájával rendelkező nagyhatalma uralkodóinak saját óceánjáró dukált. A ma a skót nagyváros, Edinburgh kikötőjében állomásozó múzeumhajó, a Royal Yacht Britannia 1953, vagyis vízre bocsátása után 44 esztendőn át működött az uralkodóház második otthonaként. Családi nyaralások, kényes diplomáciai küldetések, nászutak alkalmával a brit birodalom mozgó felségterületeként tűnt fel az Antarktisztól Sanghajig. A hatezer tonnás tengerjáró több mint egymillió tengeri mérföldet teljesített, amelynek során 135 országban hatszáz kikötőt keresett fel.
Maga II. Erzsébet úgy beszélt a jachtról, mint a helyről, ahol valóban ki tudott kapcsolódni. Amikor a Britanniát 1997-ben a kormány a felújítás magas költségére hivatkozva kivonta a forgalomból, és úszó múzeummá minősítette át, akkor a fedélzeten minden órát három óra egy percen állítottak meg, mert ennyi volt az idő, amikor II. Erzsébet végleg elhagyta a Britannia fedélzetét. A múzeumhajó mai látogatói arról értesülhetnek, hogy az úszó királyi palota lakóinak különleges kívánságai voltak a hajóval és a hajósokkal szemben. Elsősorban királyi otthonnak kellett lennie, és csak másodsorban közlekedési eszköznek. Őfelsége nyugalmáról ezért meglehetősen furcsa előírások gondoskodtak. A kapitány munkaköri leírásában például rögzítették, hogy a fedélzet sohasem billenhet meg 12 foknál jobban a vízszinteshez képest. A legénység csak gumitalpú cipőben járhatott, nehogy a léptek zaját hallani lehessen a lakosztályokban.
A matrózinasokra hárult a feladat, hogy a két hüvelyk vastag tíkfa fedélzetet mindennap ragyogóan fényesre súrolják. De reggel nyolc óra előtt nem állhattak neki a munkának, mi több, azt is előírta a szabályzat, hogy ha véletlenül a királyi család valamely tagja összetalálkozott a munkáját végző tengerésszel, utóbbinak mozdulatlanul, némán, fejét lehajtva kellett állnia, amíg a felséges személy tovább nem haladt.
Az effajta kettősség jól nyomon követhető a királyi jármű kialakításában is. Az uralkodói család minden szükségletét a lehetőségekhez képest tágas és luxussal berendezett helyiségek szolgálták. A tisztek kabinjában azonban éppen hogy elfért az ágy, míg a legénység a hajófenékben lakott, egy-egy hálóban néhány négyzetméteren féltucatnyi fekhelyet zsúfoltak össze. Mégsem elégedetlenkedtek: a Britannia búcsúceremóniáján felsorakozott legénység több tagja elsírta magát. Pedig szigorú rend uralkodott a hajón. A házirend a személyzet minden tevékenységét és kötelmeit aprólékosan rögzítette, egészen a fürdőruha viselésének vagy a szakáll növesztésének a tilalmáig. A királynő és udvartartása ellátásáról nem kevesebb, mint háromszáz fős személyzet gondoskodott, szakáccsal, szabóval, fogorvossal és belgyógyásszal.
