Uralkodásának 71. évében, 96 évesen hunyt el II. Erzsébet, három nappal azután, hogy megbízta kormányalakítással Nagy-Britannia új miniszterelnökét. A leghosszabb ideig uralkodó koronás fő az első megbízást Sir Winston Churchillnek adta, és összesen tizenhárom brit miniszterelnök járult elé a kinevezésért. A most utolsó útjára készülő királynő életében szívesen és sokat utazott, a királyi család számára kizárólagos használatú járművek egész sora állt rendelkezésre.
Royal Garage
Uralkodása alatt a királynőt gyakran egy Bentley State Limousine kormányánál láthatták az alattvalók. A járműből mindössze kettő készült, a kifejezetten a II. Erzsébet személyes igényei szerint épült limuzint 406 lóerős, 6,75 literes ikerturbós V8-as motor hajtja. Értéke körülbelül tízmillió angol font, azaz mintegy 4,5 milliárd forint.
Az utasok védelme érdekében a State Limousine karosszériáját páncélozták, üvegei golyóállók, az utastér pedig gáz- vagy vegyi támadás esetén légmentesen lezárható. Még az abroncsok is kevlárral vannak megerősítve, hogy a jármű vészhelyzetben is nagy sebességgel haladhasson. De mivel ez mégiscsak egy Bentley, a kényelmet sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az autógyártó szorosan együttműködött a királynővel: a hátsó ülés helyzetét az uralkodó alakjával megegyező próbababa segítségével határozták meg, míg a tárolórekeszeket a királynő kedvenc táskáinak mérete alapján tervezték. Egy brit textilgyártó készítette a hátsó ülések kárpitozására használt gyapjúszövetet, mindenütt másutt a Bentley világosszürke Connolly-bőre feszül.
A királynő gyakran maga vezette a State Limousine-t, ehhez azonban nem kellett vizsgát tennie. A királynő volt ugyanis az egyetlen személy az országban, akinek nem volt szüksége vezetői engedélyre, mivel azokat az ő nevében állítják ki. Ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy a királynőnek ne lett volna autós tapasztalata. A második világháború alatt ugyanis az akkor még hercegnő Erzsébet önkéntesként szolgált a brit hadseregben, az Auxiliary Territorial Service-nél. Ez a szervezet a női önkénteseket fogta össze, majd beolvadt a Női Királyi Hadtestbe. A hercegnő hivatásos sofőrnek és szerelőnek tanult a seregben, értenie kellett az abroncs, a gyújtógyertya vagy az ékszíj cseréjéhez is.
De nemcsak Bentley-t vezetett a királynő: kifejezetten rajongott a Land Roverekért, az évtizedek során összesen mintegy harminc példányt vett belőlük. Az eredeti Land Rover terepjáró – amely később Defender néven vált ismertté – őfelsége kedvencei közé tartozott. Különösen egy 2002-es modell, dízelmotorral, megemelt felfüggesztéssel és fűtött ülésekkel került közel a szívéhez. A másik favorit egy Range Rover volt, mely a motorháztetőn egyedi festést viselt, fogai között fácánt tartó labradorral. Akadt egy hosszított modell is a flottában, a Range Rover LWB Landaulet is, levehető tetővel, amely lehetővé tette a királynő számára, hogy állva integessen az egybegyűlt sokaságnak. A fentieken kívül néhány Rolls-Royce is helyet kapott a királyi istállóban.
Royal Yacht Britannia
A világ egykor legnagyobb tengeri flottájával rendelkező nagyhatalma uralkodóinak saját óceánjáró dukált. A ma a skót nagyváros, Edinburgh kikötőjében állomásozó múzeumhajó, a Royal Yacht Britannia 1953, vagyis vízre bocsátása után 44 esztendőn át működött az uralkodóház második otthonaként. Családi nyaralások, kényes diplomáciai küldetések, nászutak alkalmával a brit birodalom mozgó felségterületeként tűnt fel az Antarktisztól Sanghajig. A hatezer tonnás tengerjáró több mint egymillió tengeri mérföldet teljesített, amelynek során 135 országban hatszáz kikötőt keresett fel.
Maga II. Erzsébet úgy beszélt a jachtról, mint a helyről, ahol valóban ki tudott kapcsolódni. Amikor a Britanniát 1997-ben a kormány a felújítás magas költségére hivatkozva kivonta a forgalomból, és úszó múzeummá minősítette át, akkor a fedélzeten minden órát három óra egy percen állítottak meg, mert ennyi volt az idő, amikor II. Erzsébet végleg elhagyta a Britannia fedélzetét. A múzeumhajó mai látogatói arról értesülhetnek, hogy az úszó királyi palota lakóinak különleges kívánságai voltak a hajóval és a hajósokkal szemben. Elsősorban királyi otthonnak kellett lennie, és csak másodsorban közlekedési eszköznek. Őfelsége nyugalmáról ezért meglehetősen furcsa előírások gondoskodtak. A kapitány munkaköri leírásában például rögzítették, hogy a fedélzet sohasem billenhet meg 12 foknál jobban a vízszinteshez képest. A legénység csak gumitalpú cipőben járhatott, nehogy a léptek zaját hallani lehessen a lakosztályokban.
A matrózinasokra hárult a feladat, hogy a két hüvelyk vastag tíkfa fedélzetet mindennap ragyogóan fényesre súrolják. De reggel nyolc óra előtt nem állhattak neki a munkának, mi több, azt is előírta a szabályzat, hogy ha véletlenül a királyi család valamely tagja összetalálkozott a munkáját végző tengerésszel, utóbbinak mozdulatlanul, némán, fejét lehajtva kellett állnia, amíg a felséges személy tovább nem haladt.
Az effajta kettősség jól nyomon követhető a királyi jármű kialakításában is. Az uralkodói család minden szükségletét a lehetőségekhez képest tágas és luxussal berendezett helyiségek szolgálták. A tisztek kabinjában azonban éppen hogy elfért az ágy, míg a legénység a hajófenékben lakott, egy-egy hálóban néhány négyzetméteren féltucatnyi fekhelyet zsúfoltak össze. Mégsem elégedetlenkedtek: a Britannia búcsúceremóniáján felsorakozott legénység több tagja elsírta magát. Pedig szigorú rend uralkodott a hajón. A házirend a személyzet minden tevékenységét és kötelmeit aprólékosan rögzítette, egészen a fürdőruha viselésének vagy a szakáll növesztésének a tilalmáig. A királynő és udvartartása ellátásáról nem kevesebb, mint háromszáz fős személyzet gondoskodott, szakáccsal, szabóval, fogorvossal és belgyógyásszal.
A nemzet büszkesége, a Royal Yacht Britannia műszaki alkotásnak sem volt utolsó. A gépház a hajómúzeum látogatásának csúcspontja. Az ötvenes években épült járművet annak ellenére gőzgépekkel szerelték fel, hogy korszerű dízelmotorok is rendelkezésre álltak. A gőzturbinás szerkezet rendkívül megbízhatóan tett eleget a feladatának, és tisztaságával, ragyogó rézcsöveivel ma inkább emlékeztet szeszlepárló berendezésre, mint hajtóműre. A versengést kedvelő britek építettek egy vitorlás jachtot is a gőzhajó mellé, amely tengeri vitorlásversenyeken szerzett elismerést. Az angol harci szellemről sokat elárul, hogy a szkúnert Bloodhoundnak (Véreb) keresztelték.
Royal Air Force
A királyi személyek – valamint a kormány tagjai – légi utazásáról a VIP RAF Voyager, a brit királyi légierő tulajdonában lévő és általa üzemeltetett egyedi Airbus A330-as széles törzsű, hosszú távú repülésre alkalmas személyszállító gondoskodik. A gépnek két utaskabinja van. A VIP kabin 58 férőhelyes, tágas fekvőfotelekkel, míg az utastérben száz normál ülés található. A királyi légi jármű valójában kettős feladatot lát el: amikor nem VIP-utasokat visz a fedélzetén, akkor a harci repülőgépek légi utántöltését biztosítja, valamint a csapatok és a rakomány mozgatását végzi.
Royal Train
Ha az eredeti Unikornis-terv szerint zajlott volna a temetés, a néhai II. Erzsébet királynő utolsó utazását vonattal tette volna meg. Igaz, nem végig: dédnagyanyja, Viktória királynő, akinek a neve egyet jelentett az ipari fejlődés páratlan korszakával Angliában, nem volt a vasutak feltétlen rajongója. Az uralkodó egyszerűen nem engedte be a zajos és füstös gőzmozdonyokat a Balmoral birtokra. A vasútvonal így rövidebb lett, a nyaralótól 13 kilométerre épült meg a végállomás.
A királyi vonat a tervek szerint így csak Edinburgh-ból vitte volna Londonba a koporsót.
A szerelvénynek lassan kellett volna haladnia, hogy az útvonal mentén élő honfitársak részvétüket nyilváníthassák.
A jelenlegi vonatot az 1970-es évek óta nem korszerűsítették jelentősen. Kilenc kocsiból áll, melyek hálószobákat, étkezőt, privát szalonokat és dolgozószobát foglalnak magukban. A beltérben régen minden csupa plüss volt, fényes bársonykanapékkal és párnákkal. De most már visszafogott az enteriőr, egyszerű dekorációval és funkcionális bútorokkal. A mélybordó színre festett szerelvényt mozgató két mozdony saját nevet kapott: Queen’s Messenger és Royal Sovereign. Csak nagyon tapasztalt mozdonyvezetők irányíthatják a szerelvényt, képesnek kell lenniük arra, hogy azt egy kijelölt ponton, 15 centiméteres pontossággal megállítsák.
A Royal Traint ma is szinte mitikus tisztelet övezi Nagy-Britanniában. A korábbi uralkodók rendszeresen használták a vonatot belföldi utazásokhoz, az utóbbi évtizedekben azonban a szerelvényt a család csak ritkán vette igénybe. Az új király, III. Károly környezetvédő, és a vasút szenvedélyes rajongója. Lehet, hogy gyakrabban láthatjuk majd a királyi vonat fedélzetén.
Borítókép: Gyászéneket játszó skótdudás a Royal Yacht Britannián 2022. szeptember 19-én. Az óceánjáró negyvennégy éven át volt az uralkodóház második otthona (Fotó: Europress/AFP)
