Fogyaszthatunk-e idén alföldi bort?

Az idei év első felében majd feleannyi csapadék esett Magyarországon, mint amennyi ilyenkor szokott. A szárazság leginkább az ország keleti felét, azon belül is az Alföldet sújtja: vajon lesz-e idén jó kunsági bor, és ha Görögországban a sziklákra kapaszkodva is terem, vajon tud-e alkalmazkodni­ a szőlő a mostohább körülményekhez? – Régen még kézi szedéssel két hónapig is elhúzódhatott a szüret, augusztus közepétől akár októberig is eltartott. Most öt hét alatt lezajlik – mondja Frittmann Péter borász.

20220815 Soltvadkert Megkezdődött a szőlőszüret Frittmann pincészet birtokán. Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Augusztusi hétfő reggel, tűző nap. A cipőm belesüpped a vastag, száraz homokba: olyan érzés, mintha valahol a Földközi-tenger partján sétálnék a strand felé a lassan beérő szőlőtőkék között. A kabócák recsegését nem hallani, viszont a sorok között megjelenik egy komótosan közelítő hupikék színű kombájn. A lába közé veszi a szőlőt – mondja Frittmann István. A családi borászat egyik tulajdonosa elmondása szerint a gépi szüret jóval költséghatékonyabb és gyorsabb, de manapság embert is nehéz lenne találni a munkára. A sor eltűnik a kerekek között, a bogyók pedig némi járulékos összeverődéssel lekerülnek a tőkékről: irány a soltvadkerti üzem!

Augusztus közepén elkészítette a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott héthavi csapadék összesítését az Országos Vízügyi Főigazgatóság: kiderült, hogy 2022 első felében az átlagosnál negyvenöt százalékkal kevesebb eső esett, tehát az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzik.

Az országos területi átlagérték 188 milliméter, ami 154 milliméterrel kevesebb az ilyenkor megszokottnál. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb hét hónap volt Magyarországon. A Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a januártól július végéig terjedő időszakban, a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25 százalékos, míg a Tiszán­ 31 százalékos csapadékhiány alakult ki. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, 2022 első hét hónapja pedig csak tovább növelte ezt a hiányt. Az országban a tizenkét vízügyi igazgatóságból tíznek a területén van érvényben vízhiány elleni készültség: jelenleg hét vízhiánykezelő körzetben első-, öt körzetben másod-, míg huszonháromban harmadfokú, vagyis a lehető legmagasabb a védekezési készültség.

Az alföldi borászok szerencsére nincsenek elkeseredve, azonban szerintük is extrém a jelenlegi helyzet.

Frittmann Péter elmondása szerint idén az aszály miatt később fakadtak a rügyek. – Enyhe telünk volt, de tudtunk dolgozni, metszeni a szőlőben, ezért alapvetően a virágzásig optimisták maradtunk. Utána viszont elmaradt az eső, és akkor láttuk, hogy ez bizony gond lesz – emlékszik vissza Péter, aki a Góbi sivataghoz hasonlítja a kunsági talajt, majd rámutat, hogy ettől függetlenül a szőlő szerencsére szép állapotban van. A borász szerint egy dolog a szőlőtermesztés, és egy másik a borkészítés: azt szokták mondani, hogy a borász igyekszik nem elrontani az alapanyagot.
Németh Krisztina, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Kutatóállomásának tudományos főmunkatársa szerint minden nappal növekszik a hiányzó csapadékmennyiség.
– Kecskemét környékén a leeső csapadék a sokéves átlagtól jóval elmaradt, június közepétől augusztus közepéig pedig mérhető mennyiség nem esett. A talajvízszint is jelentősen csökkent. A magas hőmérséklet, a vízhiány és a légköri aszály miatt a növények a minimálisan rendelkezésre álló nedvességet sem voltak képesek felvenni. Az Alföldön főként homoktalajokon termesztünk, helyenként a felszínen található lepelhomok alatta löszös és meszes altalajjal. A szerkezet nélküli homoktalajok a vizet áteresztik, ezért sok múlik a termesztési módon.

Sok múlik tehát a művelésmódon és azon, hogy mennyire engedjük a gyökereket mélyre hatolni – fejti ki a szakember.

A kutatóintézet adatai szerint 1967-től kezdve átlagosan hét fokkal emelkedett meg a hőmérséklet a Kunságon, miközben a csapadék átlaga nagyjából állandó. Melegebb átlaghőmérséklet esetén viszont sokkal nagyobb az elpárolgás: mielőtt tehát a víz beszivárogna a talajba, egyszerűen eltűnik.
A szőlő Frittmann Péter szerint nagyon jól tud dolgozni a homokos talajban, mert a gyökere mélyre hatol, tápanyag-utánpótlással pedig bírja a szélsőségeket.
– Nincsenek vulkanikus talajaink, de a gyümölcsösséget jól tudja itt érvényesíteni a szőlő: nagy vörösbort nem fogunk tudni készíteni, de például illatos irsait, cserszegit vagy akár egy jópofa generosát, könnyed rozét igen. A szőlő egyébként igazi túlélő: van, ahol hatszáz méter magasban termesztik, és a sziklarésekben ereszkedik le a gyökere például Görögországban. Megy előre, és keresi a lehetőségeket. A homokban a telepítés utáni első pár év a kritikus, amíg a gyökér még nem ér le a nedvesebb talajrétegig. Most a vizsgált felső réteg teljesen ki van száradva: a kukorica már tizenöt centinél nyűglődik, a gabona szintúgy. A szőlő gyökere lent van másfél méteren, ezért jobban megtalálja a nedvességet, viszont a fiatal növények közül sajnos lesz, amelyik ki fog pusztulni – mondja Péter.

Felmerül persze az öntözés kérdése is, ám ez sem ilyen egyszerű. A borászati konferenciák, szakmai fórumok állandó témája a klímaváltozásra való felkészülés.

Ha az ültetvényben harminc-negyven centire a föld alatt van egy cső, amely vizet szivárogtat magából, a növény érzékeli, hogy jön a víz, a gyökerei pedig visszahúzódnak: ha etetnek kanállal, nem kell vadásznom! Ha felülről csepegtetnek, akkor nagyon nagy a vízigény, mert sok az elpárolgás. Más lesz a terület mikroklímája, a gyökerek pedig ugyanúgy megindulnak visszafelé, pedig a cél az lenne, hogy minél mélyebbre hatoljanak, és keressék a tápanyagot. Olyan az egész, mint egy lélegeztetőgép: ha rátesszük a növényt, nem tudjuk többé róla lecsatolni. Romlik az immunrendszere, a téli fagyokkal szemben az ellenálló képessége. Kötött talajokon ráadásul eleve jobb a vízgazdálkodás, hiszen a talajszemcsék között meg tud maradni a víz és a tápanyag. Homoktalajok esetében ez kicsit másképp van, hiszen szerkezet nélküli talajokról beszélünk: a víz elfolyik, a tápanyagok pedig könnyedén kimosódnak.

Felgyorsuló érési folyamatok

Font Sándor szintén soltvadkerti borász is idejében végzett tápanyagpótlást, ahol pedig tudta öntözéssel segíteni a növények fejlődését, azokon nagyon meglátszik.
– Megérte a szőlővel sokat foglalkozni, a kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Az öntözés ennek ellenére Magyarországon gyerekcipőben jár, nincsen rá bevált gyakorlat. Úgy gondolom, hogy a klímaváltozás már itt van, és az elmúlt tíz évben is már jelen volt, ám nem történtek igazán óvintézkedések. Az elkövetkezendő pár évben azonban ha nem fektetünk komoly összegeket az ágazatba, sőt az egész mezőgazdaság védelmébe, akkor nem a kevesebb termés lesz a gond, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán.

A szőlőt ráadásul kevésbé viseli meg a szárazság, mint a gabonát, ám a tíz évnél fiatalabb tőkék így is veszélybe kerülhetnek.

Probléma még az extrém forró levegő, amely ellen nagyon nehéz védekezni. A zöldmunka során nem csonkázzuk rövidre a vesszőket, a levél pedig beárnyékolja és ezáltal megvédi a szőlőtőkét. Magyarországon 56 ezer hektár szőlő van. Csak itt az Alföldön jó pár ezer hektár, Soltvadkerten 2500 hektár: ­komoly munka lenne megvalósítani az öntözést – sorolja a borász, aki arra is kitér, hogy a vízhiány miatt a bogyó szerkezete is változik. Vastagabbá vált, és a mag is nagyobb benne: a szőlő így védekezik. Ezáltal viszont a lé, azaz a mustmennyiség is csökken, tehát egy kilogrammból nem lehet kinyerni a hét vagy a hét és fél decit, hanem mondjuk csak hatot, ami gazdaságilag is veszteséges.

Németh Krisztina szerint a bogyó összetételére vonatkozóan külön kell választani a hőmérsékletet, a csapadékot, az UV-sugárzást és a légköri szén-dioxid emelkedését is, mert ezek mind hatással vannak rá. 

Az emelkedő hőmérséklettel együtt az érési folyamatok felgyorsultak, és magasabb a cukorképződés, tehát ebből következően a gyümölcs alkoholtartalma is magasabb lesz, ami a fogyasztó szempontjából nem biztos, hogy mindig előnyös a bor érzékszervi bírálata során. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a felmelegedéssel együtt a kórokozó kártevők is megváltoztak. Idén virágzáskor nagyobb mennyiségű csapadék esett, ám amikor a bogyó sejtjeinek száma kialakult, és elindult a növekedési szakasza, akkor kellett volna még nagyon a víz ahhoz, hogy megfelelő létartalommal rendelkezzen.

Permetezés drónnal

Szentpéteri Attila kiskőrösi borász számára is nagy dilemma volt a locsolás kérdése, ám ők végül úgy döntöttek, hogy nem locsolnak.
– A szőlő koncentrálódott, magas a cukortartalom, minden egyszerre érik, mindent szedni kellene! Amelyik a végére jut, ott nagyon el fog szaladni a mustfok. Emellett a koncentráltság olyan szempontból jó, hogy nem kell cukrot meg savat pótolni, mert ugyanakkor a melegebb évjáratokban sokszor elégnek a savak. Lesznek szép borok, csak nagyon oda kell figyelni, és alkalmazkodni kell az évjárathoz – összegez a borász. Frittmann Péter elmondása szerint is egyre jobban összeérnek a fajták, ráadásul a szüret időpontja is egyre korábbra esik. Az alföldi környezetben alacsonyabbak az alkoholtartalmak, de hát tizennégy fokos fehérborokat senki sem szeretne iszogatni, ezért muszáj előre hozni a szüretet.
– Régen még kézi szedéssel két hónapig is elhúzódhatott, augusztus közepétől akár októberig is eltartott. Most öt hét alatt lezajlik egy szüreti időszak. Ma már az UV-sugárzás is olyan erős, hogy a bogyóban gyakorlatilag felforr a lé, ezért picit lombosabbra hagyjuk a leveleket, hogy védjük a gyümölcsöt. Úgy választottunk fajtákat az Alföldre, hogy fagytűrőek legyenek, hiszen télen mínusz húsz fokok is előfordultak még a 2000-es évek közepén. Ma már eltűnt a szőlészetből a kézi munkaerő, gépesíteni kell mindent. Ismerek fiatal gazdát a Balatonon, aki drónnal permetez, de az Alföldön is volt egyszer annyi eső, a táblában álló víz miatt nem lehetett belemenni traktorral, úgyhogy helikopterrel meg sárkányrepülővel kellett megcsinálni – meséli Péter a másik végletet.

Németh Krisztina a sekélyen gyökerező növényfajokkal való talajtakarás fontosságát említi még mint vízmegtartó technikát, illetve a növény immunerősítését.

– Amíg az esetlegesen talajszerkezetet romboló technológiát nem alakítják át, addig az aszályosodás folytatódni fog. Oda kell figyelni arra is, hogy milyen alanyra oltjuk rá a nemes fajtát, hogy adott esetben szárazságtűrő legyen, és minél mélyebben gyökerezzen. A legelső lépés a megfelelő termőhely kiválasztása, ahol a lehető legjobb feltételek állnak rendelkezésre akár a talaj, akár a kitettség, akár a mikroklimatikus viszonyok szempontjából. Erre kell ráépíteni a technológiát a talajműveléssel, a tápanyag-utánpótlással, a művelésmóddal, a zöldmunkákkal, és csak ezek után jön az öntözés kérdése. Van-e
a közelben víznyerő hely? Ugyanis ha egy ültetvényt berendezek öntözésre, akkor azt élete végéig öntözni kell, hiszen hozzászokik – húzza alá a szakember.

Fontos a fajtaválaszték

Sokszor elhangzik, hogy a klímaváltozás nem lineáris folyamat, és a szélsőségek elkezdenek uralkodni: több száraz időszakot követhet egy nagyon esős. Németh Krisztina szerint lehet mit kezdeni ezekkel az akadályokkal, de a megfelelő tudás azért nem árt hozzá. A szélsőséges klimatikus tényezők megszaporodtak, a téli aszályos időszak pedig nagyon-nagyon megnövekedett. Ez az egyik probléma, amikor télen nincs a talajon hótakaró, a csapadék nem tud leszivárogni. Évek óta gond az, hogy tavasszal nincs miből indulnia a növénynek.

Szentpéteri Attila borász szerint ha hosszú távon gondolkodunk, akkor a fajtaválaszték is nagyon fontos lesz a jövőben.

– Most már nemcsak beszélni kell róla, hanem nagyon komolyan tenni, különben óriási bajok lesznek. Nem feltétlenül a locsolásban látom a jövőt, de lehet, hogy ezt is meg kell tanulnunk jól csinálni. Minden évben igyekszünk alkalmazkodni próbaszüretekkel, laboratóriumi vizsgálatokkal. Megelőzve a szüretet megkíséreljük belőni az optimális időszakot, amelyet mi megtervezünk, hogy milyen borokat szeretnénk. Nagyon fontos a jó időpont megválasztása. Korlátozzuk a termés mennyiségét, ledobálunk szőlőt, hogy a tápanyagmennyiség a fennmaradt gyümölcsre összpontosuljon. Ezek a tételek még jobb minőséget fognak képviselni, de nyilván a hétköznapok borait is el kell készíteni. A minőségből nem akarunk engedni, inkább az lesz a baj, hogy kevesebb lesz a bor – tekint a jövőbe a borász. Frittmannék pincéjében terjeng az édes must illata: elvégre ha Szicíliában is pazar borok készülnek, van remény.

Borítókép: Szakemberek meglátása szerint a gépi szüret sokkal költséghatékonyabb és gyorsabb, azért is, mert manapság embert is nehéz találni a kézi szedésre (Fotó: Mirkó István)