Képzelj el egy olyan világot, amelyben azt várják el tőled, hogy szülj egy struccot, majd neveld is fel. Ez a nagy testű, egyre terebélyesedő madár legalább 18 évig élne veled egy fedél alatt, rengeteg törődést igényelne, amiért senki sem fizetne neked. Valószínűleg szabadságot is ki kellene venned ahhoz, hogy a feladatot elvégezhesd. Szinte hihetetlen, hogy ezekkel a mondatokkal kezdődik a néhány éve még tekintélyes lapnak számító The Guardian egyik cikke. A benne szereplő metafora nem érdemel magyarázatot: a strucc a gyerek szinonimája, a szerző pedig az újság egyik szerkesztője, aki bevallja, soha nem érzett késztetést az anyaságra, ezért jelképet használva szeretné az olvasó tudtára adni, mekkora terhet jelentene számára a gyerekvállalás.
Az abszurditások korszakát éljük? Miként a fenti példa is mutatja, igen. A szobordöntögetők, a kultúraeltörlők, a klímaaktivisták, a fényevők, a hermafroditák, a magukat majomnak és struccnak képzelők társadalmából már csak a gyerekfóbiások hiányoztak. Mondhatnánk, velük együtt kerek a világ. De amint betekintünk a külön bejáratú univerzumukba, azonnal töröljük, amit gondoltunk róluk. Lehet, hogy ezzel rontjuk el, hiszen a Childfree-hívők nyitottak és befogadók… Összetartó, egymást erősítő közösségeket alkotnak, amelyekbe téged is meghívnak, kedves olvasó. Lépj be közéjük, élvezd a gyerekmentes élet megannyi szépségét. A mozgalom portáljának nyitóoldalán ez áll: Közösség vagyunk, csatlakozz hozzánk!
Önmagában ez még nem jelentene veszélyt, de a gyerekneveléstől rettegő aktivisták globális hisztériája és öngyűlölete kereskedelmi céllal fonódik össze, hiszen az algoritmus előbb-utóbb elvezet a csoport webshopjába, ahol azt a tanácsot kapja a potenciális vásárló, hogy legyen büszke arra, hogy gyerektelen, hirdesse is ezt a fenntarthatóság jegyében. Vásároljon Childfree feliratos pólót!
A polkorrekt termék környezetbarát anyagokból készül, és újrahasznosított csomagolásban kapja meg a megrendelő. Mint írják, egyfelől azért, hogy ezzel is jobb hellyé tegyék a Földet a gyerekmentes ember számára, másfelől, hogy a szülőséget nem vállalók is bűntudat nélkül vásárolhassanak tetszetős, divatos holmikat…
Bár a mozgalom szerint a hiba azok „készülékében” van, akik nem értik őket, a statisztikai adatok másra figyelmeztetnek. Az amerikai termékenységi ráta – amely az egyik legjobb a fejlett világban – 35 éves történelmi mélypontra süllyedt: páronként 2,1 gyermek születik évente, ami azt jelenti, hogy az amerikai nők átlagosan 1,71 gyereket szülnek életük során. Más országokhoz viszonyítva az Egyesült Államok még ezzel az eredménnyel is jól áll, köszönhetően a bevándorlóknak, mutat rá Gretchen Livingston, a Pew Research Center munkatársa, hiszen populációnövekedést egyedül ők biztosítanak.
A népességreprodukción a 2008. évi recesszió is módosított, hiszen az életszínvonal romlása húszszázalékos csökkenést eredményezett, amit már az amerikai demográfusok is aggasztónak tartanak. A The New York Times közvélemény-kutatása szerint mégsem a pénztelenség, hanem a klímaválság rettenti el leginkább az amerikai nőket a gyerekvállalástól. A The Atlantic cáfolja ezt, és azt írja: a szülési kedv elmaradása annak a jele, hogy az állam nem nyújt megfelelő egészségügyi és szociális támogatást a családalapításhoz. Sokan emiatt késleltetik a szülést, végül lemondanak róla, mutat rá Lyman Stone, a virginiai Családkutató Intézmény munkatársa.
Bár a társadalom elöregedése és a pénzügyi nehézségek összefüggése nem vonható kétségbe, a Childfree mozgalom hívei úgy vélik, ennél több problémát okoz, hogy a fejlett országokban élő személyek 11-szer több szén-dioxidot bocsátanak ki évente, mint bármelyik nigériai lakos, ezt pedig a lakosságcsökkenés ritmusa nem ellensúlyozza. Szélsőséges elméletükkel a harmadik világbelieket is megfertőzték. Wendo Aszed, a Dandelion Africa feminista civil szervezet alapítója és vezetője már Kenyában is hirdeti, hogy a nagycsalád előnytelen, mivel a kelleténél több fát használ fel, ami elsivatagosodást fog okozni, hiszen Kenyában nem telik fásításra. Ennek ellenére úgy véli, az afrikai közösségek maguktól kezdik belátni, hogy az őket körülvevő ökoszisztéma számára jobb, ha kevesebb gyerek születik.
A brit Population Matters szervezet amellett kardoskodik, hogy a bevándorlás gazdagabbá teszi a társadalmakat, több szempontból is jót tesz az érintett országoknak, az emigráció pedig előnyére válik a földgolyónak, hiszen a gazdagabb országokba költözők segíteni tudják a szegényebb országokban élő rokonaikat, ráadásul kevesebb gyereket is vállalnak, mint az otthon maradottak, lassítva ezzel a globális népességszaporulatot. Határozottan kijelentik: egyetlen kormány sem ellenezheti a bevándorlást, és minden országnak eleget kell tennie a menedékkérők befogadására és támogatására vonatkozó jogi, erkölcsi kötelezettségeinek. A szervezet hevesen ellenez minden olyan migrációs politikát, amely faji, vallási vagy kulturális alapon diszkriminál, ellenséges magatartást tanúsít a migránsokkal szemben.
A Childfree-aktivisták még ennél is merészebb lépéseket tesznek, hiszen már nem is a Bibliára hivatkozva harcolnak az anyaságról, apaságról álmodozók ellen, hanem egyenesen a Koránból idéztetnek Dania Ayah Alkhoulival, a mozgalom egyik muzulmán „reklámarcával”, így próbálják lebontani az iszlámmal szembeni előítéleteket, és igazolni, hogy a muzulmán ember is pont olyan, mint bárki más.
Dania Ayah Alkhouli gyakorló muszlim családban nőtt fel, pont ezért tűnhet hitelesnek, és pont ezért meggyőző, amikor ő fogalmazza meg, hogy aki a vallásos tanokkal érvel a gyerekvállalás mellett, az félreértelmezi a Koránt, amely szerint Isten csak választási lehetőséget ad a hívő embernek, nem teszi kötelezővé a szülést. Egy másik reklámarc, Sibu Costa Ricában született, és már húszévesen elhatározta, hogy nem fog szülni. Nemrég a petevezetékét is eltávolíttatta. Erről mondja, hogy ez volt élete legbátrabb döntése. Főleg, hogy ő egy színes bőrű nő, aki vallásos környezetben nevelkedett, és mindenkinek csak elvárásai voltak vele szemben. Ezt félelmetesnek találta.
A Childfree mozgalom másik tagja, Olga is muzulmán. Sosem akart gyereket, és az a hitvallása, hogy rossz helyre született. A posztszovjet Kazahsztánban nőtt fel, ahol azt várják el a nőtől, hogy férjhez menjen és gyerekeket szüljön. Úgy érezte, ez nem az ő útja. Tizennyolc évesen az Egyesült Államokba költözött. Itt már otthonosan kezdte érezni magát, de aztán elkerült Berlinbe, egy családbarát városrészbe, ahol rengeteg ordibáló gyerek veszi körül. Most már biztos abban, hogy nem kér ebből az életformából. Az aktivista Sonia szintén Berlinben él a macskáival. Andalúziából költözött ide.
Amikor kilencéves volt, és a keresztanyja elmesélte neki, hogyan születnek a gyerekek, eldöntötte, hogy ez nem fog megtörténni vele, hiszen nem akarja, hogy a teste eszközzé váljon. A félig görög, félig skót Georgina Rodosz szigetén nőtt fel, közös épületben a nagyszülőkkel, a nagynénikkel és az unokatestvérekkel. Roppantul sajnálja azokat, akik belesétáltak a gyerekvállalás csapdájába, hiszen számára a szabadság mindennél értékesebb.
A Childfree mozgalom alapítója, Zoe Noble az ismeretlenségből tört be a köztudatba egy napilap támogatásával, ami kérdéseket vet fel azt illetően, hogy érdekesnek találták, azért keresték meg, vagy ők találták ki neki ezt a szerepet. A történet szerint gyerektelen nőket kezdett el fotózni azzal a céllal, hogy a képek megosztásával bemutassa: a gyerekmentes élet is lehet teljes. A figyelmet a The New York Times hívta fel rá, a mozgalmat ezután kezdte szervezni. Fontos részlet, hogy Zoe méhét 37 éves korában távolították el egy mióma miatt.
A Childfree mozgalom magyarországi hívei a Gyermekmentes Övezet Facebook-oldalán és a blogjukon terjesztik az eszméiket, többek között azt, hogy a vazektómia, az ondóvezeték elzárása mennyire jó dolog, hiszen nemcsak a férfiakban oldja fel a szexuális gátlásokat, hanem a nőket is felszabadítja. Mivel büszkék arra, amit képviselnek, általában így mutatkoznak be: CF vagyok.
Borítókép: Négy hónapos jemeni kislány keze édesapja kezében egy sanaai kórházban (Fotó: Reuters)
