Sajátos jellemzést ad a pesti kocsmák állapotáról a Nemzeti Ujság 1846. augusztus 14-én: a betérő vendég sert kér, mire a cinikus pincér hoz neki ollót (die Schere). Ugyanezen lapszámban olvashatunk egy magyar úrról, aki a budapesti Arany Sas vendégfogadóban étlapot kért a pincértől, kapott is, de németet, mire a vendég magyar nyelvűt követelt mondván, hogy mégiscsak a magyar fővárosban vagyunk. Magyar étlap persze nem volt, az úr pedig annyira beleélte magát a hazafiságba, hogy megverte a pincért, még a fejét is betörte. Fehér Béla és Gálffy Zsuzsanna Kakastaréj – Írások a magyar konyháról című könyvének történetei roppant szórakoztatóak, miközben arra is rámutatnak, hogy a magyar konyha létkérdés. A fentiek szerint olykor véráldozatokkal jár.
A kötet másik tanulsága, hogy az idegrendszer is kisimul az itthoni ízektől, gasztronómiánk jövője ezért nem is lehet más, csakis a magyar konyha. A szép kiállítású könyvet öröm kézbe venni, és tartalmát, képanyagát tekintve sem csalódunk: a Kortárs Kiadó Culinaria Hungarica sorozatának második darabja is alapmű.
A Culinaria Hungarica sorozat Ambrus Lajos Nagy almáskönyvével indult 2022 első felében. A fajták sokféleségének leírása a teremtés dicséretéig vezetett, ilyen értelemben Ambrus almáskönyve breviárium, növénytani és lelki kalauz egyben. Ráirányítja a figyelmet külső és belső „kertjeink” gondozására.
A sorozat második kötete, a Kakastaréj is a minőségi életről szól, amely Németh László szerint nemcsak az értelemben, hanem az egész biologikumban akar visszhangot kiváltani.