– Még szinte el sem kezdődött Petőfi bicentenáriuma, és már itt van Madáché. Ismerték egymást?
– Sosem találkoztak. Két külön karakter. Petőfi Sándor a fiatalság ikonja, míg a sokat betegeskedő Madách Imrére hajlamosak vagyunk úgy gondolni mint öregemberre, pedig alig több mint 41 évet élt. Alkata, szemléletmódja az érett gondolkodóé. Érdemes számba vennünk, mi minden történt kétszáz évvel ezelőtt ezekben a napokban Magyarországon, annál is inkább, mivel az akkori események hatással vannak napjainkra is. Ha szimbolikusan úgy fogalmazunk, hogy Jézus születésekor „lángos csillag” állt az égen, akkor ugyanígy elképzelhetjük azt is, hogy 1823 januárjában Magyarország fölött elhúzott egy üstökös. Kiskőrösön, Petrovicséknál megszületett az a „gyenge virágszál”, akit Alexandernek kereszteltek január 1-jén. Nem sokra rá, január 20-án az alsósztregovai nemesi kastélyban Emiként becézgették a törékeny újszülöttet. Január 22-én Kölcsey Ferenc szignálta a Hymnus kéziratát. Csillagokat termett 1823 januárja a magyar kultúrában, bár ezt akkor még nem lehetett tudni. Petőfi életműve lezárult, mire Madách hírnevet szerzett magának, és kezdte megmutatni oroszlánkörmeit. Alsósztregován oroszlánbarlangnak nevezte dolgozószobáját, ahol Az ember tragédiája is megszületett.
Az a bizonyos bál
– Az alsósztregovai kastély az alkotás és az önművelés színtere is volt: Madách Imre a XIII. századig tudta visszavezetni a családfáját, anyanyelve mellett hat idegen nyelven beszélt. Az író húszéves korára ügyvéd, hamarosan táblabíró. Belenőtt, belenevelődött a reformkor eszméibe?
– Műveltség tekintetében ugyanazt képviselte, mint a reformkor nagyjai: kiművelt emberfőkre van szüksége a hazának. A XIX. század nemzeti eszménye nálunk nem plebejus, hanem a nemesi műveltség hordozója, amint ez a Himnuszból is kiolvasható. Nemzeti értékrendünk tulajdonképpen máig ezen a műveltségen alapszik. A nemzeti érdekegyesítés programja a nemességtől indult, a társadalmi változásokat éppen az a réteg indukálta, amelyik aztán kritikus szemmel követte a történéseket: egyfelől tisztán látta, hogy a társadalom megérett a reformra, másfelől fontosnak tartotta az értékek megőrzését is. A forradalmat és szabadságharcot sok tekintetben értékvesztésként élte meg, a trónfosztás kimondását például nem feltétlenül tartotta szükségszerű lépésnek. Mennyire más ez a nemesi értelmiségi magatartás Petőfi forradalmi lelkületéhez képest! Madách viszonya is ambivalens a forradalomhoz, mert jogászként, hazafiként úgy gondolta: elég lenne építkezni. Beállt ugyan nemzetőrnek, közreműködött az újoncok toborzásával kapcsolatos teendőkben is, de már a gyenge egészségi állapota miatt sem tudott aktív résztvevőjévé válni a harcoknak.
– Hogyan élte meg a szabadságharc leverését?
– A Madách család sorsában sűrítetten megtalálható mindaz a tragédia, amely 1849 augusztusa után rászakadt a hazafias érzelmű nemességre. Nővérét, Máriát családjával, 15 éves fiával és honvéd őrnagy férjével együtt megtámadták, kifosztották és brutálisan meggyilkolták Dél-Erdélyben. A szörnyű esetet Jókai is feldolgozta egy novellában. A költő öccse, Pál, aki Kossuth mellett teljesített futárszolgálatot, tüdőgyulladást kapott, és belehalt a betegségébe. Az osztrák megtorlás elérte a másik öccsét, Károlyt: menyasszonyának apját Haynau felakasztatta. Fegyverek rejtegetésének vádjával Madáchot is elfogták, és mialatt börtönben ült, odalett a házassága. Bár meg kell jegyezni, Fráter Erzsébet báli történetének botránnyá dagasztásában jelentős szerepe volt az anyósának, Majthényi Annának.
– Igen határozott személyiség volt Madách anyja.
– Sorsa ismeretében ez érthető. Férje korán meghalt, így az asszonynak kellett átvennie a birtok vezetését, vagyis a férfiszerepet a családban. Nem lehetett könnyű Fráter Erzsikének egy fedél alatt élni vele. Hogy mi történt azon a bizonyos bálon, azt nem tudhatjuk, mindenesetre az anyós megjegyzései célt értek.
– Azt mondják, az állítólagos báli félrelépésből fakad a költő nőgyűlölete.
– Madách nem gyűlölte a nőket. Az ember tragédiájában sem negatív Éva figurája, és figyeljük csak meg: a drámai költemény mindhárom főszerepében Madách hangját halljuk. Ádám, Lucifer és Éva úgy veszik át a szót egymástól, mint a szerző gondolatainak szószólói. Madách Imre korának nagy szellemei közé tartozott, aki elsősorban íróként, költőként határozta meg magát. Társadalmi szerepénél fogva hivatalt töltött be a vármegyénél, de magánkiadásban megjelentette verseskötetét Lant-virágok címmel. Pesti egyetemi évei alatt rendszeresen eljárt a Nemzeti Színházba, majd, amikor anyja parancsára hazatért Nógrád megyébe, kora stílusát követve belekezdett a drámaírásba. Az Unikornis Kiadónak A magyar dráma gyöngyszemei sorozatában rendeztem sajtó alá a szövegeit, azokból tisztán látszik, hogy Madáchot a gondolatiság és nem annyira a drámai helyzet vagy karakter izgatta. Szereplői egy elv, egy filozófia képviselői.
Nagy és végső kérdések
– Szinte egykönyves szerzőként tartjuk őt számon.
– Az Irodalomtudományi Intézettől felkérést kaptam, hogy készítsem el a Mózes című dráma elektronikus kritikai kiadását. A cél pontosan az, hogy ne egyműves szerzőként tekintsünk Madáchra, aki az érett alkotó hangján szól például a Mózesben vagy A civilizátorban is.
– Hogyan találta meg a hangját, milyen előképei vannak Az ember tragédiája című drámai költeménynek?
– Az európai irodalom legnagyobbjai művelték a drámai költemény műfaját, amely az emberiség nagy és végső kérdéseivel foglalkozik, ezért emberiségkölteményként tekintünk ezekre az egyetemes alkotásokra. Madách folyamatosan képezte magát, olvasmányaiból jól ismerte Milton Elveszett paradicsomát vagy Goethe Faustját, miközben hatalmas műveltségre tett szert más területeken is a természettudományoktól a történelemig. 1860-ra elkészült Az ember tragédiája, ám az európai romantikában ekkorra már a drámai költemény művelése jellemzően összekapcsolódott az eposzkereséssel. Nálunk Arany János képviselte ezt a programot, de romantikus drámai költemény megírására nem vállalkozott. Madách művét azonban felkarolta, és ugyanazzal a gesztussal, amellyel annak idején Petőfi köszöntötte a Toldi íróját, bevezette költőtársát a Kisfaludy Társaságba.
– Ott is sikere volt?
– Olyannyira, hogy a Kisfaludy Társaság éves kiadványaként jelent meg Az ember tragédiája első kiadása 1862-ben. Célvezérelt a szöveg, arányaiban pontosan kimért, ezért is könnyű elemezni – könnyű elemeire szedni. Hegel nyomán kirajzolódott a koncepció a szerzőben: minél több oldalról érdemes megközelíteni egy jelenséget ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz. Madách Imre tehát a különböző karakterek, nézőpontok érvényességét nem megkérdőjelezve szintetizál. A drámai költemény rákérdez arra, hogy mekkora szerepe van az embernek a teremtett világban. Ki dönt? Mi a földi élet értelme? A konklúzió – „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – szó szerint értendő, hiszen a küzdés és a jövőbe vetett hit az egész művön végigvonul. Emberségünk velejárója, hogy küzdés által érhetjük el céljainkat. És a ma népszerű keleti filozófiák szerint nem is a cél, hanem az út a fontos, Madách műve pedig éppen azt az utat mutatja be, amelyet az ember – egyéni és közösségi szinten is – végigjár. Nem tudjuk, előre megyünk-e, vagy körbe-körbe haladunk, de menni kell, és bízni.
Tömegjelenetek villanyfényben
– Madách színpadra álmodta a Tragédiát?
– Erre semmiféle késztetése nem volt. A mű 1883. szeptember 21-én került először színpadra, Paulay Ede kezdeményezésére. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában megtalálható Paulay rendezőpéldánya, benne színes ceruzával a színpadtechnikára vonatkozó utasítások. A romantikát ekkorra már felváltja nálunk is a meinengenizmus irányzata, amely Szászországban született meg, a meiningeni herceg udvarában, és sikerét a legkorszerűbb technikai újításoknak, többek között a villanyvilágításnak, a látványos tömegjeleneteknek és a látványelemek történelmi hitelességének köszönhette. Paulayt is a történeti színek felvonultatása vonzotta, ami máig is rányomja a bélyegét a Tragédia-előadásokra. Az ősbemutató közönsége mindenesetre ámult és bámult, mert olyat látott, amilyet korábban soha: az új világítástechnika látványszínházzá varázsolta az előadást, ám a mű gondolatisága háttérbe szorult. A tét azóta sem változott, továbbra is óriási kihívás megrendezni a művet. Inkább olvasni kell(ene). Nyelvileg olyan gazdag és összetett a szöveg, hogy minden újraolvasáskor rácsodálkozhatunk a költő érzékenységre, ahogyan például előre megjósolja korunk eseményeit.
– Hány nyelven olvasható a szöveg?
– Az ember tragédiáját közel negyven nyelvre lefordították, hatását tekintve kiemelkedik közülük az 1970-ben megjelent észt változat Jaan Krosstól. Az észtországi színpadra állítás hazafias eseménnyé vált, a közönség úgy érezte, Madách Imre európai kultúrában gyökerező darabjával ellenállnak az oroszosításnak.
