– Áp, áp, síjj, síjj, vü, vü! – a madarak rikoltoznak, megállás nélkül s szakadatlan. De miért oly nagyon jajgatnak? Az ősi hang a fájdalom hangja? A ma szülött már sírni tud? Ez a lét őseinek minden tudománya? Hiába jajgattok, tudom, hogy semmi bajotok, ha van, az a szorongás, hogy itt a tavasz, közeledik a boldogság, s ennek hangot kell adni. Szárcsák a nádasban, sikító szárcsák, a nád levelén a pici nádiveréb, de milyen ügyesen bujkál, s még ez se csiripel, ez is sír, síkit, sípol.
[…] Tízezer és százezer madár hangja olvad össze, s ez ám a koncert! Halkan, halkan állj, hogy tökéletesen hallani tudjad a véghetetlen lármát, a pianissimo ordítását, az ujjongás jaját, a jajgatás boldog zsibongását.
Itt a rizsmező. Jobbról, a gát alatt. A vízművek vadonatúj cserépteteje, mint valami télről maradt, áttelelt pipacs.
A rizsmező nálunk csoda. Ki termel itt rizst? Búzamezők vagyunk.
Magyar virág: a bölcs, szent búza, amely olyan szép, mikor buján kihajt, s kövéren lobog az égre, s még szebb, mikor aranysárgán lengedezve kínálgatja aranyterhét. De a rizs, az még új vendég. Vajon mit szól, s éppen a Hortobágyon, ahol a fák mohosan születnek, s tízéves korukban megöregednek a sziken? Nem élnek tovább, mint a komondor. Az éjjel halt meg a csárdában a komondorősatya. Csimbókos gubancsa még tegnap földig lógott, s ő megsoványodva s békésen álldogált az udvar közepén, mint saját szobra. Tizenöt éves volt, s már tizennégy ivadéknak őse, és ez tőle elég a komondorfolytonosság szolgálatában.
[…] De milyen fehér a rizs fekete földje, mintha sóval volna behintve. A szik salétroma veri ki a rögöket. Most még nagy, megporhanyult göröngyökben fekszik a mező. Szabályos táblákba sáncolva. Húsz lépés széles, ötven lépés hosszú: mint a kertészetben a bakhátra művelés.
Munkát kíván a rizs: sok munkát és sok vizet… Vízinövény… Születésétől haláláig víz alatt kell tartani, de sekély víz alatt, se több ne legyen, se kevesebb. Hogy tanulnak bele ebbe a búzatermelő magyarok? Akik ősszel elvetik a búzát, s aratásig feléje se néznek… Micsoda ideális dolog ez! No, a rizs megszorítja a korcot… Mondja az intéző, ideális az idén az idő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!