Gürkan Arpaci szerencsés ember. Február 6-án hajnalban, amikor 7,8-es erősségű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát, kis török falujában mindössze három-négy épület omlott össze, összes barátja és rokona jól volt.
A délelőtti pusztító földmozgást munkahelyén élte át. Akkor sem sérült meg, ahogy családtagjai sem, de igyekezett a bajba jutottak segítségére lenni. A határ túloldalán Mohammed Juma nem volt ilyen szerencsés: felesége és két gyereke túlélte ugyan házuk összeomlását, de megfelelő eszközök híján Juma nem tudta őket kimenteni a romok alól, pedig a szomszédokkal együtt puszta kézzel ásták a betontörmeléket.
Az északnyugat-szíriai Jinderis polgármestere, Mahmound Hafar az NPR amerikai közszolgálati rádiónak elmondta: nem érti a helyzetet, nem tudja, miért vannak egyedül.
A rengés utáni héten (amikor még volt esély túlélőket is találni a romok alatt) a híradások nagy része Törökországról és a mentőcsapatok ottani heroikus küzdelméről szólt. Ahogy naponta több ezerrel nőtt a törökországi áldozatok száma, sokkal kevesebb szó esett Szíriáról, töredéknyi áldozatról (bizonyos esetekben tizedannyiról) beszámolva. Csak a rengés után közel egy héttel látogatott Szíriába Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekben illetékes főtitkárhelyettese, aki elismerte, hogy a szíriaiak joggal érezhetik magukat cserben hagyottnak.
Keresés és temetés
– A számok eltérésében tetten érhetők az adminisztrációs különbségek. Törökországban működik a nyilvántartás, míg Szíria négy részre bomlott területeiről nagyon nehéz hiteles képet kialakítani. Főleg úgy, hogy a hírek szerint az első héten az érintett vidékek mindössze öt százalékát vizsgálták át – mondja el Szalai Máté, a velencei Ca’ Foscari Egyetem kutatója.
Az UNICEF becslése szerint több mint hétmillió gyerek sérült meg, vált otthontalanná vagy árvává a katasztrófában, ebből 2,5 millióan élnek Szíriában. Az ő ellátásuk lesz a következő időszak egyik legnagyobb kihívása.
A természeti katasztrófák mentési munkálatai mindig több fázisból állnak. Első az életben maradtak megtalálása és kimentése, ezzel párhuzamosan megkezdve a holttestek eltemetését. A közvetlen mentési fázis után következik a humanitárius akció, amikor a túlélők számára biztosítani kell a megfelelő életkörülményeket, illetve elindítani az újjáépítést.
Egyes források szerint Szíria északnyugati területeire mindössze hat teherautó jutott be az első héten, így a mentési munkálatok minden professzionális segítség nélkül történtek. A nem hivatalos szíriai polgári védelem, a fehérsisakosok vezetője, Ráed asz-Száleh sem véletlenül bírálta a nemzetközi közösséget, hogy Griffiths látogatása „túl késő és túl kevés”, mivel a helyi erők hiába kértek napokon át segítséget.
– Mindannyiunkban megvan a késztetés, hogy ha baj történik, akkor dobjunk félre mindent, és segítsünk, azonban Szíria olyan helyzetben van, hogy minden lépésnek nemzetközi következményei lesznek – teszi hozzá Szalai Máté.
Az országban több mint egy évtizede dúl a polgárháború, így az ott élők számára a földrengés okozta pusztítás a sokadik katasztrófa. Az Egyesült Államok 1979-ben vette fel Szíriát a terrorizmust támogató országok listájára, majd évről évre szélesítette a szankciók körét, a 2011-es arab tavasz után pedig teljes embargót vezetett be.
Az Európai Unió is hasonló módon cselekedett, ami miatt a kereskedelem Szíriával gyakorlatilag lehetetlenné vált. Bár a humanitárius adományokra a szankciók elvileg nem vonatkoznak, azok mégis nagyon nehezen jutnak el a végcéljukhoz, mivel minden esetben bizonyítani kell, tényleg humanitárius csomagról van szó.
– Az első héten az Aszad-rezsimmel szövetséges Kínából, Oroszországból, Iránból érkeztek szállítmányok, de Kína messze van, Oroszország inkább Ukrajnára összpontosít, Iránban pedig tüntetések és szintén szankciók nehezítik a komolyabb segítségnyújtást – magyarázza Csicsmann László, a Széchenyi István Egyetem dékánja.
