A szerb–magyar határt öt maffia osztotta fel egymás között

Szerbia és Magyarország határán, Horgosnál működött Mohammed Tetouani királysága, amelynek uralkodója a marokkói embercsempész-maffia egyik főnöke, Mohammed Tetouani volt. Saját címerrel és pecséttel is rendelkezett, sőt fizetett „nyaloncai”, úgymond udvari művészei is voltak, akik uralkodójukat dicsérték és éltették. 

Mohammed Tetouani „királyi” pecsétje egy „hivatalos” iraton. Forrás: N1 TV

Mohammed Tetouani horgosi királysága még a jugoszláv időkben is működött, az elhagyott és romos Horgos-I. határátkelő épületeiben székelt, mondhatni egy lépésre a senki földjétől és két lépésre a magyar államhatártól. A királyságról és a szerb–magyar határ mentén kialakult áldatlan állapotokról a belgrádi N1 televízió dokumentumfilmet készített, a film riporterét a Vajdasági Független Újságírók Szövetsége díjazta.

Szerbia területén számos, külföldiek – azaz nem szerb állampolgárok – uralta csempészhálózat működik ma is. Közvetlenül a szerb–magyar határt öt maffia osztotta fel egymás között. Ők időnként területmegtartó, illetve -szerző célzattal összecsapnak, lőfegyvereket sem félnek használni, több halálos áldozata is volt már az összecsapásaiknak. Az öt területfelosztó banda egyike a Tetouani uralta csoport, amely annyira megerősödött, hogy Vajdaság területén létrehozta Mohammed Tetouani horgosi királyságát. Mohammednek nem Tetouani a vezetékneve, a valódi nevét senki sem ismeri. A Marokkó északi részén fekvő mediterrán kikötőből, Tetouan városából származik, innen a maffiában használt neve. Hosszú ideig a hatóságok azt sem tudták, hogy néz ki, ám elkövette azt a hibát, hogy egy, az arab világban kedvelt tunéziai rappert, Lady Mirót meginvitálta, és engedélyezte, sőt segítette, hogy klipet forgasson ott. Még a csempészútvonalat is végigjáratta a hölggyel a magyar műszaki határzárig. A klipben állítólag ő maga is feltűnt. 

A szerb hatóság is megerősítette, hogy szervezett bűnözők engedélyezték és segítették a neves arab rappernő, Lady Miro videóklipjét, amelyet a szerb–magyar határon forgattak. 

A klipben kámzsás embercsempészek baltákkal, machetékkel, karókkal fenyegetőznek, arabul kiabálnak a határt védő magyar rendőrökkel, valamint a rendőrök ellen hergelik az illegális bevándorlókat a szerb–magyar határhoz érve. Lady Miro rapper társával, Dadlee-val a Hare9 című szám videóklipjével nagy sikert aratott elsősorban Marokkóban, Tunéziában és Egyiptomban. 

A klipben egy-egy pillanatra akkor tűnik fel Mohammed, amikor pénzt számol, illetve amikor telefont ad át az egyik migránsnak.

Mohammed annyira elbizakodott volt, hogy az embercsempészet határátkelés előtti, utolsó lépését is bemutatják a klipben. A szervező csempész laptopon egyeztet a valószínűleg Afganisztánban vagy éppen Marokkóban lévő főszervezővel, hogy melyik migráns hozzátartozója fizetett már, melyiké nem. Akiknek a hozzátartozói nem fizettek, azok készpénzben, több ezer eurót leszurkolva kapják meg a navigációhoz szükséges mobileszközöket. A videóból az is kiderült, hogy a horgosi királyságban jutott bőven pénz a „kultúrára”, és fegyver is akadt szép számmal, miközben a migránsok csöppet sem szomorúak amiatt, hogy útra keltek.

Visszatérve az N1 szerb televízió dokumentumfilmjére, Mohammed Tetouani a Horgos melletti régi határátkelőn hozta létre a harabát, azaz csempésztábort, amelyet aztán deklaráltan „királysággá” emelt, és amelyet a szerb különleges rendőri egységek 2022 novemberében számoltak fel. 

Horgosnál működött Mohammed Tetouani királysága. Fotó: Havran Zoltán

Mohammed harabája több mint két éven át a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező illegális migránsok tízezreinek volt pihenő- és várakozóhelye, amíg arra vártak, hogy az embercsempészek átvigyék, átküldjék őket a horgosi királyságtól néhány lépésre lévő szerb–magyar határon.

A belgrádi N1 tévének a szír Magbul azt mondta: „Hallottam a harabáról. Azt mondták, hogy egy jó hely, ahol meg lehet szállni, de amikor odamentem, láttam, hogy ez nem igaz, olyan, mint egy dzsungel.”

Hamis útleveleket is kiállítottak, amelyek között megtévesztésre alkalmas, jó minőségű darabok is voltak. Mondták a migránsoknak, hogy ezekre majd igazán Európába érve lehet szükségük, miután Tetouani beszöktette őket az „ígéret földjére”.

Magbul szerint a harabában az emberek, amikor kifizetik a háromezer eurós összeget, eltölthetnek egy-két, esetleg három napot, amíg a főnökök mindent előkészítenek, és kiküldik az embereket a határra. Akinek azonban nincs pénze, esélye sincs arra, hogy előrehaladjon. Egy kijelölt embercsempész csak arról gondoskodott, hogy a migránsoknak legyen elegendő élelmük és vizük, minden rendben menjen, és ne legyenek konfliktusok.

Egy másik szíriai migráns arról beszélt a tévéseknek, hogy a főnököket tizennyolc–húsz éves beosztottak segítették, akik a hivatalos szerbiai táborokba is bejáratosak voltak. Mohammed Tetouani „király” hivatalos iratokat is kiállított migránsok számára. 

A telefonszámát könnyedén felderítő tévések – már a birodalma felszámolása után – SMS-t küldtek neki szerb nyelven. Az automatikus válasz: „Köszönjük az érdeklődést. Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, de a lehető leghamarabb válaszolunk” – ám soha nem érkezett válasz. A közösségi oldalakon azonban még napjainkban is találhatók olyan videók, amelyeken migránsok mondanak köszönetet Tetouaninak. „Azok, akik meg akarnak érkezni, akik Tetouaniban vannak, azok épségben megérkeznek. Köszönöm.” Ebből sejthető, hogy a szervezet továbbra is létezik valahol Szerbiában. A haraba horgosi virágzása idején százával kerültek fel a világhálóra a köszönő üzenetek, ám – ahogy a dokumentumfilmben megfogalmazták – a több tucat profilon lévő több száz videó sem volt elegendő a szerb rendőrségnek ahhoz, hogy a horgosi ​​királyságra felfigyeljen. Ahhoz lövéseknek kellett eldördülniük. Mohammed Tetouani sem szereti, ha a területét, modern politikai kifejezéssel élve „területi integritását” veszélyeztetik.

„Hirtelen történt valami, amit nem értettünk, mert olyan emberek támadtak ránk, akiket nem ismertünk, Kalasnyikovokkal és pisztolyokkal lőttek ránk” – elevenítette fel a tévéseknek egy marokkói migráns, ezzel megerősítve, hogy területszerző háború robbant ki, lévén a rivális csempésztábor mindössze néhány kilométerre a horgosi erdőben Mohammed harabájától. A lövöldözést követő razziában a szerb rendőri erők csak Horgos területéről hatszáz embert szállítottak el, ezáltal kiürítve Mohammed harabáját.

A dokumentumfilmről beszámoló, magyar nyelvű Balk Magazin internetes hírportál leszögezi: a Vajdaságban nem a horgosi volt az egyetlen „királyság”, amelyen keresztül migránsok ezrei haladtak át és taposták le egymás sarkát az Európa felé vezető úton. Bánátban, Ókeresztúr (Srpski Krstur) környékén, a Gyála és Tiszasziget közötti átkelő közelében szintén volt egy hasonló haraba, kommuna vagy nevezzük akárminek, amelyet szintén a marokkóiak hoztak létre, mert mint azt migránsok a köszönővideókban kifejtik, ők a világ királyai.

A népszerű rapper, Lady Miro videója – a Balk Magazin szerint – akár propagandaanyagnak is tekinthető, amellyel a horgosi birodalom népszerűsítette magát. Hasonló „társadalmi hirdetésekkel” tele vannak a közösségi csatornák, ami azt jelzi, hogy az embercsempészek egy kis művészettel és oktatófilmek garmadájával serkentik az üzletet. 

A népszerűsítésnek ez a módja arra utal, hogy a Szerbiában, illetve a Vajdaságban embercsempészettel foglalkozó bandák határokon átnyúló szervezetek, amelyek a Balkántól távol veszik rá későbbi áldozataikat – mondjuk egy videóval –, hogy minél többen keljenek útra, hogy aztán jól megkérhessék az árát a gondoskodásuknak, amikor Tetouaniába vagy egy hasonló, általuk ellenőrzött átmeneti táborba érkeznek. Az embercsempészek szervezőmunkáját a migrációra érzékenyítő társasjátékok is segítették.

Migránsérzékenyítő társasjáték. Forrás: Internet

A Magyar Nemzet számolt be arról a magyar sajtóban, hogy több magyar vonatkozása is van azoknak a társasjátékoknak, amelyek az elmúlt években jelentek meg, és az illegális migráció iránti érzékenyítéshez is alkalmazhatók. Az ilyen játékok sorát a The Journey: Khartoum (Az utazás: Kartúm) nyitotta meg, amelyben a játékos feladata az volt, hogy eritreai menekültként elhagyja Szíria fővárosát papírok nélkül, embercsempészek, rendőrök és a gátlástalan, lelkiismeretlen „rabszolgatartó” munkáltatók között lavírozva. A folytatás 2017-ben készült el, és a The Journey: Istanbul (Az utazás: Isztambul) címet viseli. 

A játékleírás szerint a játékosok szíriai, iraki vagy afgán migránsként Európa felé utaznak. Okmányaik nincsenek, eljutnak Isztambulba, ahol embercsempészeket kell találniuk a rendőrség és a migránsokat kizsákmányolók kicselezésével. A feladat Isztambul elhagyása. A játékosok felváltva mozognak a török nagyváros negyedeiben. Jókor kell lenniük jó helyen, hogy pénzt keressenek, elkerüljék a rendőri razziákat, és találjanak egy csempészt, aki kiviszi őket a városból. 

A társasjáték elnyerte a Eurodesk – az Európai Bizottság támogatásával működő európai ifjúsági információszolgáltató hálózat – díját 2017-ben. A Try the Journey egy migrációs projekt, amely kezdetben filmeket és játékokat foglalt magában. „Célja, hogy elősegítője és összekötője legyen a migrációs szférának, hogy társadalmi változásokat idézzen elő, és az ön utazása itt kezdődik…” – volt olvasható a már törölt projekthonlapon.

A cég magyar vonatkozású migránsjátékot is piacra dobott; a Fortress ­Europe (Európa erőd) a magyar–szerb határon játszódik, a játékmenet szerint egy migránsokat szállító kamionnal kell bejutni Magyarországra, azaz a schengeni térségbe. A játék elnyerte a 2017-es Montreali Nemzetközi Animációs Filmfesztivál legjobb VR-filmjének járó díját, valamint bemutatták a cannes-i filmfesztiválon és a ­2017-es World VR Forumon is. 

A játék fejlesztője a svéd Impact Unified – a török System & Generation cég közreműködésével –, a fejlesztési költségeket a skandináv Anna Lindh Alapítvány fizette, utóbbi negyven országban, így hazánkban is jelen van. (A cég egyébként már felhagyott a migránsjátékok fejlesztésével.) Lapunk úgy tudja, az isztambuli menekülésről szóló társasjátékot hosszú időn át magukat jogvédőnek nevező szervezetek az illegális bevándorlók között osztogatták.

Borítókép: Elfogott migránsok a magyar–szerb határon (Fotó: Délmagyarország/Török János)