Magbul szerint a harabában az emberek, amikor kifizetik a háromezer eurós összeget, eltölthetnek egy-két, esetleg három napot, amíg a főnökök mindent előkészítenek, és kiküldik az embereket a határra. Akinek azonban nincs pénze, esélye sincs arra, hogy előrehaladjon. Egy kijelölt embercsempész csak arról gondoskodott, hogy a migránsoknak legyen elegendő élelmük és vizük, minden rendben menjen, és ne legyenek konfliktusok.
Egy másik szíriai migráns arról beszélt a tévéseknek, hogy a főnököket tizennyolc–húsz éves beosztottak segítették, akik a hivatalos szerbiai táborokba is bejáratosak voltak. Mohammed Tetouani „király” hivatalos iratokat is kiállított migránsok számára.
A telefonszámát könnyedén felderítő tévések – már a birodalma felszámolása után – SMS-t küldtek neki szerb nyelven. Az automatikus válasz: „Köszönjük az érdeklődést. Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, de a lehető leghamarabb válaszolunk” – ám soha nem érkezett válasz. A közösségi oldalakon azonban még napjainkban is találhatók olyan videók, amelyeken migránsok mondanak köszönetet Tetouaninak. „Azok, akik meg akarnak érkezni, akik Tetouaniban vannak, azok épségben megérkeznek. Köszönöm.” Ebből sejthető, hogy a szervezet továbbra is létezik valahol Szerbiában. A haraba horgosi virágzása idején százával kerültek fel a világhálóra a köszönő üzenetek, ám – ahogy a dokumentumfilmben megfogalmazták – a több tucat profilon lévő több száz videó sem volt elegendő a szerb rendőrségnek ahhoz, hogy a horgosi királyságra felfigyeljen. Ahhoz lövéseknek kellett eldördülniük. Mohammed Tetouani sem szereti, ha a területét, modern politikai kifejezéssel élve „területi integritását” veszélyeztetik.
„Hirtelen történt valami, amit nem értettünk, mert olyan emberek támadtak ránk, akiket nem ismertünk, Kalasnyikovokkal és pisztolyokkal lőttek ránk” – elevenítette fel a tévéseknek egy marokkói migráns, ezzel megerősítve, hogy területszerző háború robbant ki, lévén a rivális csempésztábor mindössze néhány kilométerre a horgosi erdőben Mohammed harabájától. A lövöldözést követő razziában a szerb rendőri erők csak Horgos területéről hatszáz embert szállítottak el, ezáltal kiürítve Mohammed harabáját.
A dokumentumfilmről beszámoló, magyar nyelvű Balk Magazin internetes hírportál leszögezi: a Vajdaságban nem a horgosi volt az egyetlen „királyság”, amelyen keresztül migránsok ezrei haladtak át és taposták le egymás sarkát az Európa felé vezető úton. Bánátban, Ókeresztúr (Srpski Krstur) környékén, a Gyála és Tiszasziget közötti átkelő közelében szintén volt egy hasonló haraba, kommuna vagy nevezzük akárminek, amelyet szintén a marokkóiak hoztak létre, mert mint azt migránsok a köszönővideókban kifejtik, ők a világ királyai.
A népszerű rapper, Lady Miro videója – a Balk Magazin szerint – akár propagandaanyagnak is tekinthető, amellyel a horgosi birodalom népszerűsítette magát. Hasonló „társadalmi hirdetésekkel” tele vannak a közösségi csatornák, ami azt jelzi, hogy az embercsempészek egy kis művészettel és oktatófilmek garmadájával serkentik az üzletet.
A népszerűsítésnek ez a módja arra utal, hogy a Szerbiában, illetve a Vajdaságban embercsempészettel foglalkozó bandák határokon átnyúló szervezetek, amelyek a Balkántól távol veszik rá későbbi áldozataikat – mondjuk egy videóval –, hogy minél többen keljenek útra, hogy aztán jól megkérhessék az árát a gondoskodásuknak, amikor Tetouaniába vagy egy hasonló, általuk ellenőrzött átmeneti táborba érkeznek. Az embercsempészek szervezőmunkáját a migrációra érzékenyítő társasjátékok is segítették.
