Nógrádi György: Henry Kissinger lenyomta a Szovjetuniót, és utat tört Kínának

Újabb könyvet ad ki Nógrádi György, ezúttal az egyik legnagyobb hatású egykori amerikai külügyminiszter életét veszi górcső alá. A Kissinger szerint a világ című, májusban megjelenő monográfiájában a biztonságpolitikai szakértő végigköveti az Egyesült Államok egyik legjelentősebb külpolitikai gondolkodójának életét.

– Azért van még hatása a veterán diplomatának az Egyesült Államok külpolitikájára?
– Már aligha. Korábban több évtizeden keresztül, ha bármilyen probléma vagy konfliktus volt Kínával, rögtön Kissingert küldték. De az utóbbi évtizedekben már ezen a színtéren sem ő játssza a főszerepet.

– Pedig nem lenne még ma is érdemes használnia az Egyesült Államoknak az úgynevezett Kissinger-doktrínát?
– A válasz szerintem egyértelműen igen, érdemes lenne. Viszont emlékeztetnék arra, hogy az ön által említett doktrínának rengeteg pontja van, amelyek közül csak egy szól Kínáról. Alapját viszont az amerikai–szovjet és az amerikai–kínai viszonyról alkotott elképzelések alkotják. Egész pontosan az a törekvés, hogy az amerikai–kínai viszonynak jobbnak kell lennie, mint a kínai–szovjet kapcsolatoknak. 

Mivel a doktrína megszületésének korában a Szovjetunió sokkal erősebb volt Kínánál, ezért ez a törekvés azt is jelentette, hogy Kissinger lenyomta a Szovjetuniót, és a szovjeteknél sokkal kevésbé fontos államot helyezett fölé.

Ha valaki végigolvassa Fehér házi éveim című terjedelmes könyvét, akkor ki fog derülni számára, hogy az egykori külügyminiszter folyamatosan rokonszenvezett Kínával, és ellenséget látott a Szovjetunióban. Ezért is állíthatja a mai amerikai politológusok egy része, hogy történelmi felelősség terheli Kissingert, amiért a távol-keleti politizálásával felemelte Kínát, amely mára globálisan is a világ második játékosa lett.

Fotó: Europress/AFP

– És most is fenntartaná véleményét, hogy Kína nem jelent közvetlen fenyegetést?
– Ilyen kijelentéseket Henry Kissinger már évtizedekkel ezelőtt tett. Viszont a világ ma félóránként változik. Ezért is tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy Kissinger tételei mindig kizárólag egy meghatározott időszakra vonatkoznak, egy meghatározott korszakban alkotott maradandót. Ő Nixon elnöksége alatt volt előbb nemzetbiztonsági tanácsadó, majd nemzetbiztonsági főtanácsadó, később az Egyesült Államok külügyminisztere. Rendkívül érdekes, hogy amikor ő volt a nemzetbiztonsági főtanácsadó, maga is bevallotta, hogy folyamatosan megkerülte a külügyminisztériumot. Ha egyszer végigböngészi Kissinger életét, akkor láthatja, hogy Kínában ugyanígy a külügyminisztert megkerülve zajlottak a valódi politikai események és az ennek megfelelő egyeztetések. Ez ugyanúgy igaz Németországra is, ahol a német kancellárok – itt különösen Willy Brandtról és Helmut Schmidtről van szó – szintén megkerülték a külügyminisztert. Brandt esetében például egy hozzá közel álló politikus, Egon Bahr képviselte a német politikát.

– Vajon mi lehet Kissinger véleménye az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájáról?
– Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Véleményem szerint itt mindig azt kell megfigyelni, hogy ki az, aki hatalomban van, és aki gyakorolja a politikát. Ha valaki nincs hatalmon, akkor teljesen más a vele kapcsolatos helyzet. Kissinger az elmúlt időszakban elég sok fórumon szerepelt idős kora ellenére. 

Többek között részt vett a davosi fórumon is, ahol kifejtette, hogy Ukrajnának területi engedményeket kell tennie a háború befejezése érdekében.

De egyébként másik alkalommal volt olyan nyilatkozata is, ahol nem ezt mondta.

– A politikai gondolkodók között nincs egyetértés abban, hogy Henry Kissinger inkább a liberális külpolitikát támogatta, vagy a realista politika híve maradt. Önnek mi a véleménye erről?
– Kissinger mindig Kissinger híve maradt, hiszen a tevékenykedése során kizárólag az amerikai érdekeket tartotta szem előtt. Ezt nevezhetjük realistának, nevezhetjük konzervatívnak vagy akár liberálisnak is, teljesen mindegy. Ő fütyült arra, hogy milyen jelzőt akasztanak rá.

– Lesz a közeljövőben Kissingerhez hasonló kaliberű külügyminisztere az Egyesült Államoknak?
– Ezt a történelemben soha előre nem lehetett megmondani. A jelenlegi amerikai külügyminiszter, Antony Blinken például kiválóan képzett a külügyi kérdésekben, viszont Henry Kissingerhez és más politikai gondolkodókhoz hasonló elméleti tevékenységet nem végez.

Akire ma is figyel a világ Henry Kissinger a bajorországi Fürth városában született Heinz Alfred Kissinger néven 1923. május 27-én. Zsidó származása miatt 1938-ban New Yorkba emigrált, majd a második világháború idején katonai kiképzése során kapta meg az amerikai állampolgárságot. Kiképzését követően a belső elhárításhoz került mint német tolmács. Egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte, ahol diplomája megszerzését követően különböző pozíciókat töltött be. Politikai karrierjét Nelson Rocke­feller New York-i kormányzó külpolitikai tanácsadójaként kezdte, majd Richard Nixon 1968-as választási győzelmét követően az ő stábjában töltötte be a nemzetbiztonsági tanácsadói, majd főtanácsadói posztot. Tevékenysége és gondolkodása jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államok külpolitikájára, úttörője volt a Szovjetunió és Kína felé irányuló détente (enyhülés) politikájának. Nevéhez fűződnek a hidegháború alatt a szemben álló hatalmak fegyverzetcsökkentését előirányzó szerződések. 1973-ban a vietnami háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott. Meghatározó szerepet töltött be továbbá az 1973-as arab–izraeli jom kippuri háborút követő béketárgyalásokban is, amelyek következtében Egyiptom 1978-ban elismerte Izrael állam létét. Nemzetbiztonsági főtanácsadóként 1975-ig, míg külügyminiszterként 1977-ig dolgozott, ugyanakkor a visszavonulását követő években, évtizedekben is meghatározó alakja volt az Egyesült Államok külpolitikájának.Rengeteg könyvet publikált különböző külpolitikai témákban, valamint a Fehér Házban eltöltött éveiről is megemlékezett memoárjaiban. Visszavonulása után a nemzetközi konferenciák állandó vendége lett, ahol az éppen aktuális külpolitikai kérdésekben mondta el véleményét. Legutóbb például a davosi Világgazdasági Fórumon beszélt arról, hogy hogyan lehetne elhozni a békét Ukrajnában, kijelentéseiért rengeteg kritikát kapott. Ez tökéletesen mutatja, hogy a külpolitikai zseni szavaira még közel százévesen is felfigyel a világ.

Borítókép: Nógrádi György legújabb könyvében Henry Kissinger életét veszi górcső alá