Újjáépíthető-e a ludovikás imázs? Könyv jelent meg a Horthy-korszak katonatiszti életútjairól

Nagyanyáink szemében a ludovikás katonatiszt fogalom volt. A fess úriembert értették rajta, aki hivatásán túl a művészetekben, a tudományokban éppúgy otthonosan mozog, mint a társasági életben. A ludovikás életutak címmel nemrégiben megjelent kötet igazi olvasmánycsemege azoknak, akik a történelmet szeretik az egyéni sors szemszögéből tanulmányozni. Csikány Tamás dandártábornokkal, a kötet egyik szerzőjével és szerkesztőjével arról beszélgettünk, miből fakad ez az imázs, és vajon újjáépíthető-e.

ÉV 1936 KÉPSZÁM 3139 FOTÓ ADOMÁNYOZÓ Ludovika KULCSSZAVAK katona, edzés, torna, gázálarc, terpesz, széttárt kar Forrás: Fortepan/Ludovika

A ludovikás tiszt nimbusza szerint valóságos nőideál. Mitől lett az? Volt valamilyen előképe az 1808-ban alapított, de ténylegesen csak 1872-ben létrejött Ludovika Akadémiának? Netán a legendás porosz tisztképzés volt a minta? 
– Inkább az osztrák tisztikar tekinthető előképnek, amely hagyományosan a társadalom elitjéhez tartozott annak ellenére, hogy javadalmazásuk nem tükrözte megbecsülésüket. Ez nálunk ugyanígy volt. A Ludovika királynéról elnevezett intézmény létrehozásakor elsősorban a bécsújhelyi katonai akadémiát tekintették mintának. Elsőrendű cél volt, hogy az innen kikerülő tiszt a társadalom előtt mintapolgárként jelenjen meg, aki amellett, hogy úri módon tud viselkedni, presztízsét komoly szaktudás és műveltség alapozza meg. A képzést három szálra fűzték föl. Az első elvárás, hogy csapattisztként meg tudjon felelni a beosztásában, a második, hadtudományos képzettsége birtokában képes legyen a tiszti ranglétrán felfelé haladni, míg a harmadik, hogy általános műveltsége felülmúlja a gimnáziumi érettségi szintjét.  

Csikány Tamás dandártábornok, hadtörténész, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese. Fotó: Kurucz Árpád

Kerítésmászók

– Ezeket hogyan érték el? 
– Magas szinten oktatták a történelmet, illetve a nyelveket. A németnyelv-tudást vették legkomolyabban, de a francia mint a hadtudomány nyelve is kötelező volt, emellett az Osztrák–Magyar Monarchia valamelyik nemzetiségi nyelvét is tanulni kellett. Az első évben a hadseregszervezésről, a harcászat fejlődéséről, a hadtörténetről, a katonai stratégiákról tanultak, az utolsó három év a fegyvernemi képzésről szólt, különösen a két világháború között, amikor már a gépesített hadseregek korát éltük. Emellett az első világháború után mindenki tagja volt a Levente körnek. Ennek lényege, hogy az akadémistának választania kellett valamilyen tetszőleges tudomány- vagy művészeti területet, amelyben képezi magát, majd idővel tanúbizonyságát adja az abban szerzett jártasságának.   

– Emellett volt idő tánc- és illemtanórákra is? 
– Hogyne, a humán műveltség, az illemtan, a társalgási képesség pallérozása része volt a képzésnek. Elvárás volt a budapesti színházi életben való részvétel, emellett a Ludovikának volt énekkara, szimfonikus zenekara, tánckara, sőt a hallgatókkal verseket is írattak. Nem szólva a bálokról, amelyeken a tanári kar is részt vett családostul, az akadémikusok partneréül meghívtak gimnazista lányosztályokat, hogy együtt gyakorolják az illendő viselkedést, amit a tanárok szemmel tartottak. A szerelem persze tilos volt, ezt parancsba adták. 

– Meg lehet azt tiltani? 
– Kétlem. De mit csinál egy vágyakozó férfi? Szökik! Az akadémiát háromméteres kőkerítés övezte. Visszaemlékezések szerint az éjszakai taxisok ismerték a dörgést: a főbejárathoz vigyem az akadémikus urat, vagy hátra, az Örömvölgyi utcába? A fal mellett rendszerint úgy állt meg a taxi, hogy a tetejére fellépve az akadémikus könnyen le tudta küzdeni a kerítést. Igaz, voltak hatalmas lebukások is. Az egyik anekdota szerint egy kerítésen kimászó kadét gyanútlanul az épp arra sétáló parancsnoktól kért segítséget a lemászáshoz. 

„Ide csak hülyék jöhetnek?” 

– Nagy büntetést vont maga után az ilyesmi? 
– Fogdát leginkább. A tanári kar nem vette túl komolyan az efféle csibészségeket. Az volt a szemlélet, hogy egy tiszt legyen képes kreatívan alkalmazkodni a körülményekhez, csak ne bukjon le! A szívügyeket a Ludovika után is nehéz volt a katonaélettel összeegyeztetni. Mivel a fizetés karcsú volt, ezért a kauciós rendszer értelmében a tiszt csak abban az esetben kaphatott engedélyt nősüléshez, ha a menyasszony családja megfelelő kauciót biztosított az elvárt polgári életnívó fenntartásához. 

– Vagyis muszáj volt vagy jól nősülni, vagy sehogy!  
– Többen le is szereltek emiatt.  

– Az akadémiai bejutásnál számított a származás vagy a szülők vagyoni helyzete? 
– A felvételi bizottságot kizárólag a felvételi eredmény érdekelte. Stromfeld Aurél édesanyja például mosónő volt Újpesten. Nagybaconi Nagy Vilmost Szászvárosban ugyancsak özvegy anyja nevelte fel nagy szegénységben, viszont kitűnő bizonyítvánnyal érkezett. Meg is kérdezték tőle a felvételin, hogy visszamenőleg színjeles tanulóként miért nem a Műegyetemet választotta. Mire ő: miért? Ide csak hülyék jöhetnek?  

– Az erős fizikum elvárás volt? 
– Nagyon is! Értékelhető eredményt kellett felmutatni öt katonai sportágban, nevezetesen vívásban, lovaglásban, atlétikában, lövészetben és valamilyen küzdősportban. Ehhez Budapest egyik legjobban felszerelt sportpályája, illetve lőtér és lovarda állt rendelkezésre. 

A ludovikás kadétok futóversenye az akadémiához tartozó Orczy parkban, 1937-ben. Balra a Ludovika épülete. Fotó: Fortepan/Ludovika

Pilóták börtönben

– Trianon után, egészen az 1938-as bledi egyezményig Magyarország hivatalosan nem rendelkezhetett létfontosságú fegyvernemekkel, azaz légierővel és páncélos alakulatokkal. Mennyire volt realitás így a korszerű katonai képzés? 
– A honvédség állapotától függetlenül abszolút képesek voltak lépést tartani a kor hadtudományi fejlődésével. A német katonai kultúra egyértelműen érvényesült, tehát a modern harceljárásokat oktatták abban a meggyőződésben, hogy háború esetén a fegyverzeti hiányokat gyorsan pótolják. A katonák azzal számoltak, hogy a területi revíziót is fegyverrel leszünk kénytelenek kiharcolni.   

– A politika mennyire szüremlett át a falakon?  
– Tilos volt a politizálás olyannyira, hogy Szombathelyi Ferenc parancsnokként még a szociális problémákról folyó diskurzust is megtiltotta az akadémistáknak. Az más kérdés, hogy később tisztként számosan kompromittálták magukat a kommunisták vagy a hungaristák oldalán. 

– Sokan Stromfeld Aurélt is kompromittálódott tisztként tartják számon, mondván a Tanácsköztársaság vezérkari főnökeként vezette hadba a magyar Vörös Hadsereget a csehek ellen. 
– Ő abszolút nem volt bolsevik érzelmű, nem véletlen, hogy a Horthy-korszakban sem érte végzetes vagy igazán komoly retorzió. Elismerték, hogy honvédő hadműveletet vezetett, katonaként pedig nem volt dolga mérlegelni, hogy kik alkotják a kormányt Budapesten.  

– Az sem politikai állásfoglalás, hogy a ludovikások részt vettek abban a kommunistaellenes felkelésben, amely végül elbukott? 
– A Ludovika szellemiségétől a bolsevizmus igencsak távol állt. 1919. június 24-e hajnalán a tervek szerint védelmi állást foglaltak el az Üllői úton, de a puccskísérlet nem volt jól szervezett. Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült. Amikor felbukkant egy vörös járőr, jó néhány áldozatot követelő tűzharc bontakozott ki.  

– Lett következmény? 
– Guido Romanelli, az olasz katonai misszió vezetője rábírta Kun Bélát, hogy ne legyen retorzió, el is maradtak a kivégzések.  

A hadsereg nimbusza

– Szerkesztőként mi alapján választotta ki a feldolgozott huszonöt ludovikás személyét?  
– A történész kollégák által feldolgozott életutak példáival azt kívántuk demonstrálni, hogy a Ludovika Akadémián nem egyszerűen csak tiszteket képeztek, hanem polgárokat, akik a hadsereg nimbuszát is növelik a társadalom előtt. Mindez a mai képzésben is meglévő törekvés. Egy részük nem csupán katonai karriert futott be, hanem például fontos politikai szerepet vállalt, mint Faragho Gábor, Kéri Kálmán, Maléter Pál, Miklós Béla, vagy miniszterelnök lett, mint Lakatos Géza. Másokban, mint például az első világháborúban rokkanttá váló Aggházy Kamilban a Hadtörténeti Múzeum létrehozóját, Boromisza Tiborban pedig egyik legkeresettebb nagybányai/szentendrei festőnket tisztelhetjük, nem szólva Miroslav Krlezáról, aki valószínűleg a Ludovika történetének legrosszabb diákja volt, de a legnagyobb horvát költők egyikévé vált. Az akadémia olyan túlélési képességekkel ruházta fel hallgatóit, amelyeknek a legsötétebb Rákosi-korszakban is hasznát vették.  

– Konkrétan? 
– Ismert, hogy a ludovikás tisztikart 1948 után mint „reakciós belső ellenséget” eltávolították a hadseregből, legtöbbjükre vagyonelkobzás, kitelepítés, nyugdíjmegvonás várt. Koholt vádakkal a Puma vadászrepülőezred pilótáit évekre börtönre, Kozma István volt vezérkari főnököt halálra ítélték. A legtöbb ludovikás e sorscsapásokkal dacolva talpon tudott maradni, sőt szép karriert futottak be az élet egyéb területein. Utóbb egybehangzóan állították, hogy túlélésükben főszerepet játszott az a beléjük plántált intelem, miszerint nincs az a helyzet, amely egy ludovikást önfeladásra kényszeríthet. Érzésem szerint ettől a testtartástól vált legendássá a ludovikás tiszt fogalma.  

Névjegy

Csikány Tamás dandártábornok, hadtörténész, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese 1958-ban született Békéscsabán, 1980-ban főiskolai oklevelet szerzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, majd 1987-ig tüzér csapattisztként szolgált. Elvégezve a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát a katonai szolgálatot tudományos területre váltotta. Egyetemi oktatóként hadtudományok kandidátusa egyetemi címet szerzett 1995-ben, MTA doktori címét 2009-ben védte meg az 1848-49-es szabadságharc hadművészete témájában. Szakterülete a XIX. század hadművészete. 

Borítókép: A Ludovika Akadémia kadétjai gázálarcos tornaórán, 1936-ban (Fotó: Fortepan/Ludovika)