A benini bronzokként emlegetett tárgyegyüttes – melyek legfőbb összetevője valójában sárgaréz, kisebb mennyiségben cinket, ólmot és ónt is tartalmazhatnak – 1897-ben került el Afrikából. A brit csapatok ekkor – egy büntetőexpedíció során – megszállták Benint, feldúlták a királyi udvart, és – hadizsákmányként – magukkal vitték a palotát és az előkelők lakhelyeit díszítő műkincseket.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP
A szakirodalom egyetért abban, hogy a Benini Királyság udvari művészetének legfőbb célja egyfelől az volt, hogy elmélyítse az anyakirálynő tiszteletét, másfelől az, hogy dicsőítse az istenként tisztelt királyt, és megörökítse az általa vezetett birodalom történetét.
A szokásrendszer megkövetelte, hogy minden új uralkodó oltárt emeljen a trón előző birtokosának tiszteletére, és elkészíttesse elődje fejének fémmását, melyet aztán az ős oltárára helyeztek.
Az uralkodó feje ugyanis szent volt, hiszen benne lakozott mindama bölcsesség, mellyel a király irányította birodalmát, és meghatározta alattvalóinak vagyoni helyzetét, biztonságát.
És hogy a büntetőexpedíció résztvevői annak idején miért csak a palotában és az előkelők lakhelyein találtak fémművészeti tárgyakat? Azért, mert a Benini Királyságban csak az uralkodó birtokolhatott bronzból és elefántcsontból készült tárgyakat – magas rangúaknak ugyanakkor engedélyezhette azok használatát.
Dokumentumfilm a benini bronzok történetéről (angol nyelven, angol felirattal).
Ma a benini bronzok két legnagyobb európai kollekciója a berlini Etnológiai Múzeumban, valamint a londoni British Museumban található. Ugyanakkor több intézmény visszajuttatta Nigériának a XIX. században elhurcolt fémtárgyakat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!