Eusebiót rugdalták a begőzölt whiskeygyárosok

Hétfőn este Svédországban egy 1500 lakosú halászfalu futballcsapata, a Mjällby nyerte meg az elsőosztályú bajnoki címet. Azt gondolhatnánk, ilyen csak a mesében van, mert falusi együttesek nem szoktak Európában élvonalbeli bajnoki aranyérmet nyerni. Szinte példátlan a történet, de mégsem az. A históriáskönyveket 1963-ig kell vissszalapoznunk, hogy valami hasonlóra bukkanjunk. A helyszín Észak-Írország, következzen most a Distillery FC története. Egy akkor még majdnem falusi, később azonban valóban azzá váló csapat óriási sztorija.

A Benfica legnagyobb sztárja, Eusébio nem hitt a szemének, amikor 1963 őszén megérkezett Észak-Írországba Fotó: STAFF Forrás: AFP

1880 novembere. Miközben Budapesten megnyílik az Iparművészeti Főiskola, Belfastban pár munkás esténként futballal múlatta az időt. A város ipari negyedében járunk, ahol a gyárkémények egymás mellett magasodtak, ahol a hideg őszi napokon vágni lehetett a füstöt. Kik voltak ezek a munkások? A Dunville & Co. whiskeylepárló üzem dolgozói, akik saját csapatot alapítottak – innen kapta a klub a nevét: Distillery. A kék-fehérben játszó csapatba hamarosan egyre többen jelentkeztek, így nem volt akadálya annak, hogy az együttes elinduljon a bajnokságban. Első hivatalos bajnoki mérkőzésüket 1880. november 20-án rendezték meg. A 19. század végén és a 20. század elején a klub a belfasti munkásfutball egyik élcsapata volt. Többször nyerték meg a bajnokságot és az Északír Kupát is. Ebben az időben még Belfast Distillery néven szerepeltek. Stadionjuk a Grosvenor Park volt, amely Belfast nyugati részén, néhány utcányira a lepárlótól helyezkedett el. Bár soha nem rendelkeztek olyan anyagi lehetőségekkel, mint városi riválisaik – a Linfield vagy a Glentoran –, a Distillery mindig szívós, szervezett csapatként küzdött a nagyok között.

1971 szeptembere: az északír Distillery és a Barcelona találkozása KEK-ben
Fotó: Laurence Davidson

Csúcson a Distillery

Az igazi csúcspont azonban az 1962–63-as idényben következett be, amikor George Eastham irányításával a Distillery váratlanul megnyerte a bajnokságot. 

Az évad során 22 mérkőzésből 13-at megnyertek,

ötször döntetlent játszottak és csak négyszer kaptak ki. A gólkülönbségük 57-30 volt, és 31 pontot gyűjtöttek. Megelőzték a Linfieldet és a Portadownt.

Distillery FC's history is a great gateway to understanding 20th c Belfast. Supporters from Sandy Row, Lower Falls, Shankill, Crumlin Rd. Drew against Eusebio's Benfica, played at Nou Camp. Then forced out of an area torn apart by the Troubles. Photo from 1967. pic.twitter.com/iB5Ja9bEIs

— James Greer (@jimtgreer) August 24, 2018

Ez a siker hatalmas szenzációt keltett Észak-Írországban. A kis klub hirtelen a legnagyobbak közé emelkedett. 

A bajnoki győzelem ráadásul azt is jelentette, hogy a Distillery elindulhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 

A sorsolás nem kedvezett nekik. Az első fordulóban azonnal egy óriás, a portugál Benfica érkezett, s a lisszaboni csapatban játszott akkor a világ egyik legjobbjának tartott Eusébio is. 

Eusébio (a képen balra) a Distillery ellen is pályára lépett
Fotó: - / CENTRAL PRESS

Az első meccsen, amelyet Belfastban rendeztek meg, a szakértők sima Benfica-győzelmet jósoltak. Ám a Distillery történelmet írt: 3-3-as döntetlent játszott a portugál bajnokkal. 

A kis északír klub ekkor Európa-szerte címlapokra került.

A gyári munkások csapata, amely a whiskeygyár udvaráról eljutott odáig, hogy egy európai óriást megszorongasson. A visszavágón, Lisszabonban már nem volt esélyük, a Benfica 5-0-ra nyert, de a Distillery neve örökre felkerült a kontinens futballtérképére. Ez a mérkőzés azóta is a klub történetének legemlékezetesebb összecsapása.

Eusébio nem hitt a szemének

Az biztos, hogy a portugál sztárok, élükön Eusébióval nem hittek a szemüknek. Az északírek lelkesedése sokszor csapott át durvaságba, amely azt eredményezte, hogy a Benfica sztárjátékosait ott rúgták, ahol érték. 

Szerencsétlen Eusébio is kapott rendesen. 

A Distillery már az első percben vezetett, a Benfica a második félidőben egyenlített, nem sokkal később már a portugáloknál volt az előny. Nem sokáig, mert a meccs 80. percében már újra döntetlen, 3-3 volt az állás. Ez lett a végeredmény. Egész Észak-Írország ünnepelte a bajnokcsapatot, amelynek ez a meccse örökké emlékezetes marad.

Innentől kezdve a Distillery számára sötétebb időszak következett. Az 1970-es évek elején Észak-Írországot elérte az a politikai és vallási erőszakhullám, amely évtizedekre megváltoztatta az ország életét. A klub otthona, a Grosvenor Park, Belfast nyugati részén feküdt, ahol a a legnagyobb zavargások robbantak ki. A stadion környéke elnéptelenedett, a biztonsági helyzet romlott, és a Distillery kénytelen volt elhagyni legendás pályáját. Hosszú vándorévek következtek, amikor idegen stadionokban – például a Crusaders, a Glentoran és a Cliftonville otthonában – játszotta hazai mérkőzéseit. 

Csak az 1980-as évek elején sikerült új otthont találnia.

Mielőtt azonban erről szólnánk, térjünk még vissza 1971-be. Ebben az évben nyerték meg az Északír Kupát, s indulhattak el a KEK-ben, vagyis a Kupagyőztesek Európa-kupájában. A sorsolás megint kitolt velük.

Distillery have quite a storied past. Basically a non league standard club who've hosted Barcelona and Benfica. Mental pic.twitter.com/Q75KkwdjNI

— Dommedagscirkel (@DoomSpurs) April 19, 2019

Ismét egy európai óriás, a spanyol Barcelona került a Distillery neve mellé. Itt már nem volt kegyelem. A katalánok mindkét meccsen nyertek, egyszer 4-0-ra, egyszer 3-1-re, s 7-1-es összesítéssel jutottak tovább. 

Nagyvárosi együttesből falusi csapat lett

A klub Lisburn közelében, egy alig több mint 200 lakosú faluban, Ballyskeagh-ben talált magának stadiont. Ez a pálya a Lagan-folyó völgyében, festői környezetben épült meg. A Distillery ekkor vette fel a mai nevét: Lisburn Distillery FC. A nagyvárosi csapatból falusi együttes lett. 

Innen ered az a közkeletű tévedés, hogy amikor 1963-ban bajnokok lettek, már akkor is falusi csapat voltak. Ez azonban nem igaz.

A klub anyagi nehézségekkel küzdött, és az élvonalból fokozatosan csúszott le az alacsonyabb osztályokba. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején többször próbált visszajutni az első osztályba. Ma a Lisburn Distillery az északír harmadosztályban szerepel. Mégis, a klub életben maradt – és ez talán a legnagyobb sikere.

A ballyskeagh-i stadionban ma is rendeznek mérkőzéseket. A szurkolók lelkesedése nem csökkent. A klub utánpótláscsapatokat működtet, jótékonysági eseményeket szervez, és ápolja múltját. Minden évben megemlékeznek az 1963-as bajnoki címről és a Benfica elleni legendás döntetlenről – azokról a napokról, amikor a Distillery Európa-szerte ismert név volt.

A svéd Mjällby AIF az igazi falusi csapat

Így aztán a két nappal ezelőtt svéd bajnoki címet nyerő Mjällby AIF-et nevezhetjük igazi falusi csapatnak. A Mjällby 6000 férőhelyes stadionját, a Strandvallent – amely Hällevikben, egy kis halászfaluban található, Svédország legszebb fekvésű futballstadionjának nevezik. 

Ha nagyon erősen és messzire a kapu fölé rúgják a labdát, akkor az a Balti-tengerbe esik bele. 

A stadion olyan elszigetelt, hogy az ide utazó vendégcsapatok úgy érezhetik, mintha a világ végére autóznának. Valószínűleg már belefáradtak abba, hogy soha nem jutnak el a pályára. Vezetnek, autóznak, buszoznak, vezetnek, vezetnek, végül vagy a Balti-tengerbe esnek bele, vagy a stadionban kötnek ki.

A svéd Mjällby az igazi falusi bajnokcsapat
Fotó: BJORN LARSSON ROSVALL / TT NEWS AGENCY

Hogy aztán a Mjällby eljut-e olyan magasságokba, mint a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a Distillery, azt most még nem lehet tudni. A svéd bajnokságot mindenesetre megnyerte. Most már tényleg arra vágyik, hogy játszhasson a Barcelonával a Bajnokok Ligájában. Vagy ha a katalánokkal nem, akkor legalább a Benficával.