– A Libertate című film a román forradalom kevéssé ismert, nagyszebeni eseményeit mutatja be: mi történt pontosan a tüntetők, a hadsereg, a milícia és a Securitate között?
– Ceausescu bukása után járunk: Nagyszebenben volt egy keskeny utca, az egyik oldalon egy hatalmas katonai bázis, a másikon a Securitate és a milícia épülete. A kettő között több ezer tüntető, akik megpróbáltak betörni a rendőrség és az állambiztonság épületébe. A rendőröknek két választásuk volt: vagy az utcára menekülnek és vállalják, hogy ott megverik őket, vagy a hadseregnél keresnek menedéket. Amikor megpróbáltak bejutni a bázisra, a katonák rájuk lőttek, akik megúszták élve, azokat elfogták és beterelték egy üres úszómedencébe. A forradalomban mindenki terroristákat vizionált, egyfajta boszorkányüldözés zajlott, bárkit merénylőnek nézhettek. Így aztán kerültek ebbe az úszómedencébe a rendőrök és a titkosrendőrök mellett ártatlan civilek és cigányok is. Rémes körülmények között tartották őket több mint egy hónapig, alig kaptak ételt és vizet. Én Kolozsvárott olvastam erről és alig hittem el, nehéz volt megértenem, hogyan és miért történtek az események. Rögtön arra gondoltam, hogy ez egy film. Egy hazug narratíva okozott nagyon speciális helyzetet, ahol senki nem bízott senkiben. A forradalom után a társadalomnak a nulláról kellett újrakezdenie, miközben egy kicsit mindenki bűnös volt. Sokaknak voltak csontvázak a szekrényében, de ezt senki nem vállalta magára. Igyekeztem szokatlan perspektívából megmutatni a történetet, így egy rendőrt megtenni főhősnek, miközben a forradalomról szóló filmjeink – habár nincs sok – általában civil nézőpontot láttatnak. A másik oldalt is meg akartam mutatni: miként élhette át a forradalmat egy családos ember, aki egy hírhedt szervezetnél dolgozik, tiszta a lelkiismerete, egészen ártatlan, de hirtelen ellenséggé válik.
– Milyen fogadtatásra számít a filmtől?
– Kétfélére. Az egyik a filmrajongók véleménye arról, hogy nem kell több film a forradalomról, pedig valójában alig készült. Az emberek szórakozni akarnak és főleg felejteni, pedig szerintem nem kellene. A második reakció az lehet, hogy a film túlságosan ellene van a hadseregnek és nem eléggé a Securitaténak, pedig róluk tudjuk, hogy ártatlanokat öltek, bárkit megfigyeltek, és rengeteg rémtettet követtek el. A seregről ma is elevenen él a hamis mítosz, hogy a forradalom hősei voltak, pedig valójában ártatlanokat öltek és nagy szerepet játszottak a forradalom kaotikusságában. Igyekeztek tisztára mosni magukat és sikerült is nekik. Próbáltam kiegyensúlyozottan ábrázolni mindkét oldalt, mivel mindenhol voltak hazugságok és bűnök a múltban. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciókra, szerintem egészséges és szükséges, hogy kezdődjön erről egy párbeszéd. Nagyon könnyen felejtünk, a fiataloknak pedig fogalmuk sincs még a közelmúltról sem. Egy tinédzser szereplőnk a forgatókönyv elolvasása után azt mondta nekem: most értette meg 1989-et, miután történelemből csak egy pár oldalas hivatalos verziót tanult.
