Képzeletbeli terroristák Erdélyben

Hogyan zajlott az egyetlen véres kelet-európai rendszerváltás? Hogyan állt talpra a román filmipar, hogyan lett Kolozsvár a román film fővárosa, és mit keresnek magyar adóforintok egy román filmben? Tudor Giurgiuval beszélgettünk, akinek a Libertate (Szabadság) című új filmje a Nemzeti Filmintézet támogatásával, magyar koprodukcióban készült.

– Hogyan lett a filmből magyar koprodukció?

– Nagyon sokáig dolgoztam a forgatókönyvön, rengeteg verzió készült belőle. Nehezen adtam ki a kezemből, annyira kerestem hozzá a megfelelő szemszöget, így néhány támogatási lehetőségről lemaradtunk. Aztán eszembe jutott egy korábbi magyar koprodukciónk, az Éden, melyet Berger József producerrel készítettünk. Szerencsénkre a filmintézetnek tetszett a forgatókönyv. A magyar támogatás nélkül el sem készülhetett volna a film, legalábbis két éve biztosan nem. Lemhényi Réka vágóval és Székely Tamás hangmesterrel dolgoztam is már korábban. Erdély magyar múltja és jelene miatt adta magát, hogy magyar színészeket is szerepeltessünk.

– Mik az európai koprodukciók előnyei és kihívásai?

– Ami a kihívásokat illeti – bár ennél a filmnél nem ez volt a helyzet – a koprodukciók általában időigényesebbek. Több ország részvétele többféle finanszírozással jár, cserébe számos természetellenes, kényszerű változtatással. Utólag kellett például beleírni országokat és színészi szerepeket a forgatókönyvbe vagy több országban, más-más nemzetiségű színészekkel forgatni. Láttam egész Európa által megfinanszírozott tehetséges rendezőket borzalmas, lélek és eredetiség nélküli filmeket készíteni. Én szerencsére remek visszajelzéseket kapok olyanoktól, akik nem ismerik annyira az országot és a történelmét, teljesen mások a tapasztalataik. Olyan ötleteik vannak, amikre magamtól sosem gondoltam volna. Mindig nyitott vagyok a koprodukciókra.  

– Ezek gyakoriak Romániában?

– Igen. Ha az ember nem közönségfilmet forgat, akkor elengedhetetlenek. Művészfilmet nem lehet száz százalékban román pénzből készíteni, úgyhogy a legtöbb jó producer külföldön nézelődik. Készültek francia, cseh, lengyel, olasz, német, bolgár, görög, horvát és litván koprodukcióink is.

Tudor Giurgiu forgat. Fotó: Nicu Cherciu

– Milyen egyéb kihívásokkal találkoznak a romániai filmesek?

– A fő probléma a pénzhiány, mivel az utóbbi két évben 10-15 százalékkal megdrágultak a forgatások. Ez kevesebb forgatási nappal és szerényebb színészi gázsikkal jár. Ezenkívül a fő kihívás – főleg a fiatalok számára – a román új hullám örökségével való leszámolás. Nem érdemes megpróbálni lemásolni a nagy rendezőink stílusát, saját egyéni hangra van szükség. Fontos és érdekes történeteket kell találni a nemzetközi közönségnek.

– Hogyan magyarázza a román új hullám sikerét? Puiu, Porumboiu és Mungiu az elmúlt két évtized legjobb művészfilmjeit rendezte meg világszinten, miközben Romániában kevés a mozi és a közönség a szokásosnál is kevésbé szereti a hazai filmeket Hollywood ellenében.

– Ez a mozgalom egyfajta visszautasítása az addigi román filmeknek: a sok évtizednyi ostoba és rossz filmnek, a hazugságoknak, a lélektelen rendezésnek és az életszerűtlen dialógusoknak. Másféle történetekkel próbálkoztak, szokatlan módokon, például 24 óra leforgása alatt elmesélve, eszköztelen színészi játékkal. A filmek, amiken felnőttünk, meghamisították a valóságot és a történelmünket, így volt honnan újrakezdenünk és tiszta lappal indulnunk. A generációm a kommunizmusban nőtt fel, jól ismertük mindkét rendszert, és átéltük a legnehezebb éveket, amikor egy véres forradalom után megpróbáltuk újjáépíteni a társadalmat. A román új hullám filmjei nem nagyszabású drámák, hanem hétköznapi emberekről, sorsokról, kihívásokról szólnak. Például a Lazarescu úr halála egy haldokló öregember története, akit kórházról kórházra küldözgetnek: sokunk családjában történt ilyesmi. Porumboiu Forradalmárok című filmje egy kisvárosban játszódik, egyszerű kisemberek szemszögéből mutatja be a forradalmat.

– A kolozsvári Transilvania nemzetközi filmfesztivál (amiről itt és itt írtunk) a román film fő bemutatási platformja. Ez volt a kezdeti cél?

– 2000-ben indultunk, amikor egyetlen román filmet sem mutattak be. Az első éveinkben nem igazán tudtuk, mi legyen a küldetésünk, de a román új hullám berobbanásával valóban a hazai filmek fő promóciós felülete lettünk. Itt látja a román projekteket rengeteg külföldi forgalmazó, potenciális koproducer és a fesztiválok képviselői. Máshogy is dolgoztunk filmjeink népszerűsítésén, például olyan fesztiválokon, mint Cannes vagy a Berlinale.

– Hogy áll most a román filmgyártás?  

– Örömmel látom, hogy sokat változott, fejlődött, és új érdeklődés jelent meg a román filmek iránt a hazai közönség részéről. Tavaly egy film, a Teambuilding kétmillió nézőt vonzott, ilyen korábban soha nem történt.

– Hogyhogy hirtelen népszerűek lettek a hazai filmek?

– Európában nálunk kerülték a legtovább a helyi filmeket, tehát ennek előbb-utóbb meg kellett történnie. Persze az új, népszerű filmjeink nagyrészt vígjátékok, rosszabb esetben influenszereket és YouTube-sztárokat felvonultató közönségfilmek – tehát nem feltétlenül színvonalas alkotások –, de a nézők beülnek rájuk a mozikba, és végre beszélnek róluk.  

A rendezőről

Tudor Giurgiu román filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az idén huszonkettedik alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania nemzetközi filmfesztivál alapítója és elnöke. Legfontosabb filmrendezései a Szerelem másképp, a Miért én? és a Parking című filmek. 

Borítókép: Jelenetkép a Libertate című filmből (Forrás: YouTube)